Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

307. országos Illés jauuár 28. 1887. 241 hanem kenyér; én nem tudom, hogy akkor, mikor a választásról beszélünk, vájjon ezen tételt szabad-e rá alkalmaznom, vagy sem. Ennem kívánom a congequentiákat levonni, azonban, miután Vadnay Andor t. képviselő ur ugy látszik, azt akarta mondani, hogy az ő választása semmibe sem került, engedtessék meg nekem, hogy — ha nem is absolut igazságként — egy tapolczavidéki anekdotát elmondjak a t. képviselő urnak. (Halljuk! Halijuk!) Ismétlem, nem akarom, hogy ez absolut igazságnak vétessék, de argumentumnak ad hominem kérem, hogy elfogadják. A veszprémi törvényszék előtt egy izben súlyos börtönbüntetésre ítéltek egy tapolcza-vidéki vádlottat. A törvényszéki elnök, a ki ugy látszik, kisebbségben maradt, reá akarta beszélni a vádlottat arra, hogy felebbezzen és minthogy semmiképeu sem volt hajlandó felebbezni, azt mondta végre a vádlottnak, hogy felebbezzen édes barátom, hiszen nem kerül az semmibe. Azt mondta erre a vádlott, no már tekintetes törvényszék, ha nem kostái semmibe, nem is ér az akkor semmit. Tehát én eonstatálom, hogy Vadnay képviselő urnak mandátuma semmibe sem került. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Még csak néhány szavam van. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt mondhatnám, hogy az a fenséges, szinte irigylésre méltó szerénységgel, mely ezen független antisemita urakat oly méltóan ékesíti, lelkesedésében arra a eonestatióra vezette Vadnay Andor képviselő urat, ho»y nagy forradalmak magasztos eszméi, szabadság és egyenlőség, a melyekért nemes lelkek annyira hevülnek és melyekért annyi vér folyt, a leggaládabb hazugságok. Vadnay Andor: Mint testvérforradalom! Polónyi Géza: Ezzel azonban szembe állítanak ők egy másik forradalmat. T. i. azt mondják: ez a nagy forradalom semmi sem volt, hanem az a forradalom, amelyre már megvan az ok, csak alkalomra vár, hogy kitörhessen, de mi antisemiták mossuk érte kezeinket, az a nagy forradalom, mely a pozsonyi pofozkodásnál kezdődik és a tapolczai kerék kiszedésnél végződik, lesz majd alkalmas arra, hogy regenerálja a népet. Hát, t. képviselőház, ilyen s ehhez hasonlók azon eszmék, melyeket ők fejtegetnek. Bezárom beszédemet, sajnálva, hogy a t. képviselőháznak figyelmét, ily hosszú időre is kénytelen voltam igénybe venni, Nekünk mostanáig az volt a nézetünk, hogy nekünk, mint az ország függetlenségi eszméinek őszinte híveinek, a kik látják azon corruptiót, azon elkoresosodást és azon anyagi romlást, mely felé bennünket ezen kormány vezet, hogy nekünk, még ezekkel az urakkal is elnézőknek kell lennünk akkor, midőn védekeznünk kell a legnagyobb uzsorással, a kit én az állam képében látok, a ki 50-nél több perczentet követel tőlünk, mint a mivel tartozunk, de cserébe nem ad KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET.| semmit. Na, t. képviselőház,' sajnálom azt, hogy kényszerít a függetlenségi antisemita párt, miszerint ő velük foglalkozzam. Én ugy vagyok meggyőződve — s reménylem — hogy mi, a kik mostanáig önzetlenül s lelkesülésünk nemes hevében küzdöttünk a függetlenség eszméiért, ezen támadásoktól visszariadni nem fogunk s ha alkalmas lehetett volna valami, hogy megaezélozza izmainkat, ha alkalmas lehetett volna valami, hogy megkétszerezett erélylyel küzdjünk a nemes függetlenségi eszmékért, ugy ez a támadás volt az, mert arra büszkék vagyunk, hogy a függetlenségi eszméket önökkel szemben is meg kellett és megkell end védenünk. Én ezen eszméktől indíttatva, miután sikerült bebizonyítanom, hogy az antisemita pártnak nincs más rendeltetése, mint a kormánypárt expositurája lehetni, a költségvetést el nem fogadom, csatlakozom Helffy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk he'yeslés a szélső baloldalon.) Vadnay Andor TV ház! Nem akarom a t. ház becses figyelmét a 30 milliós deficittől még messzebb elterelni, ennélfogva csak röviden fogok Polónyi t. képviselőtársam imént elmondott, vagyis jobban mondva elkiabált beszédére s erre is csak annyiban refiectálni, a mennyiben személyemmel foglalkozott. Tartalmaz ez a i-eszéd egy egész csomó valótlanságot, ferdítést és hibásan idézett, inondást az én beszédemből. Hát én ezekkel pontok szerint foglalkozni nem akarok, csak annyit kívánok határozottan kijelenteni, hogy beszédemnek minden passusát egyenkint és teljes egészében fenntartom. Tartalmaz a képviselő ur beszéde olyan kifejezéseket, hogy „pökhendiek*, hogy jobban gyűlöljük a zsidót, mint szeretjük a hazát; tartalmazza azt, hogy köztem és Veres József t. képviselőtársam közt milyen nagy különbség van a nemzetiségi kérdés tekintetében. Nem fogom a, t. képviselőházat azzal untatni, hogy mindezekre egyenkint válaszoljak. A legutóbbi pontra nézve azonban engedje Polónyi t. képviselő ur megjegyeznem, hogy köztem és Veres József t. képviselőtársam közt, ha van is nézetkülönbség a nemzetiségi kérdésben, olyan semmi esetre sincsen, mint a milyen van pl. önöknél Mocsáry és Thnly Kálmán képviselő urak közt. (lilénk derültség.) Hogy a hittel a 19-ik században kicsoda törődnék, azt igenis mondottam de ugyanebben a mondatban tettem hozzá: ha csak nem annyiban, a mennyiben az külsőiilésében állam-, társadalomvagy morál ellenes. Ezt nem idézte egészen hiven a képviselő ur, ezért pótlólag teszem hozzá. Egyébként a képviselő ur beszéde, amelynek hangjához teljesen illik a tartalma s e részben ugy hiszem, bátran hivatkozhatom az elfogulatlanokra., \ annyira tele van ügyvédi rabulismussal, hogy vele n