Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-298
18 208. orsitägos ülés Jannír 15, 1187. mäny, mint bátor voltam a jelentésben is jelezni, részben némely szolgálati ágaknak egyesítése, részben némely mellékvasutaknak csoportosítása, részben pedig némely államadóssági kötvények conversiója utján oly megtakarításokat vél esz közölni, a melyek megkönnyebbítik mérlegünket annyim, hogy az újabb kiadásoknak fedezése és a keretek betartása is lehetséges lesz. Mielőtt tovább mennék, bátor leszek áttérni a másodikra, a bevételek előirányzatának vizsgálatára. A be vételek tekintetében csakis három nagyobb tételnél kellett az eddigi eredményeknél kisebb fedezetet felvenni azon tapasztalatok alapján, a melyeket a zárszámadások nyújtanak. Az egyik nem szorosan ezen keretbe tartozik, a közösügyekkel áll összeköttetésben: a vámbevételt volt szerencsém említeni, hogy ezzel függ össze a közösügyi kiadások növekedése. A másik kettő : az egyik az államvasutaknál, a másik pedig a szeszadónál fordul elő; ezek együtt véve kerek számmal másfél milliónyi apasztást tettek a fedezetben szükségessé azon helyzetre való tekintetből, a melyben ezen ipar-, illetőleg forgalmi ág a jelenlegi nehéz viszonyokban van. De azt kijelenthetem — és ez bizonyára e mindenesetre nehéz helyzetben és költségvetésünknek ezen sok tekintetben árnyoldalai mellett kiemelkedő fényoldalát képezi •—miszerint szorosan a zárszámadásokhoz tartva, sőt jóval azon alul maradva, némely tételeknél a bevételeknél megtarthattuk az előirányzatokat, sőt sok tekintetben fokozva volt és ez oly biztosíték, a melyet a mennyire meg kell becsülni, ép ugy figyelembe kell venni államháztartásunk rendezésénél, mert ez mutatja azt, hogy fedezetünk tekintetében a tényleges eredmények az előirányzatoknak a múlt években is megfeleltek és most, miután némileg leszállítva is vannak, azt hiszem, hogy az 1887-iki előirányzatban is megfelelni fognak. Azonban harmadszor constatálni kell azt, hogy mindezek daczára a mérleg romlott; romlott annyiban, a mennyiben a rendes költségvetés mérlege 4 millió kétszázezer és az egész költségvetés mérlege 22 millió deficitet mutat fel; illetőleg, hogyha azon összeget veszszük tekintetbe, a melyet kölcsön utján kell beszerezni az 1887-ik évi előirányzat szükségleteinek fedezésére, akkor az kerek számban beszélve, 34 millióra megy. Ez összehasonlítva a megelőző évnek előirányzati mérlegével, 8 milliónyi romlását j elén ti a mérlegnek és ha tekintetbe veszszük azt, hogy az 1877—1878-iki eredmény, eltekintve az időközben történt bevételi fokozásoktól és fejlődésektől, körülbelül 8 millióval kedvezőbb volt, mint a jelenlegi előirányzat mérlege, láthatjuk, miszerint határozottan visszaesés van pénzügyeink rendezésében és államháztartásunk mérlege romlott. Igen természetes tehát, hogy a legnehezebb és legfontosabb feladat e téren magának e mérlegnek a kérdése, illetőleg a fedezet, mely ezzel összefüggésben áll. Államháztartásunk fedezésére szolgáló bevételeinknek fejlődése a rossz viszonyok daczára a nemzetnek hálával elismerendő erőfeszítése mellett és tagadhatatlanul azon fejlődés következtében, mely épen részben nagyobb befektetéseink, forgalmi eszközeink és más téren való közgazdasági, valamint culturalis tényezőink fejlesztésével okvetlen összefüggésben áll, mondom, ezen tényezők közbejöttével, örvendetesen emelkedett. Az utóbbi 12 év alatt, ha egyenlő alapokon számítunk, körülbelül 108—110 millióval emelkedtek bevételeink. Ezekből természetesen igen jelentékeny öszszeget vesznek igénybe maguk az üzemek és a vasutaknak brufto-bevételei, melyek megfelelő kiadásokkal összefüggésben állanak. Igen természetes dolog tehát, hogy ezek az államháztartás fedezésére, mint ilyenek, fel nem használhatók, hanem csak azon tiszta eredmény, melyet az üzemek nyújtanak. De maguk az adó eredményei is eléggé kedvezőknek mondhatók, mert ezek 12 év alatt az egyenes n dóknál 25 millióval, a fogyasztási adónál 14 millióval emelkedtek. (Felkiáltások a szäsö baloldalon: A sróf!)Majd erről is szólok. E két ágnál a 39 milliónyi jövedelem-emelkedés részben, tudniillik 28 millió erejéig, maguknak a tételeknek emelkedése következtében keletkezett, de a többi része a fejlődés természetes eredménye. (Mozgás balfelöl.) Ez mindenesetre egy igen figyelemreméltó tényező, melyet túlbecsülni nem szabad, de a melyre — Ismétlem — figyelemmel kell lenni. Maguk az üzemek, tudniillik a vasút és dohány együttvéve a 12 év eredményéhez képest kerekszámban nettó 20 millióval emelkedtek. Ez szintén nem mondható az adóemelés, vagy nem tudom miféle kényszervégrehajtás eredményének; hanem az egyszerűen és határozottan a fejlődésnek eredménye. De nemcsak e tekintetben érdemel figyelmet a bevételeknek fejlődése; figyelmet érdemel — és ez, noha nem actualís jelentőségű, de roppant fontossággal bir, igénytelen nézetem szerint, az államháztartás jövő fejlődésére és annak irányára nézve — mondom, figyelmet érdemel azon arányoknak változása, a mely bevételeink különböző ágai és különösen az adók között az államháztartás fedezése tekintetében előállott. Mig ugyanis 1880-ban, midőn már mindazon adók emelése keresztül vitetett, a melyekkel időközben találkoztunk, az egyenes adók egész összege a rendes bevételekből 34"25°/<>-nyi fedezetet nyújtottak, addig például 1884-ben már csak 3iWi 00 °/o-ot tettek és jelenleg 30%-ot tesznek, nem azért, mintha az egyenes adók csökkentek volna, az
