Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-306

SOI országos BIé» január 25. 18S7. f|J lehető módon útját állták, hogy végre azon szel- ^ lemben és irányban a monarchia külpolitikájára is befolytak, úgy hogy nemcsak ezen országnak benlakó népei, hanem a szomszéd államok népei is megvonták a magyarnemzettől rokonszenvüket. De leginkább kiábrándultak a szerbek. Ok a legnagyobb elégedetlenséggel és a legnagyobb elkeseredéssel vannak eltelve a mai rendszer ellen. Én teljesen biztosíthatom önöket arról, mert nagyon jól ösmerem a szerb nemzetiség hangula­tát és nagyon sajnálom, hogy kénytelen vagyok kétségbevonni azt, a mit a múlt évi budget-vita alkalmával t. barátom, Szabovlyevics képviselő úr állított, hogy tudniillik a szerb nemzetiségben lanyhább áramlat kezdett uralkodni a mai ural­kodó körök iránt. Ellenkezőleg, mert nálunk a legnagyobb elégedetlenség uralkodik, a nép ná­lunk már a fölött kezd gondolkozni, hogy vájjon érdemes-e ezen gyümölcstelen parlamentaris küz­delemben erejét elpazarolni. (Nyugtalanság.) Én már rég beláttam, hogy mindez fölösleges reánk nézve, a miért is a képviselői mandátumot is csak választóimnak nagy unszolása után fogad tamel.tettem pedig ezt egyedül csak azzal a szándék­kal, hogy megmutassam nekik, miszerint jobb nemzetiségi existentiánk érdekében nem segít önöknél sem a kérelem, sem a fenyegetés. (Nyug­talanság.) Vannak közöttünk egyesek, kik azt tartják, hogy nemzetiségünk számára jobb körülményeket lehetne teremteni, ha csak nem képeznénk folyto­nosan ellenzéket a kormánynyal szemben és hogy a szerb ellenzéki képviselők gátolják a szerb ügyek sikerét. Én ezt soha sem hittem, most pedig még kevésbé hiszem. En e tekintetben is használni akartam a szerb ügynek az által, hogy okadatolt bírálatomat elhalasztottam a legvégső időre, al­kalmat akarva ezáltal adni azon szerbeknek, kik a kormányhoz közel állanak, hogy a szerb ügy érdekében valamit kieszközöljenek. Mit látunk azonban? Azt látjuk, hogy mé f g folytonosan ott állunk, a hol azelőtt voltunk. Állapotunk semmi tekintetben sem változott egy hajszállal sem, mi több, rosszabb fordulatot vett. Ilyen körülmények között minden szerb ember­nek azt kell magától kérdeznie: hogy valóban érdemes-e ilyen eredménytelen munkába erőit be­fektetni? Nem járhatunk rosszabbul, még akkor sem, ha visszavonulunk. Rossz és káros következ­ményeit annak csak önök fogják tapasztalhatni. Hajdan ezen házban Miletics azt kiáltotta Önöknek, hogy vigyázni keik nehogy valami északi Napó­leon elégedetlen nemzetiségeket találjon hazánk­ban. (Nagy nyugtalanság) Én e szavakat most megújíthatom, mert a keleti kérdés már kopog a monarchia ajtaján. Mi nyugodtan és csendesen fogjuk magunkat melni, ha visszavonulunk; nem fogunk akadékos­KÉPVH. KAPLé. 1884—87. XIV. IÖTET. kodni sem az államügyészszel, sem a büntető tör­vénynyel szemben, nem fogunk csapatokat szer­vezni ezen állam ellen, de annál inkább és annál biztosabban be fogjuk várni, hogy megoldassák ama crisis, a melyben ez állam van, hogy a nem­zetiségek is kapjanak egy Beust-ot, a ki vissza fogja állítani ezen államban a normális állapotot. Én azt tanácsolnám önöknek, hogy ne en­gedjék mindezt ennyire jutni. Ma még az öuök kezeiben van a hatalom. Politikájukkal még meg­változtathatják a körülményeket saját előnyükre. Ne várják be tehát, mig üt az utolsó pillanat, ha­nem keressék fel minél előbb a nemzetiségeket. De siessenek, mert azután már késő lehet. Mindezek után nem fejezhetem be máskép beszédemet, mint ismét gróf Széchen Antal szavai­val: .Változzék meg a rendszer és az állam újra fel íog virágozni". Gyurkovits György: Nem volt szándékom e tárgyalás alkalmával szót emelni, de az előttem szólott t. képviselő ur kényszerít egynéhány meg­jegyzésre. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom fej­tegetéseit megítélni vagy elítélni. Osupáu azt constatálom, hogy azon politika által, melyet itt a képviselő ur pártfogol, 15 évi izgalmas működés után oda jutott, hogy e házban minden párton kivül áll s annak e házban támogatója nincs, mind a mellett is, hogy 23 szerb nem­zetiségű képviselő ül itt ezen az oldaion­(Helyeslés.) Ma is abban a meggyőződésben vagyok, ragaszkodva ahhoz, a mit a múlt évben mon­dottam Szabóvljevics t. képviselőtársammal együtt, hogy mi a szerb nemzetiség haladását csak a magyar és horvát nemzettel való egyetértésben és barátságban találjuk. (Élénk helyeslés.) Nem­csak ebben, de abban is, hogy ha a monarchiának és ezen ország tényeit a külügyi politikában el­fogadjuk, támogatjuk. (Élénk helyeslés és taps.) A nagyon t. képviselő ur megtámadta a patriarcha ő szentségének személyét, ki magát itt nem védelmezheti; a t. képviselő ur beszélt ezen­kívül az egyházi congressusról is, vádolta a kor­mányt s mindazokat, a kik szerinte okai, hogy a congressus nem birt működésében tovább haladni. Erre nézve, t. ház, azt felelem, hogy az autonómia ügyében s annak fejlődéséről nem itt e ház kebe­lében, hanem az egyházi congressuson lehet tár­gyalni. A mi egyébiránt a napirenden levő kérdést illeti, kijelentem, hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Szilágyi Dezső: T. ház! Ha a vita jelen folyamában (Halljuk! Halljuk!) néhány pillanatra felszólalok, ezt pusztán csak azért teszem, hogy e pár rövid perez alatt szavazatomat indokoljam. Nem is szándékoztam egyébként részt venni a a vitában, de már a parlamenti illem szerint sem 18

Next

/
Thumbnails
Contents