Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-304
174 304. országos ülés január 22. 1887. folytonosan hordani a Danaidák hordájába az áldozatokat. De hogy ezen áldozatok mulhatlanul szükségesek, nem tagadta, csak azt kötötte ki, ezen hozott áldozatok kezelését nem lehet bizni azokra, kik azokat helyesen alkalmazni nem képesek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig az eszközt illeti, a melyre a t. képviselő ur reá méltóztatott mutatni, a fogyasztási adó kellő kihasználása tekintetében nem ment el odáig sem, mint a t. túloldalnak nem egy szónoka, a kik határozottan kimondották, hogy a zárvomil felállítását kivánják; de feltéve, ha elmenne is odáig a t. képviselő ur, bátor vagyok megjegyezni, hogy bármennyi jövedelem-szaporulat volna is ebből várható, ez annak az állandó 30 milliónyi deficitnek elenyésztetésére elegendő egyátalában nem volna. (U-'ty van! a szélső baloldalon.) Tudjuk azonban, hogy a t. képviselő urak a külön vámterület mellett határozott állást nem foglaltak. Ok ugyan helytelenítették velünk együtt, de nem mondják velünk együtt azt, hogy inkább ma kell kimennünk Boszniából, mint holnap. És miután tudjuk, hogy ők még a megyék és városoknál is a kinevezési rendszert akarják behozni, nagyon lehet attól tartani, hogy ez utón nemhogy jobb gazdálkodás és financiák volnának elérhetők, de még j'elentékenyen szaporodnék a nemzet terhe az akkor majd teljessé válandó bureaucratieus rendszer mellett. És igy mi marad azokból, a miket a mostani helyzet orvoslása szempontjából hallottunk? Én nemcsak méltánylom t. képviselőtársaimnak azon óhajtását, hanem osztozom is benne, hogy személyváltozás történjék a, kormányon; azonban személyes garantiákat egyáltalán nem tartok e tekintetben elegendőknek, inert itt biztos alap és hathatós eszközök kellenek, ezek nélkül a nagy bajt orvosolni nem lehet. (Ugy van! a szélső baloldalon) A kibontakozás, nézetem szerint, egyedül azon az utón lehetséges, melyre Helfy Ignácz t. képviselőtársam rámutatott. Az 1867-iki közösügyes alku vitt be minket az adósságcsinálásba; ezt a szerződést kell tehát revideálni. (Ugy van! a szélső baloldalon,) Midőn az 1807-iki kiegyezés revisiójáról szólok, természetes, beleértem a közös vámterületet is, mint a mely a közösügyes alkunak egyik lényeges része. Ez a leglényegesebb pont financiális tekintetben, még pedig először azért, mert positiv jövedelmet lehetne a kincstárnak biztosítani, másodszor pedig egyedül ebben találom a garantiát az ország anyagi emelkedésére, ugy, hogy (Ugy van! a szélső baloldalon) azután dolgozhatnánk 350 milliónyi budgetekkel. És nem veszem ki, t. ház, ebből a közös hadsereg kérdését sem, Magyarország nem elég gazdag arra, hogy ily j hadsereget tartson fel és ily mértékben költekezzék a közös hadseregre és azonkívül még viselje a honvédség terhét is. Mi a honvédség szervezésével bebizonyítottuk, hogy lehet olcsóbban szervezni jó hadsereget. és a mennyiben tán fogyna a véderő az által, ha nem tartanánk annyi rendes csapatokat, a hiány tökéletesen ki volna pótolva azon tény által, hogy van az országnak nemzeíi hadserege. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur reflectálva Helfy t. barátomnak erre vonatkozó megjegyzésére, nagyon könnyen gondolt ezzel a kérdéssel elbánhatni. Azt mondta ugyanis Helfy t. képviselőtársam erre vonatkozó előadására: „a mi azt a tanácsot illeti, hogy menjünk el innen, ugy rendezzük az országpénzügyeit stb. és csak egyre tud azután concludálni at.képviselő ur—t.i.Helfy—megengedem, igen éles logicával, hogy miután komoly időket élünk, most menjünk eléje annak, hogy a monarchia két állama között fenálló viszonyt bolygassuk. Ebben lehet logiea, de ez nem az én logicám, mert ha komolyak az idők, a mint ő mondta, akkor az egy okkal több, hogy ha akarjuk is bolygatni azt a viszonyt, ne azon perczet válaszszuk a bolygatásra, melyet ő is komolynak tart." Mondom, a ministerelnök ur igen könnyen véli absolválni ezt a kérdést, mely pedig magát elodáztatni nem engedi. Napirenden fog az maradni mindaddig, mig ez a nemzet tart valamit arra, hogy nemzet legyen, mig ez az állam valamit tart arra, hogy állam legyen; (Ugy van! a szélső baloldalon) és elementáris erővel tolja magát előtérbe ép most, midőn a kormány teljes tehetetlenségében áll előttünk a tekintetben, hogy miként lehessen ezen pénzügyi válságból menekülni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De ki az, a ki oly könnyedén akar ezen kérdéssel elbánni ? Ugyanaz a Tisza Kálmán, a ki 7 éven keresztül bizonyította, hogy ezen közösügyes alku mellett Magyarországnak tönkre kell mennie, ugyanaz a férfiú, a ki most teljesen tehetetlenül áll; az utak és módok nagy mestere, a ki most az utak és módokból teljesen kifogyott (Derültség a szélső baloldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nem lehet megbolygatni az Austriával fennálló viszonyt, mert komolyak az idők. Bocsánatot kérek, de ezen viszonynak egy lényeges részét, a vámterület kérdését épen csak most lehet megoldani, mert most van ennek ideje. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha olyanok volnának az idők, hogy teljes lehetetlen volna a bonyolult kérdést elintézni, maradjon inkább egy időre a kérdés elintézetlenül., maradjon felmondva a szerződés, de ne köíse le a nemzet cselekvési szabadságát újabb tiz évre a nehéz idők ürügye felhasználásával, (ügy. van! a szélső baloldalon.)
