Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-308

264 MS. országot tléi jftaaár 27. 18S7. Ezt nevezem én nem loyalis eljárásnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igen t. ministerelnök urnak pedig ugyancsak erre vonatkozólag még más megjegyzést teszek (Halljuk!) s itt használni akarom azon fegyvert, melyet ő maga tegnap használt s miután ő maga nem restelte föleleveníteni itt a házban egy rég elkoptatott adomát, én neki némileg variálva ugyanazon adomával felelek. Egy plébános meghívott egyszer egy kispapot ebédre s töltött neki egy pohár bort. A bor nagyon rossz volt. A kispap megitta, letette a poharat s azt mondotta rá hangosan, de szomorúan: „ Bonus vinus." A plébános ezen rettenetes latinságtól csak ágy hüledezett, kérdőleg tekintett rá, de aztán azt gondolván, hogy talán csak tévedett, ismételve töltött neki egy pohár bort, de most már jobbat. A kispap kiitta a bort s azt mondotta: „Bonum vinum." Erre a plébános igy szólott: „Hát ha tudod, miért mondád az imént másként?" — Hja uram — feleié a kispap — „quale vinum, tale latinum." A milyen a kormányzat, olyan a támadás. (Tetszés a szélső haloldalon.) Hegedüs Sándor í És olyan a védelem! Helfy Ignácz: A t. előadó ur még azért is szemrehányást tett az ellenzéknek, hogy miért nyilatkozott a conversióra nézve és a mennyire ily homályos helyzetben lehet, mint a minőben a kérdés jelenleg van, koczkáztatott egy-egy kételyt keltő véleményt s azt monda, hogy ez nem volt tárgyalásra kitűzve. Ha a t. előadó ur úgy érti azt a tárgyalásra ki nem tűzetést, hogy nem feküdt előttünk a formaszerü rendes törvényjavaslat alakjában, ezt mindnyájan tudjuk; de ha azt mondja, hogy egyáltalában nem volt a tárgyalás anyagául szolgáltatva, akkor nem értem az ő fogalmait a parlamentarismusról. Én azt hiszem, hogy a mikor az illetékes ssakminister, a pénzügyminister egy pénzügyi tervet említ a ház előtt: akkor nemcsak jogos, hanem kötelességszerű is a hozzászólás; sőt emlékszem rá, hogy a t. túloldalnak egyik tagja, György Endre t. képviselő ur világosan megmondotta, hogy a t. pénzügyminister urnak köszönettel tartozunk, a miért ezt a tervet itt előhozta, hogy alkalma legyen a háznak e tekintetben nyilatkozni. Ha a t. kormány csakugyan tart tőle, hogy ezen kérdésnek a megvitatása károsíthatja magát a miiveletet, ki kényszerítette a t. pénzügyminister urat, hogy azt előhozza? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy erre a tervre nézve ma már az egész ház, az egész ország tisztában van. Az a t. minister urnak egy pium desiderium, a melyet jónak tartott már most előadni a házban, azért, hogy mégis némi lelket öntsön pártjába, hogy azt mondhassák: mégis van még egy szalmaszál, melybe kapaszkodni lehet, van mód rá, hogy valamiképen kiszabaduljunk a bajból. Ennél többet maga a t. pénzügyminister ur ez időszermt nem nyújt. Egyébiránt én szivből óhajtom, hogy ha ez a müvelet csakugyan foganatba vétetik, a lehető legnagyobb sikerrel vitessék keresztül, de azt hiszem, bármilyen fényes sikert arassunk vele, az nagyon távol lesz attól az eredménytől, melyet a t. pénzügyminister ur kilátásba helyezett. Áttérve a lefolyt vitára, csakugyan valamennyi szónok a t. túloldalon ugyanazon érveket hangoztatta. Igazságtalannak mondták a mi állításainkat; azt mondták, hogy túlozunk, hogy szinezünk. Török Zoltán t. képviselő ur mindjárt a vita első napján azt monda rólam, hogy rettenetesen túloztam és hogy be fogom ismerni, hogy ha a t. előadó ur rózsaszínnel festett, én is színeztem, mert nemcsak a rózsaszín, hanem a fekete is szinez. Én azt már vegytani szempontból sem ismerhetem el a t képviselő urnak, hogy a fekete szinez, mert a fekete épen a szinek hiányában áll, a hiánynyal pedig csak a t. túloldal bizonyította be, hogy tud színezni. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Hogy mi túloztunk volna, t. ház ? Hogy először nem vettük volna tekintetbe — s ezt az érvet ismételten hangsúlyozta a t. ministerelnök ur — a nagy hiteljavulást, mely előállott a múlt időhöz, különösen a 70-es évekhez képest, hogy nem vettük tekintetbe a nagy beruházásokat és az államvagyon rendkívül nagy emelkedését, melyet Láng Lajos t. képviselő ur részletesen adott elő. Lássuk csak ezeket a vádakat. (Halljuk!) Kétséget nem szenved, hogy ma a magyar értékek és papírok árfolyama sokkal jobb, mint volt 10, 12, 15 évvel ezelőtt; hanem méltóztassék megnézni más értékeket, látni fogják, hogy azokban is rendkívül nagy javulás történt. Egyébiránt kell, hogy erre egy általános megjegyzést tegyek. Az árfolyamból semmit sem lehet következtetni. A tőzsde gépezetének játéka ma oda fajult, hogy az árfolyam semmiféle összeköttetésben nincs az illető tárgy belső értékével. Felkapnak egy dolgot, a melynek értékét bizonyos érdekből emelik, valamint más tárgynak csökkentik az árát. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ha igy folytatódik, el fogunk jutni azon korhoz, a miben volt egykor Hollandia, a mikor a tulipán tőzsdeczikk volt, a mikor egy bizonyos tulipánt, a melynek neve: Semper Augusta, a tőzsdén kétezer forinttal cottirozták. En ebből nem következtetek semmit, ez egy általános helyzet, a melyet mi épen ugy élvezünk, mint más nemzetek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Mikor erről szólott a ministerelnök ur

r Hoitsy t. képviselőtársam közbeszólására élezésen megjegyezte, hogy 8 sokkal jobb indulattal viseltetik