Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-303

303. orsiágos ülés január 21. 18S7. 161 hogy itt a tizenkettedik óra, melyen túl, ha hely­zetünkön s kormányzati rendszerünkön nem vál­toztatunk, avégelmerülés örvényébe jutunk! Vagy mutassanak önök túlról ily gazdálkodás mellett s ennek a rendszernek az alapján, kimenekülő utat. Mutassák meg a végczélt, mely után küz­denünk, melyért áldoznunk s szenvednünk kell s ha ezt megismertetik, én megadom magam; de hol a közkormányzatban mást nem látunk, mint adósságcsinálást, a nemzet jogainak feladását s fölfelé kegyhajhászaszólot és lapulást, abban a kormányrendszerben én bizni nem tudok, mert ott rossz a követett s elfogadott rendszer, de hibásak a vezetők s kormányzó egyének is. Hisz gyöngeségök takargatására azzal is vádolják önök ezt a pártot, melyhez szerencsém van tartozni, hogy mi a nemzetet elégedetlenségre izgatva, forradalmi vágyakat terjesztünk s ez által megnehezítjük a közkormányzatot?!Hát ez a vád, jobban mondva rágalom, enyhe kifejezéssel élve, vagy ámítás, vagy önámítás. Nem mi izgatjuk fel a népet, kik jogunk és kötelességünk érzetében azt mindenkor csak a bekövetkezett eseményekre figyelmeztettük; hanem önök idézik elő az általá­nos elkeseredést, meggondolatlan nagyzó és pazar gazdálkodásukkal s ezáltal előidézik azt, hogy mint a túlfeszített húr előbb-utóbb elpattan, ugy a nemzet türelme is a túlfeszített terhek alatt előbb-utóbb megszakadhat — mert régi igazság az, hogy egy sorsával megelégedett jól kormányzott nép közt zavart, vagy elégedetlenséget alig képes valaki előidézni; a rossz kormányzat által elő­idézett elégedetlenség azonban nyomorúsággal s elkeseredéssel párosulva, minden eshetőséget képes megteremteni. (Helyeslés a szélső talon.) Beszédemben két felvetett kérdés van még hátra, t. ház, melyekre röviden vonatkoznom kell s azzal beszédemet bezárom. (Halljuk ! a szélső balon.) A kérdés az, hogy vájjon lehet-e még és mi módon hazánk közügyeinek vezetésében már megörökö­döttnek mutatkozó bajokon segíteni? Én ezen felvetett kérdésre határozottan azt válaszolom, hogy igenis lehet, sőt kell is segítenünk, ha elmállani nem akarunk, még pedig gyökeres rendszerváltoztatás által. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Egy nemzet élete SZÍVÓS S amely nemzet komolyan akarja s határozottan meri, az tudja is mindenkor természetes, igazságos és tör­vényes jogait érvényesíteni. Még elég életerővel bírunk arra, hogy elvállalt, bár terhes kötelezett­ségeinket teljesítsük; elég életerővel birunk még ahoz is, hogy elvállalt terheinket letörlesztve, azoktól becsülettel meg is fogunk szabadulni, csak ébredjenek fel hazánk, önök által félre vezetett választó polgárai s ébredésük által többségek, döntő erejével, hazánk jólétére s a korona részére teremtsék meg a nemzeti önérzetet s a független rendelkezési jogot s ezáltal egy új korszak boldogabb jövőnek fogják alapját megvetni. (Helyeslés a szélső balon.) Népképviseleti rendszerünk az, melynek alapján még bizom, hogy nem önöktől, kik meg­váltó prófétáj ok, Tisza Kálmán által idegen földön, kettős, vagy tágabb hazában keresik foly­ton az igéretföldét s e haza boldogságát — nem a főrendűek, kik csak a magasabb k egy hajhász at­ban vetekednek, nem is a pusztuló közép osztály foszlányai, kiknek legnagyobb része hazafiúi köte­lességük teljesítése helyett csak a koncz és pro­tectoratus után futkos — de nem is a helyébe kerekedett s elkorcsosodott modern közép osztály ismert önző és szédelgő kinövéseivel, de meg fogja menteni hazánkat, meg fogja menteni maga magát az öntudatra ébredt nép, a földmives és iparos osztály, mert tudja, mert érzi, hogy most már a mentő szerep csak ő reá vár s fel fogja használni többsége főlényét, mert tudja, hogy a végleszámo­lásnál s a döntő pillanatban minden egyes polgár tette, vagy szava csak annyit számít s annyit nyom a súlyban, mint bármelyik ministeré vagy főúré s tudnia kell, mert érzi, hogy itt a tisenkettedik óra, melyen túl késni a végelmerülés veszélye nélkül nem lehet! — Én bizom népünk józan­ságában, bizom az önfentartási Ösztön termé­szetes sugallatában s hiszem, hogy annyi csalódás és félrevezetés után most már a nép sza­vazatát — mint Isten szavát — tantoríthatlanul súlyba vetve, többsége döntő erejével, törvényes utón el fogja söpörni ezt a reánk nézve lealázó s csak vészt és nyomorúságot hozó közösügyes rendszert s törvényes népképviseleti rendszerünk tényleges alapján megteremtve hazánk független önrendelkezési jogát, döntő befolyása által ön­erejéből egy boldogabb jövőnek, egy életrevaló nemzetet megillető helyzetnek veti meg alapját. Mégis azonban, ha csalódnám s önök túl 8 onnét a piros bársony székekből, a legközelebbi választásoknál szokott és ismert fegyvereikkel a nép igaz nyilatkozata, mint isten szava helyett — a nemzet szerencsétlenségére — ismét egy kierő­szakolt többséget volnának képesek megterem­teni ; az esetben az okvetlenül bekövetkező szo­morú és válságos eseményekért isten és emberek előtt önök lesznek felelősek s önök lelke fog beszámolni. De én a jelen helyzet fentartására beterjesztett költségelőirányzatot, mint vészthozót s mint a nemzetre nézve túlterhest, még általános­ságban sem fogadom el részletes tárgyalás alap­jául. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tanácskozás a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésben fog folytattatni. Az ülést bezárom. (Ae ülés végződik délután 3 órakor.) KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. ft

Next

/
Thumbnails
Contents