Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-308

361. országos 8;é> ,fa».nár 27 1887. 271 kSrüibelöl ugyanazon összegnek felelt meg, mely összeget ők kifogásolták." Mi van tehát ebben mondva? Ebben az van mondva, hogy mert a vasmüvek kiadásaiból 1.030,000 frt leüttetett és viszont a 83,000 frt nettó bevétel elhagyatott, tehát a vasmüvek költségvetése reális. De a pénzügyi bizottság t. előadója elfelejti azt, hogy a vasmííveknél a bevételek mindig tetemesen, vagyis 1.200,000, í.300,000 írttal maradtak vissza. Például 1885-ben a bruttó bevétel tett 3.132,000 frtot, ma ugyanez praelimináltátik 4 millió 100,000 frttal. Már most ha én figyelembe veszem azt a körülményt, hogy a vasmííveknél a xninister ur nagyfokú restrictióra helyez kilátást, vagy ha nem is nagyfokura, de mindenesetre restringálni akar: hogy akkor mikép lehet reális a vasmíívekre előirányzott bevétel, azt én részemről felfogni nem tudom. De felemlítem t. képviselőház most is a vasutakat, a hol ma már tudjuk, hogy a múlt évben a bruttó bevétel 33.777,000 frtot tett, a megjelent heti kimutatások végeredményei szerint az, hogy ezzel szemben is 1877-ben iniképen lehet a bruttó bevételeket 36 millió 500,000 frtra felvenni, ezt sem birom felfogni. (Helyeslés balfélől.) De még egyet, t. képviselőház, a vámbevételeknél a mint méltóztatik tudni, az előirányzat, körülbelül megfelel az 1885-iki előirányzatnak, pedig ezen előirányzatnak az eredménye az volt, hogy mi 1886-ban erre 1.500,000 frtnyi póthitelt voltunk kénytelenek megszavazni. Ha ma már most itt is figyelembe veszem azt, hogy a vámbevételeknél is további visszaesés jelenségei jeleztetnek és pedig mind a pénzügyminister ur, mind az előadó ur részéről: akkor kétségtelenül áll előttem az, hogy a vámbevételek tekintetében azl887-iki esztendőre mindenesetre legalább is 1.500,000 frtnyi póthitellel fogunk szemben állani. Ezek, t. képviselőház oly adatok, mely adatok előtt szemet hunyni nem lehet s a mely adatok bennünket feljogosítottak arra, hogy ezen költségvetést, habár reálisabbnak tartom, mint az előbbieket, de teljesen reálisnak ne tartsam. (Helyeslés balfélől.) Az aprólékosabb észrevételek egy másika az, a mely a deficit constatálására vonatkozik. A t. előadó ur tegnap meg nem tagadhatta azt a kis mellékszúrást az ellenzék ezen oldalától, hogy habár mindenütt constatáítatik, hogy a deficit 40 millió frt, az ellenzék még sem tagadhatta meg magától azt, hogy a tulajdonképen 38 millió nyolczszázezer forintot tevő deficitet egy millió 200,000 frttal megnövelje. Hát, t. képviselőház, én ezzel szemben azt állítom, hogy a deficit mindenesetre meg fogja haladni a 40 millió forintot, mert hisz, kérem, a t. előadó ur és a t. kormány •az elkölíött és felhasznált államjavakat soha sem számítja a deficit közé. Hát kérem, ezek örökké fognak tartani s ezen bevételei az államnak állandóak és örökösek maradnak? Felfogásom szerint nem. Annak utána épen imént voltam bátor említeni, hogy a vámbevételek mindenesetre alul fognak maradni legalább másfél millióval az előirányzaton; ily körülmények közt tehát, midőn az ellenzék azt állítja, hogy a deficit 40 milliót meg fog tenni, akkor inkább alól maradt a valóságon, minisem a valósággal szemben túlzott számtételeket állított fel. Ily dolgokkal, ily reális dolgokkal szokott foglalkozni a pénzügyi bizottság, a mint jelentései mutatják, de szokott leginkább az előadó ur, mig az ellenzék mindig tartózkodott attól, hogy túlzott számtételeket állítson fel, mert azt láttuk, hogy ha csak egyetlen egy számtételt is képesek voltak önök megragadni, abból önök egy egész pénzügyi vitán keresztül éltek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. előadó ur tegnap ismét felemlítette azt. hogy a pénzügyi helyzet romlott, gondolom, nem absolute értette, hanem úgy, hogy tovább romlott. Én ezzel szemben consíatálom.hogy ez absolutenem áll. A pénzügyi helyzet mindig rossz volt és mint ilyen, mindig stagnált. Még az az ügyesség is, a melylyel az előadó ur rendelkezik, nem volt képes kifogást emelni azon tételem ellen, hogy a mi deficiteink í878-tól kezdve — havaiamivel fe\jebb, vagy lejebbis szállottak — mindig 40 millió forintban jelentkeztek. És ezzel szemben a múlt alkalommal a t. pénzügyminister uris, midőn az 1878. évre reflectáltam, azt monda, hogy: „tessék egyenlő factorokkal számítni; mert ha a t. képviselő ur azt állítja, hogy az 1878-íki deficit 27 millió forint volt, ne tessék elfeledni, hogy akkor a beruházásokra csak 5 millió forint volt felvéve, holott ama 40 milliós deficites esztendőkben a beruházásokra 26—28 millió fordítatott. Ha a t. pénzügyminister ur figyelembe venné azt, hogy a 40 milliós deficitekkel lezárt években az átmeneti bevételek jóval meghaladták a beruházási összegeket és ugy a beruházási kiadásokat, mint az átmeneti bevételeket leütné: ismét azt látná, hogy az eredmény 40 millió forint deficitben jelentkezik. 1882-ben pl. az átmeneti bevételek között benfoglaltatoít az államjószágokból 9.500,000 frt, a zimonyi vasútra megszavazott rentekölcsönből 13.400,000 frt, a Tiszai szegedi kölcsönből 4.200,000 frt, az activákból 4.400,000 forint és az ezekhez hasonló apró bevételekből 1.000,000 frt. Ez ki tesz 33 milliót. Tehát ha az igen t. pénzügyminister ur csakugyan egyenlő factorokkal akar számítni. akkor is elonyösebb volt a 1878 iki év, mint az 1882-ik, mert akkor is 5 millió frttal többet vett be az átmeneti bevételekből, mint a mennyit beruházásokra fordított. Ez az igazság és ezzel szemben a factorok realisságára' nekem van jogom utalni és nem a pénzügyminister urnak. (Helyeslés balfélől.)