Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-304

304, országos ülé Magam is azt hiszem, hogy ez nem volna egészen tisztességes. De azt fogják már most tőlem kérdezni, hogy mit kell tehát tenni? Én nem vagyok pénzügyminister, nem is kívánok az lenni, ámbár tőlem éveken át követelték, hogy 39,000 forintból 9000 ret takarítsak meg a múzeumnál, (Derültség) mondom, ez nem az én ügyem, ahoz nem értek s nem is mondhatok tehát e tekintetben semmit; de azt hiszem, hogy ha nem volnának előttünk épen a választások, a pénzügyminister urnak is volna programmja; hanem a választások előtt nem szoktak azzal fellépni. Annyi bizonyos, hogy a bajon segíteni kell, ez igy nem maradhat. Egyébiránt mi földmívelő nemzet vagyunk, tehát szegény, csak az ipar és a kereskedés teszi a nemzeteket gazdagokká és mi ezt az ipart és kereskedést nem fejleszthetjük ugy, a mint azt fejleszteni kellene. Ez az, a mit a kormány figyelmébe ajánlok. Kezembe akadt nem régen báró Eötvös Józsefnek, a nagy költőnek egy gyönyörű regénye: „A falu jegyzője"; nézem, hogy ki és hol nyomtatta, hát olvasom: nyomtatta Teschenben Privoda. Kérdem, hát Magyarországon nincsen már oly nyomda, a mely képes volna egy nagy magyar költő müvét elegáns, ízléses modorban kiállítani. (Egy hang a szélső baloldalon: Bizonyosan zsidó a nyomdász! Derültség.) Az bizony kérem jámbor, becsületes cseh. (Élénk derültség.) A túlkiadások közt az a lures palota is volt, a melyet a kereskedelmi ministerurő excellentiája építtetett; ugy tudom, hogy ezen a szobrászati munkák bécsi szobrászoknak voltak kiadva, mire nagy lárma keletkezett és Bukovics, az építész belátva, hogy aznem járja, a bécsiektől visszavette. De ott van Pécs, ott restaurálnak egy gyönyörű templomot, mely díszére fog válni a nemzetnek és mindenesetre a legszebb emléke lesz a püspöknek, a ki azt keresztülviszi, A munkálatot egy külföldi első rendű szaktekintély vezeti, a mit semmiképen nem lehet rossz néven venni, mert ha az ily monumentális dolgokat kell végezni, ahoz kell fordulni mindenekelőtt, a ki azt a legjobban érti. Mikor aztán a beldiszítésről volt szó, akkor — ebben az országban, hol végre is kitűnő polczra emelkedett a festészet — meghívtak Németországból másod-, harmadrangú festészeket, hogy azok fessék a freskókat. Kezembe veszem ebédnél a magyar savanyú vizet s látom, hogy az üvegét külföldön gyártják ; sőt azt hallom és erdélyi képviselőtársaim legjobban fogják tudni, hogy Borszéken a vizet dugap-zolaílan hagyják 12 óra hosszat (Egy hang balfelől: 24 óráig!) és csak akkor dugaszolják be, mikor a szénsavból már sok elpárolgott, mert különben szétrobbantja a butellát. Magok is azon vannak, hogy a viz gyengébb legyen, mert nem tudnak hozzá elég erős üveget január 22. 1S87. J81 csinálni. Vannak ugyan üveggyárak Magyarországon, de nem bírnak elég erős és millió számra menő üvegeket készíteni, mert éhez valami egyéb is szükséges az ügyességnél; az ügyesség hozzá megvan a magyarban, ép ugy mint a németben; de van egy hiánya a magyar embernek, tudniillik nincs tőkéje, a németnek pedig van. (Ugy van!) Mi a mi feladatunk, mikor arról van szó, hogy ipart kell teremteni ? Nem az a feladat, hogy minden földesúr építsen gyárat, mert az tönkremenne, nemért hozzá, amint a kormány sem ért hozzá és már évekkel ezelőtt felhagyhatott volna avasmüvekkel, mert sok pénzbe kerülnek és keveset jövedelmeznek az állam kezében. Hagyjuk ezt azoknak, a kik értenek hozzá s kiknek pénzük és tőkéjük van. (Igaz!) Európának egyik leghíresebb üveggyára a Siemensé. Ez a legelső, ez a leghíresebb, legjobb üvegeket készíti. Ez a Siemens Magyarországba igen sok üveget, szállít, de belátván, hogy igen drágába kerü! a szállítás, itt akar gyárat állítani a a fővároshoz fordult telekért; kért holmi kedvezményeket, de a főváros annyira ismeri az országnak és a fővárosnak szükségleteit, hogy ez az ügy már fél év óta húzódik és sem igent, sem nemet nem mond. Ily dolgok történnek, t, ház, naprólnapra. Ezeken kell segítenünk, mert különben hiában tartunk szép beszédeket akár a zsidókérdésről, akár pedig a nemzeti hadseregről, hiába tartunk oly kitűnő szónoklatokat, mint a minő Apponyi Albert grófé, melynek formája niveaun állott, hogy szeretném, ha azt a retliorikában a rotorok tanulnák mint Cicero beszédeit. De hogy ennek tartalma milyen volt, erről nem szólok, {Élénk derültség) mert ezt különböző oldalról különbözőleg fogják fel. Szép beszédekkel, t. ház, nem segítünk a deficiteken s nem segítünk a budgeten. Én tehát kívánnám, hogy e tekintetben tartaná magái mindenki inkább a budgethez. (Helyeslés jobbfelöl.) Én a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egy pár szóra kérek engedelmet azért, hogy az előttem szólt t. képviselő ur által fölhozott egyik állítására reflectáljak, mert károsnak tartanám, ha ennek alapján téves felfogás terjedne el. (Halljuk! Halljuk!) Pulszky Ferencz t. képviselő ur azt állította, hogy a kereskedelmi ministerium palotának építése alkalmával a szobrászati munkák egy bécsi szobrásznak adattak volna ki. Ebben a t képviselő ur téved. A szobrászati munkák nem adattak ki bécsi szobrásznak, hanem egy darab ideig az a téves hit volt elterjedve a magyar szobrászok között, hogy egy nem magyar szobrász kapta meg a munkát. Utóbb azonban kiderült, hogy az a felfogás.