Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

307, országos ülés Veres József: (Zaj.) Polónyi képviselő ur névszerint megemlített és ennek felvilágosítására kérek egy pár szót. (Halljuk,'.) Szemünkre vetették nekünk, függetlenségi pártiaknak, tehát nekem is azt, hogy bizonyos tekintetben közösek vagyunk a mérsékeltantisemitákkal. Évádat, mint politikait nem fogadhatom el ez oldalról, a hol vegyesen ülnek a 48-as és függetlenségi pártiak. (Egy hang a szélső bálfelöl: Egy párt ez!) Volt idő, mikor nem volt egy, kérdezzék meg csak vezéreiket azon idő felől, a mikor nem tudtak egy táborban megférni. Az mondatott továbbá, hogy Vadnayval nem értek egyet a nemzetiségi kérdésben. Mi tökéletesen egyetértünk; mert ő azt mondotta, hogy a zsidók szítják a nemzetiségek közt a viszályt, én meg azt mondottam,hogy a magyar küzdi az élet-halál harczot s a zsidóság e harczban nem vesz részt; s tegnap fejeztem ki,hogy az erdélyi magyar közművelődési egylet már tevékenyen működik s a zsidóság abban nem vesz részt. Tehát ellenmondásokat keresni, a hol nincsenek, fölösleges és hiába való dolog. (Helyeslés a bal- és szélsőbal némely padjain.) Csanády Sándor: T. ház! Nem volt szándékom a szőnyegen levő költségvetési törvényjavaslat általánosságban tárgyalása alkalmával igénybe venni a t. ház tagjainak türelmét, (Halljuh! Halljuk) nem is szólaltam volna fel, hogy ha Dégen Gusztáv képviselő ur e napokban tartott beszédében oly magasztalólag, oly' dicsőítőleg nem nyilatkozott volna Tisza Kálmán ministerelnök urnak ministeri működését illetőleg. (Derültség.) Nem szólaltam volna fel, de miután maga Tisza Kálmán ur sem vehette Dégen Gusztáv urnak e nyilatkozatát másnak, mint gúnynak, rágalQmn&k,(ÁUalános derültség) miuthizelgésnek igenis, felszólaltam azért, nehogy a közvélemény Tisza Kálmán ministerelnök urnak működését illetőleg tévútra vezettessék. T. ház! Köztudomású dolog, miszerint Tisza Kálmán ur az 1875-ik évben, a midőn (Zaj. Szónok hátrafordulva) a t. antisemita urak lessenek kimenni s én kérem az elnök urat, méltóztassék személyenként rendre utasítani a zajongókat (Derültség.) Köztudomása, t. ház, és azt hiszem, maga Dégen t. képviselő ur sem tagadja, miszerint midőn 1875 ben Tisza Kálmán ministerelnök ur — az önzés; a nagyravágyás gonosz szelleme diadalmaskodván fölötte — a határozati, a köz jogi elvek magaslatáról a közös ügyek fertőjébe fcülyedt (Derültség) s az általa is elátkozott 1867-iki közösügyes alapon elfogadta a ministerelnökséget, hogy e politikai hitehagyottsága és árulása által elkövetett haza- és nemzetellenes bűneit némileg kiengesztelje, oda nyilatkozott, miszerint ő csak azért fogadta el az általa is elítélt közösiígyes I alapon a ministerelnökséget, hogy az állam bévé- | január 28. 18S7. 243 telei és kiadásai között az egyensúlyt helyreállítsa. Továbbá az mondta, miszerint ő azáltal, hogy a közösügyes alapon elfogadta a ministerelnökséget, nem adta fel a múltban vallott politikai hitelveit, hanem azokat csak egy időre szegre akasztotta. Békés türelemmel várt e sokat szenvedett, ez elárult nemzet a közelebb múlt 11 szenvedésteljes éveken keresztül arra, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur beváltja-e a képviselőházban, tehát a nemzet szine előtt tett igéretét? Jogosan várta a nemzet, hogy Tisza Kálmán ur,mint ministerelnök, okvetlenül helyre fogja állítani az ország bevételei és kiadásai közti egyensúlyt. Jogosan várta a nemzet, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur a múltban vallott, de szegre akasztott politikai hitelveinek a szegrőli leakasztása következtében vissza fogja szerezni hazánk jogtalanul elrabolt önállóságát, függetlenségét s eszközölni fogja, hogy a nemzet önálló hadügygyei, pénzügygyeí, kereskedelemmel és külképviselettel birjon; hogy a nemzet önmaga rendelkezhessék sorsa felett, következőleg, hogy a nemzet boldog és elégedett lesz. Azonban, t. ház, mint a szomorú tapasztalat mutatja, Tisza Kálmán ur a helyett, hogy az ország bevételei és kiadásai közötti egyensúlyt helyreállította volna, alig tett egyebet, mint engedelmes többsége által e nemzet egy részét az anyagi megsemmisülés és tönkrejutäs szélére vezette, koldusbotra juttatta, földönfutóvá, éhezővé tette; alig tett egyebet, t. ház, mint Austria-Bécs érdekében feláldozta e nemzetnek ezredéves jogait, önállóságát, függetlenségét. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha Tisza Kálmán ministerelnök ur hitszegővé lett, ha nem váltotta be a nemzet szine előtt tett ígéreteit: itt az idő, t. báz, hogy az öntudatra ébredő nemzet önmaga akassza le a szegről a Tisza Kálmán ministerelnök ur által szegre akasztott elveket; itt az idő, t. ház, hogy az öntudatra ébredő nemzet a közelebbi képviselőválasztások alkalmával vonja meg bizalmát azon közösügyes tiszapärti lovagoktól, kik közreműködtek, elősegítették, eszközölték Tisza Kálmán ministerelnök urnak nemzetgyilkos politikáját; itt az idő, t. ház, hogy az öntudatra ébredő nemzet a jövő képviselőválasztásoknál oly férfiakat ajándékozzon meg bizalmával, kik a nemzet önállóságáért, függetlenségéért, valódi alkotmányos szabadságáért, a haza szellemi, anyagi jóléteért küzdenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Már magukban az általam említett bűnei Tisza Kálmán ministerelnök urnak elegendő okok lennének arra, hogy ő ott a ministeri székben ne legyen; elegendő ok lenne arra, hogy a király ő Felsége is vonja meg tőle bizalmát,, mert hiszen egyik bűne Tisza Kálmán ministerelnök urnak az, hogy még a király o Felsége irányában sem őszinte; nem őszinte, mert nem tudatja, 3i»