Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-305

208 30S- «?«*?« «éí IsttBár 24. 1SS7. a mikor minden évben annyiszor volt alkalma ismételni, hogy ez a kormány az ország ügyeinek vezetésére képtelen. T. képviselőtársam, tudom, hogy barátja a színháznak, (Halljuk!) és minden esetre ismeri legalább azon darabokat, melyek a nemzeti színház mai reportoirján előfordulnak. (Halljuk! Halljuk!) Bizonyosan ismeri „Don Caesar deBasan"-t, a melyben — nem emlékszem már a nevére, habár valamikor én is sokat jártam a szinházba, csakhogy azaz idő, fájdalom, egy kissé már meszsze esik tőlem, de emlékszem magára az alakra — egy marquis nagyon felháborodik azon, hogy az 8 feleséget nagyon csúnyának merik találni, holott vannak, a kik 30 év óta mindig szépnek találják. (Derültség a jobboldalon.) Hát, t. képviselőtársam, nem a ministerek hasonlítanak, az oppositio hasonlít az asszonyokhoz. Ha valaki nagyon sokat hánytorgatja azt, hogy 8 már igen régóta van az oppositión, az nagy tévedést követ el, ha azt hiszi, hogy ezzel dicsekednie kell. Az oppositiók abban hasonlítanak az asszonyokhoz, hogy jön egy criticus idő, a mikor nem tanácsos éveikkel dicsekedni, (Derültség ás tetszés jobbfelöl) hanem czélszerfí, ha lehet, valamit eltagadni belölök. (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl.) Mert az egy kormányra nézve igenis előny, ha 12 éven át meg tud maradni helyén; (Igazi Ügy van! jobbfelöl) de egy ellenzékre nézve soha sem lehet előnyös az, ha 12 éven által opponál esnem tud az ország többségében maga iránt bizalmat költeni. (Élénk tetszés jobbfelöl, mozgás a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, ugy, a mint a dolgok állanak, én merem tagadni, bogy a hasonlat a mai idők és az akkori idő közt fen tartható. Mert mi volt akkor ? Az akkori pártnak nem volt egy elismert vezére, akkor a párt egy bomlófélben levő párt volt. Én nem tartozom azok közé, kik az akkori pártállapotot kívánatosnak, helyesnek tartották. Én megengedem, hogy ott, a hol van egy pártnak egy kimagasló vezére, hogy sokszor meg fog történni, hogy egyes tagjai a pártnak nem mindenben egyező véleményüket alá fogják rendelni a vezér belátásának és nézetének. Van erre példa elég; megengedem, hogy ez olykor kedvezőtlen, megengedem, hogy ennek kinövései káros hatással lehetnek az országra. De van, a mi ennél sokkal rosszabb, az, midőn nincs egy pártnak elismert vezére, azaz midőn különben igen tehetséges, különben igen jeles hazafiak egymást emésztik fel azért, mert nem tudnak egymás között a vezetésben megegyezni. Méltóztassék végig nézni: az akkori pártnak hány kiváló, jeles férfia volt. Itt látjuk ma őket? Látjuk, hogy az ö erejükkel tovább tudják szolgálni a közügyeket? Miért nem tudják szolgálni ? Azért, mert egymást kölcsönösen lejárták. Nem az ellenzék járta le j okét, hanem ó'k kölcsönösen járták le egymást. Vagy pedig elvonták tehetségöket a közélet teréről. Én nem tartom, hogy Magyarország oly gazdag volna politikai talentumokban, hogy azt a mindennél nagyobb pazarlást, mely akkor a nemzetet érte, fentartsuk. Azt hiszem, hogy a mi álláspontunk helyes és nézzünk végig ott, a hol a parlamentnrismus virágzik, Anglia példáján, azt fogjuk látni, hogy tulajdonképen a parlamenti küzdelemben mindig két alak áll egymással szemben. Ha tehát ezen pártnak van egy vezére, a kit követ, talán egyes esetben nem minden tagja, mindenben egyetértve vele, ebben mi nem térünk el az angol példától, mert arra elég példát találunk, akár Gladstone, akár Disraeli, akár más kiváló angol államférfiak életéből. Csak egyben térünk el és ezt sajnálom, hogy itt nálunk, fájdalom,csak egy vezérférfiú van,a kit a nemzet nagyobb része követhet, és vele szemben nem látunk senkit ki őt felválthatná. (Tetszés jobbfelöl.) Hát. t. ház, ha egyszer arról van sz6 — tisztelt barátom belekiáltotta: „Eszméért!" — t. barátom, ugy hiszem, arra akar visszatérni, a mit gróf Apponyi t. képviselő ur mondott, hogy tudniillik a rendezésre van neki egy eszméje, de ő azt elhallgatja. Bocsásson me<?, ezt nem tudom róla még feltenni sem, mert én őt oly jó hazafinak ismerem, hogy ha volna neki olyan eszméje, a melylyel a bajokat rögtön lehetne rendezni, lehetetlen, hogy azt el ne árulná. Sőt beszédében tovább egy hasábbal el is árulta, hogy miképen gondolná ő a rendezést és azt mondta, hogy a fogyasztási adók kihasználásával. Ebben a tekintetben, a fogyasztási adók tekintetében, meglehetősen egyenlő vélemény uralkodik a házban; de éppen azért, mert a fogyasztási adókkal kapcsolatosan oly eszmék merültek fel, a melyeket én határozottan téveseknek tartok, ez volt a főok, a miért bátorkodtam a vita ezen előrehaladott állapotában szólani. (Halljuk!) Mielőtt azonban erre térnék, egy kérdéssel kell tisztába jönnünk. Körülbeiől 30 millió deficittel állunk szemben. Hiszi-e valaki, hogy ezen 30 milliót egyszerre el lehet enyésztetni? Kívánatosnak tartja-e valaki a nemzeti ero oly megfeszítését, a melylyel ezteíenyésztetni lehet? M erem mondani, nem hiszem, hogy bárki ezt csakugyan helyesnek tartaná. A czél, melyre igazán törekednünk kell, az, hogy az egyensúlyt valóban, határozottan helyreállítsuk az oidinariainban és hogy a beruházások czímén ne vegyünk fel mást, mint a mi valóságos, gyümölcsöző beruházás, (Halljuk!) ugy, hogy nagyobb része azoknak, a melyek ma beruházás czímén szerepelnek budgetünkben, ne a beruházások közt, hanem az ordinariumban szerepeljen és a beruházások közt ne szerepeljen más, mint az, a mi ténylegesen gyümölcsöző, az államnak