Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-304
186 \ 303. országos ölés január 24. 18S7. juk!) Sine ira et studio kívánok a t. ház előtt a ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez egy közéletünket és a magyar közvéleményt fontosán érdeklő, a magyar nemzeti érzékenységet mélyen izgató ügyben kérdést intézni. Méltóztatnak tudomással birni azokról a mozgalmakról, a melyeket az 1848/9-iki honvédség néhány tagja Görgey Arthur, a szomorú emlékű magyar főhadvezér, dictator, illetőleg tábornok erkölcsi rehabilitatiója érdekében ezelőtt iVí—2 évvel megindított. Legkevésbé nincs szándékom, hogy akár ezeknek az uraknak tiszta intentióját, akár pedig az ellenünkben nyilvánuló közvélemény felzúdulásának jogosultságát kétségbe vonjam, mert én e tekintetben az egyedül igazságos bírónak a történelmet ismerem el és ép azért semmi szándékom nincs akár az egyik, akár a másik irányban ítéletet mondani. Az 1848 as honvédek körében azonban napok óta egy igen izgató hir van elterjedve és ez az, hogy a rehabilitatiónak voltaképeni czélja az volt, hogy noha az országos honvédgyülés kudarczot vallott és noha az aláíró 200 és egynehány honvéddel szemben az összes honvédegyletek körülbelől 10,000 honvédnek tiltakozása állott, mindazonáltal a rehabilitatiónak megkisértését arra használták fel és voltaképeni czélja odairányult, hogy a szomorú emlékű tábornoknak nyugdíjat szavaztassanak meg részben azon alapokból, melyeket az országgyűlés e czélra megszavazott, részben pedig azon más alapokból, melyekből mint a t. ministerelnök urnak bizonyára tudomása van, szintén egyes nyugdíjak szolgáltatnak ki. Én őszintén megvallom, t. képviselőház, magam sem merem hinni, hogy Görgeynek szomorú szereplése után lenne egy ember is Magyarországon, ki nyugdíjat szavazna meg. (Bangók jobbfelöl: De vannak! Mozgás a szélső baloldalon.) Fogadják részvétemet, mert Görgey Arthur előtt állott a becsületes meghalás s a tisztességes eapitulatió, a helyett, hogy társait akasztófára juttatta volna. (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Bendre! Felkiáltások a szélső baloldalon: Miért ? Hisz igaza van!) Elnök: Azt méltóztatott mondani a t. képviselő ur, hogy tartózkodni fog minden ítélettől. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hiszen provokálták! Zaj jobbfélöl.) Szemnecz Emil: Jóllehet, nekem, t. képviselőház, megvan Görgey Arthurra vonatkozólag a magam egyéni nézete, azt nem akartam a ház előtt publicálni, de a túloldalról történt felszólalás által provocálva, kötelességemnek tartottam azt nyilvánítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekem, t. ház, hitem és meggyőződésem az, sőt többet mondok, én a ministerelnök ur iránt bármily bizalmatlansággal viseltessem is politikai tekintetben, az ő magyar hazafiságát, az ő jó magyarságát soha kétségbe nem vontam és hiszem azt, hogy ha mag'át a ministerelnök urat kérdeznék meg az iránt, hogy vájjon országos alapból lehet-e Görgey Arthur tábornoknak nyugdíjat adni, elutasítólag felelne. Magam sem hiszem az esetet és ép az,ért nem is vádképen, nem is recriminatióképen, csupán a közvélemény megnyugtatására és esetleg az országos nemzeti izgatottság megelőzése érdekében vagyok bátor a ministerelnök úrhoz interpellatiót intézni. Nem akarom interpellatiómat hosszabban indokolni, azt hiszem, hogy az álláspont, melyet elfoglaltam s a kijelentés, melyet tettem, indokolni fogja s azért bátor leszek azt egyszerűen felolvasni: (Óvassa) Interpeilatio az igen t. ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez ésahonvédelmiministerhez. Az 1848 — 1849. honvédség tagjai közt napok óta kering az a hir, hogy Görgey Arthur tábornok számára az országos honvédsegélyből vagy más e czélra szánt alapból évi 6000 forint nyugdíj szavaztatott meg. Tekintettel arra, hogy e hir okvetlen a közvélemény elkeserítését eszközli. Tisztelettel kérdem az igen t. ministerelnök urat. Hajlandó-e ez ügyről tudomást szerezni és megnyugtató felvilágosítást adni s az esetben, ha a hir csakugyan valónak bizonyulna: hajlandó-e az esetleg megszavazott nyugdíj kiszolgáltatását betiltani. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Sajnálom, hogy a honvédelmi minister ur, mint hogy az interpeilatio mindkettőnkhöz intéztetett, gyöngélkedése miatt nincs jelen. Én nekem is ugy, mint a képviselő urnak, meg vannak a szóban levő egyénre nézve nézeteim ; de én megtartom azt, a mit a képviselő ur is maga elé tűzött és azt mondom, hogy az események és az abban szereplők felett ítélni a történelemnek lesz feladata. (Helyeslés.) Ennek előrebocsátásával azt elismerem, hogy sem a szóban levő 48/49-iki tábornoknak, sem senkinek másnak országos alapból, vagy honvédsegélyezési czélból megszavazott alapból a nélkül, hogy vagy a törvényhozás, vagy azon bizottság, mely ezen alapból segélyezésre és nyugdíj megszavazására hivatott, megszavazta volna, nyugdíja nem lehet. (Helyeslés.) Miután pedig sem a törvényhozás, sem pedig azon bizottság, a melynek rendes számadásai minden évben előterjesztetnek, nem szavazta meg, biztosítva lehet a képviselő ur, hogy nem utalványoztatik ki azon 6000 forint, melyet említett. (Helyeslés.) Szemnecz Emil: Midőn a minister urnak szives válaszát, melyet rögtön megadni hajlandó
