Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-308

308. országos ülés január 27. 1SS7. 283 •keresztények vagyonára igényt tart, a mely dolgozni nem szeret, mert az államszelvények leollózását, az uzsora-kamatra való kölcsönzést, a börzejátékot dolognak nevezni nem lehet. (Helyeslés a bal- és szélsőbal egyes padjain.) Itt a t. ministerelnök urnak szavaira kivánok reflectálui. Egy népfajnál, a mely elkezdve a koldustól egész a millionáriusig minden vagyoni fokozatot magában foglal, csak ugy lehet megítélni, hogy munkás e vagy nem, ha a kézi munka eredményét vesszük tekintetbe, mert a kereskedelem ben, szellemi munkában és művészetben gyakran nagyon nehéz megkülönböztetni a szédelgést a valódi érdemtől. Lehet újságot kiollózással szerkeszteni, lehet egész művet összeplagizálni, de azt nagyon könnyű megítélni, hogy a napszámos, a béres dolgozott-e vagy nem? Kérdem a minister elnök urat, látott-e zsidót kapálni, szántani; de én láttam elég szegény zsidót, a ki inkább koplalt, minthogy dolgozott volna. De tessék visszapillantani a történelemre. Hiszen Egyptomból azért költöztek ki, mert dolgozni nem akartak; 40 évig tétlenül vándoroltak a pusztában és csak akkor hagyták el a rég megunt, de dolog nélkül termett mannát, mikor azt ígérték nekik, hogy oly országba vezetik, a hol a méz és tej magától folyik, Hogy ott a pusztában két zsidó czepelt egy szőlőfürtöt, csak azt bizony írj a, hogy mily izmos legények lehettek akkor a zsidók. De mig az izomtalanság Darwin szerint a folytonos dologtalanságnak lehet eredménye, a kézi munkát a zsidók ma is lenézik, lealázónak, szégyennek tekintik. Ezt egy őszinte zsidó szájából hallottam. Egy népfajban, melynek nézetei teljesen ellentétben vannak azon axiómával, hogy a munka nemesít, nincs munkás. De egyet nem lehet tagadni a zsidókban : a kereskedelmi szellemet, kereskedelmi geniet, de ázt is mindig csak a saját hasznára és a közjó kárára használja fel. Ily körülmények közt mennél ügyesebb a zsidó, annál erősebb védbástyát szükséges felállítani és a védbástya lerontásában annál óvatosabbnak kellett volna lenni. A kézi munkásra a társadalomnak szüksége van, mert az ruházza és táplálja öt, azért meg kell védeni azt a szellemileg munkálkodó zsidó ravaszsága ellen. De a kereskedés is határozottan szükséges. Hiszen vannak itt magyar kereskedők elegen, a kik becsületes utón nagy vagyonra tettek szert, tiszteletet szereztek maguknak. Én csak arra utalok, hogy a t. kormány által a felsőházba kinevezett kereskedői capacitások mind keresztények; a két zsidó közül az egyik földbirtokos, a másik orvos. Nálunk több községben akadt egyes keresztény boltos, de tönkrement. Miért? Mert a zsidó, ki tökével jobban győzte, egy időn minden nyeresség nélkül adta az árúkat, gyakran hitsorsosai által segélyezve, mig a kevesebb tőkével biró keresztény tönkre nem ment és igy a concurrenstől megszabadult. A magyar nép hibája az, hogy össze nem tart és ezért oly veszélyes reá nézve a kisebb számú, de erősen összetartó zsidóság. Már most hogy képzeljük magunknak, hogy e par excellence practicus eszű és önző faj assimilálódjék a kereszténynyel, midőn azt látja, hogy ott kölcsönös támogatásra nem talál, midőn azt látja, hogy reá nézve anyagilag előnyösebb, hogy egy egészen elkülönített érdekszövetségben éljen, akkor nem fog assimilálódni azért, hogy épen a t. ministerelnök ur állításait beigazolja. A mi az assimilatiót illeti, arra a t. ministerelnök ur megkapta a zsidóházasság tárgyalásánál a főrendiházban az ország herczeg-primásától a feleletet,de ki lapozhatta volna azt maga is a zsidóság 3 évezredes történelméből. Azt mondj ák,a bolygó zsidó legendája voltaképen ez örökösen vándorlásra átkozott egész népfajra értendő. Átok van a, dologban, t. ház, de nem a zsidót sújtja az átok de azon népeket, melyek vele érintkezésbe lépnek. (Ugyvan! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) De t. ház, ha én azt mondom, az összetartás hiánya hiba a magyar népen, azt következtethetik abból, hogy összetartás erény a zsidóságnál. Concedálom ezt. De én, t. ház, mint Veres József t. barátom is mondta tegnapelőtt, én szeretem a nemzetet hibáiban is. A ministerelnök ur erre azt feleli, hogy a nemzet hibáit nem szeretni, de javítani kell. Igaza van. Mi antisemiták épen azt akarjuk elérni, hogy a szorosan összetartó zsidófajjal szemben ép oly szorosan tartson össze a magyar nemzet. (Ugy van! a bal- és szélső baloldal egyes padjain.) De addig is, mig e hibája, az összetartás hiánya, meg van a magyar nemzetben, mi szeretjük e nemzetet, mert itt csak az lehet az alternatíva: szeretni a nemzetet hibái daczára, vagy nem szeretni azt. De visszatérek a György Endre képviselő ur által mondottakra. Meglehet, hogy vannak egyes esetei a corruptiónak a középosztályban is, csak annyi, mint más osztályban, de ha mi a „Cheréhez le juif" jelszót követjük, ráakadhatunk a zsidóra, mint a corruptio értelmi szerzőjére. Ha, t. ház, egy köztisztviselő megvesztegettette magát, mindig a zsidó által csábítva teszi az első lápést a lejtőn. Ha, t. ház, valaki idegen nevet ir alá a váltón, a váltóhamisitó, ezt a kölcsönző zsidó unszolására teszi, ki ezáltal kettőt nyer : először biztosítja a váltónak kifizetését, másodszor tönkre teszi a gyűlölt keresztényt. Evvel, t. ház, visszatérek határozati javaslatomra. Én már mondtam, hogy másként, mint az állampapír kamatszélvényeinek megadóztatása, a szigorú takarékosság és hazánk gazdasági önállósága és függetlensége nélkül nem képzelhetem 36*