Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-306

806. országos ülés Január 21. IS87. 229 pazarló gazdálkodást, másként intézni az ország dolgait, de hogy gyökeresen lehetne javítani, hogy a deficit egyszer mindenkorra elenyésszen, hogy adóemelésre,adósságcsinálásraszükség ne legyen; erre közösügyes alapon álló kormány nem képes, mert keze meg van kötve, igy pedig mozogni nem lehet. És igy nem teheti meg azon üdvös intézkedéseket, a melyeket az ország érdekében jóknak, szükségeseknek tart. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát egyrészt, mert a jelenlegi kormány a közösügyes rendszer alapján áll, másrészt, mert 12 évi kormányzata alatt az országot az örvény szélére vezette, a nemzetet anyagilag tönkre juttatta, erkölcsileg pedig lételét, erkölcsi alapját mélyen aláásta, ily kormány iránt bizalommal nem viseltethetem s nem fogadhatom el a költségvetést, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hanem csatlakozom Helfy t. képviselő ur határozati javaslatához. Hácz Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kötelességem volna az előttem felszólalt képviselő urak beszédeire is némi megjegyzést tenni, de azt hiszem, a t. ház bölcsesége is felment attól, hogy oly pénzügyi bölcsnek, a minőnek Eitner t. képviselő ur bizonyult, " beszédére reflectáljak. Hanem igenis kötelességem, hogy az azon bábeli zavar után, mely Eitner indítványának felolvasása után beállott, felszólalt Majthényi Ádá m képviselő ur szavaira néhány megjegyzést tegyek (Halljuk!) Deák Ferencz azt mondta : a sajtószabadságnak egy correctivuma legyen, hogy hazudni nem szabad. A szólásszabadságnak is legyen egy correctivuma, hogy senki se mondjan olyant, a mi nem igaz. Már pedig tagadhatatlan, hogy a függetlenségi antisemiták közül senki sem mondta azt, hogy előttünk elhalványul a függetlenségi eszme és csak a zsidó-kérdés a fő. Mi a függetlenségi eszmét mindig mint vezéreszmét tartjuk szemeink előtt. Midőn ezért küzdünk, ezt az országot, mint Magyarországot akarjuk függetlennek esnem mint zsidóors?:ágot. (Helyeslés a bal- és szélsőbal némely padjain.) Ezzel áttérek mindjárt a jelen vita folyamán felszólalt egy pár képviselő urnak beszédeire. (Halljuk !) Egy sehova sem tartozó, illetve politikai felekezet nélküli képviselő ur, Pulszky Ferencz t. képviselőtársunk múltkori beszédében elfogadta a költségvetést általánosságban, mivel ez felelt meg legjobban cynismusának és egyúttal foglalkozott velünk antisemitákkal is. En megvallom, nem öröme?t foglalKozom a t. képviselő úrral, mert volt alkalmam háládanságát tapasztalni, a midőn egyik kitűnő elvtársam, báró Andreánszky, a zsidók vallási czéljaira előirányzott összeget a múzeumra akarta megszavaztatni és ez ellen a t., képviselő ur nagyon tiltakozott. Ő múltkori 1 beszédében a történelemre hivatkozván, azt mondta, hogy az uzsora nem új találmány és nem is a zsidók találmánya, hisz meg volt az már a rómaiaknál is. Nagyon jól tudjuk, hogy meg volt, de méltóztassék emlékezetének visszanyúlni a régibb korszakokba is. Jól ismerheti, mint a történetírás terén is kiváló szerepet játszó férfi, az egyptomiak történetét. Tudhatja, hogy a zsidók vendégekül jöttek volt oda, azonban az egyptomiak csakhamar megelégelték az ő ottani szereplésüket, mert ők tisztességes munka helyett elkezdtek uzsoráskodni épen ugy, mint hazánkban és mikor e miatt az egyptomiak felháborodván ellenük, vályogvetésre és téglakészítésre szorították őket, a zsidók készek voltak inkább neki menni a Verestengernek, mint sem választott népi csontjaikat ilyen muukával meggyalázzák. (Derültség.) Csakhogy abban a nagy sietségben is, melyet ez alkalommal tanúsítottak, egyről nem feledkeztek meg, hogy tudniillik az egyptomiak arany és ezüst edényeit, melyeket mint zálogokat maguknál tartottak, magukkal ne vigyék, vagyis el ne lopják. És ezért történt, hogy Pharao utánuk ment. Mert az egyptomiaknak sokkal több eszük volt, hogy sem a zsidókat akarták volna visszahozni, hanem vissza akarták hozni edényeiket. (Derültség) Azonban ez is bolond gondolat volt tőlük, mert a mint Pulszky t. képviselő ur jól tudja, a mire a zsidó egyszer ráteszi a kezét, azt ugyan nem igen lehet tőle visszakaparítani. (Ugy van! a hal- és szélsőbal némely padjain) És hogy a zsidók ez alkalommal csakugyan elvitték magukkal ezeket az arany és ezüst edényeket, annak fényes bizonyítéka az, hagy a pusztában volt miből arany borjút önte niök. A mi kivándorlóinknak bezzeg nem igen telik arany borjú öntésére. (Igaz! a bal-és szélsőbal némely padjain.) De nemcsak ezzel akarok érvelni az uzsorának zsidó eredete mellett; azzal sem, hogy a nép majdnem mindenütt egynek tekinti a zsidót és az uzsorát. Különben is nem az a lényeges kérdés: ki találta fel, hanem az, hogy ki gyakorolja ezt a szépséges mesterséget. A mondottakból is nagyon jól láthatja a t. képviselő ur, hogy az uzsora feltalálásának érdeme inkább illeti a zsidókat, mint — a hogy ő állította — az alphabet fetalálásának, vagy csak Európába való behozatalának érdeme is. Midőn az összes költők közt a legnagyobb emberismerök egyike Shylock-ot zsidónak teszi, ezzel is a mi állításunknak ad jogosultságot ép ugy, mint az, hogy ma, mikor az uzsora miatt a vádlottak padján annyi egyént látunk, azok kivitel nélkül zsidók. De engedje meg a t. képviselő ur, hogy epy idézetet olvassak fel erre vonatkozólag olyan férfiútól, a kinek tekintélye előtt ő is meg