Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-304
304. országos ttlós január 22. 1887. 183 nyerni ügyének s az útban levő férj eltétetik láb alól. Ha valakinek pikje van valakire, egy kis borravaló vagy ajándékért nyomorékká vereti Ivanics legényei által. Néha befognak embereket csak azért, mert pénzt sejtenek annál, pénzét elveszik s agyba, főbe verik. Valakitől pénzt kérnek kölcsön, ha nem ad, nyomorékká verik. Kínzásaikban iszonyú kanibáli kegyetlenséggel járnak el, a kezükbe került szerencsétleneket felakasztják, midőn elalél, akkor leeresztik, hideg vízzel felébresztik s ismét felhúzzák, talpaikat verik, késsel szurkálják s igy tovább. És mindezt teszik ártatlan emberekkel, puszta gyanúokokra vagy személyes ellenségeik besugásaira, a mit bizonyít leginkább az, hogy a bíróságok még mindig felmentették az általuk inegkínzottakat. Az ilyenek aztán sehol igazságot, védelmet és elégtételt nem találnak, mert az azokat beállított közigazgatási hatóságok pártfogolják — mivel kitűnő koríesek — sőt fel is használják őket az ellenzékiek terrorizálására. Itt van egy halom bizonyítvány, melyeket a minister urnak interpellatióm kapcsában be fogok nyújtani, azonban a mielőtt ezt tenném, szükségesnek tartom, hogy a t. ház előtt is egynéinelyiket kivonatban ismertetni, hogy fogalmat szerezhessenek a nemzet képviselői arról, hogy az alkotmányos szabadságot, a családi szentélyt és a honpolgárok testi épségét miként szokták déli megyéinkben respectálni és tiszteletben tartani. Hadd tudhassák és ismeretet szerezhessenek a nemzet képviselői azon állapotokról, a melyek a középkor legvadabb századait is megszégyenítik és túlszárnyalják, hadd megítélhessék, hogy minő azon haladás közigazgatásunk terén, a mire a ministerelüök úr nem rég oly elégülten és öntelten hivatkozott. Bátor leszek mindenekelőtt egy bizonyítványt felolvasni, mely szerint Balázs György lakásába 1886. január havában Kozarszki, Ráda és Isza Ivanits-féle legények be akartak hatolni; ez két izben nem sikerült, da a harmadik izben ismét visszajöttek éjjeli 8 órakor, a ház és a konyhaajtaját bezúzták, puskával felfegyverkezve bejöttek, megfogták Balázst és ismert durva, eljárásuk szerint leteperték a földre és kezénél fogva felakasztották a gerendára. „Ott lógtam — szól a panaszos — puska tusával vertek, lökdöstek! hátba és mellbe; midőn már elhaltam, akkor leeresztettek, hogy életre hozzanak, hideg vizzel fellocsolván, életre jővén, a Führer Horváth Ferencz nagy bajszomat kétkézzel szétrántotta felét kitépvén, erre felöltöztettek, el akartak kisérni. — Feleségem segítségért elkezdett kiabálni, de valami Ördög István, Ivanits-féle legény leteperte az ágyra, száját befogta, hogy ne kiabálhasson ; engem ez alatt elvonszoltak a tanyájukra, elhoztak egy nagy kést is tőlem, lakásomról, ezzel az utón hátulról megszúrt vagy Kozarszki Iszó, vagy Ördög István Ivanits legény. A tanyáikon kezeim ismét hátra kötvén, ennél fogva, a falba vert szegre akasztottak, csizmám lehúzták és talpamat verték mindenféle eszközzel, mikoron puskával fejem is betörték, az orvosi látlelet szerint a nagy késszúráson urináltamés nem a rendes helyén Midőn fellocsoltak, megújították a kínzást, 8-an voltakkinzóim. Azért haragudott meg, mert Kozarszki Radó biztos nemcsak tőlem, de a többi pásztoroktól is 20—20 frtokatkért, a többi társaim már megadni akarták, de én azt mondám: miért adjunk mi 20 — 20frtot, jobb lesz az családunknak, azért tették ezt rajtam, mitkinzatásomkor meg is mondottak, azt mondván, ha be próbálom panaszolni őket. elpusztítanak." Itt van egy másik, szinténbácsíöldvári lakos, Tomics Vida, a községi választmánynak tagja volt, Ivanics őrmester pedig elnöke. Ott is sok rendetlenség adta elő magát. Itt előadja, hogy útjában megtámadták, leütötték, száját befogták, rátérdeltek, puskatussal verték. Most teljesen nyomorék, 65 éves ember. Itt van Haris Árkádia vallomása, akit azért vertek és pofoztak összevissza, mert Ivanics Radót nem őrmester urnak, hanem csak Radó néven nevezte. Itt van Fülöp Pál vallomása, a kit Ivanics legényei megfogtak, társaimat elbocsátották s midőn magamra, voltam, mondja, földre nyomtak, puskatussal vertek, kiabálni kezdtem, segítségemre jöttek s erre ők eleresztettek. Bognár Mátyás bács-foldvári lakos, 39 éves. Azt mondja, hogy a csendőrök elfogták gyanú alapján, a csendőrök nem bántották, de Ivanics legényei 3 éjen át laktanyájukon fogva tartották, éjjelenként össze vissza vertek, kínozták, azután bevitték a járásbiró? ! áf>hoz, de ott szabad lábra helyezték. Itt van A hatodik eset, t. ház, melyre interpellatióm vonatkozi. Magyar Illés szenttárnán lakos, a ki itt hosszasan előadja ügyét, a melyeién csak pár szóban foglalok össze. Előadja, hogy neje őt elhagyván, Ivanics őt magához hivatta, ő azonban tudva, hogy mit jelent ez az Ivanits elé hivatás, nem mentei. Akkor Ivanitsnak két legénye egész éjjel lesett rá töltött fegyverekkel, de mivel o elrejtezett, nem tudták meglőni. Reggel azután felpakolta a mi csekély holmija volt s elmenekült O-Becsére, hogy azon kinzatásoknak, melyekre számíthatott, ki ne tegye magát. Azonban utána 'mentek, elfogták, tömlöczbe vetették és megkínozták. Végre, midőn a,
