Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-271

271. országos ülés szeptember 39. 1886. 73 képesek legyünk keresztül vinni, ahhoz okvetlenül nagyobb súly szükséges, mint a mennyit a magyar kormány az osztrákkal szemben közönséges időkben vethet a latba. Az alkudozás czélravezethetésére szükségessé teszi, hogy a mai vámközösség Austriára nézve megmérhetlenül nagy előnyeit vethesse a mérlegbe és ne adja ki azt a törvényes fegyvert kezéből, a mely egyedül képes szavának nyomatékot adni. De — a mint említettem — a t. kormány már 1878 óta minden lehető és lehetetlen alkalmat felhasznált arra, hogy a külön vámterület eszméjét ugy tüntesse fel, mint a mely tulajdonképen valósíthattam Meggyőződésem, hogy a kiegyezés azon teljes eredménytelenségét, melylyel most szemben állunk, ennek az elhibázott taktikának kell tulajdonítani. (Igás ! balfelöl.) De hogy e tekintetben a kormány eljárását kellő világításba helyezzük, okvetlenül szükséges megvizsgálnunk azt, hogy vájjon csakugyan oly lehetetlen dolog-e az önálló vámterület felállítása és hogy vájjon az annyira ellenkezik-e Magyarország érdekeivel? És áll-e az, hogy midőn a gyakorlati kereskedelmi-politika terén erről szó lenne, akkor tulajdonképen nem valódi fegyvert, hanem csupán egy ahhoz hasonló játékszert mutogatna a kormány. És e részben, azt hiszem, nem elég, csupán combinatiókra hivatkozni, hanem mindenesetre az ervelésnek különös súlyt kell, hogy adjon, ha képesek vagyunk egy oly tényleges állapotra reámutatni, a mely azután a külön vámterületre vonatkozólag felhozott aggályokat eloszlatni és az ellenvetéseket ékesebben képes megczáfolni, mint azt bárki is lcsupán érveléssel tehetné. E részben egy ilyténykeges állapotra kívánok rámutatni, t. i. arra a kereskedelem-politikai viszonyra, a melyben más két, egy fej edelem alatt álló, független állam, t. i. Svéd- és Norvégország élnek egymással. Ennek a két országnak megvan a külön vámterülete, a nélkül, hogy ez gazdasági érdekeiket sértené vagy épen veszélyeztetné. Az 1814-iki egyesülés után ott a külön vámterületek megmaradtak, de az idők folyamában azok ugy alakultak át, hogy a vámviszonyok ottan most látható képét különösen nekünk érdekes és tanulságos megfigyelni. (Halljuk!) Ezen két országnak önálló vámterületei, a melyek több mint félszázadon át fejlődtek arra, a mik ma, abban nyilvánulnak, hogy mindkettőnek külön vámtörvényhozása van, a mennyiben az autonóm vámtarifát illeti. A legutolsó svéd autonóm vámtarifa 1881-ből, a legutolsó norvég vámtarifa 1882-ből való. A kereskedelmi szerződéseket közösen kötik, mert a két állam külön kifelé egységet képez, a mint a dolog természete szerint, ez másként nem is lehet. Kereskedelmi szerződéseket közösen kötnek, ily szerződések vannak jelenleg is, például a még 1828-ból származó angol, az 1865-ből származó franczia, a legújabban kötött KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. Xni. KÖTET. [ spanyol, stb. kereskedelmi szerződések, melyek j mindegyikében az a záradék foglaltatik, hogy a legtöbb kedvezmény azonban nem terjesztetik ki mindazon előnyökre, melyeket a szövetségben álló két állam egymásnak biztosít. Az tehát, a miről tegnap gróf Apponyi igen t. képviselőtársam beszélt, hogy ennek a monarchiának is alaptörvényeibe ily intézkedést kellene iktatni, a dolog természetében fekszik és az oly követelmény, melyet, ha gazdasági érdekeinket a külön vámterület utján akarjuk érvényesíteni, okvetlenül eleget kell tenni nekünk is. Egymás irányában a két állam a lehető legkedvezményezettebb eljárást követi, a mennyiben egyik sem vámolja meg a másik termeivényeit. Hogy azután a két autonóm vámtarifa különbségéből külföldiek jogosulatlan hasznot ne húzhassanak, intézkedés van téve mindegyik vámtarifában, melyeket különben a kötött szerződésekhezrögtön módosítanak, valamint egészrészletesen azl873. ápril 11-én kelt norvég és megfelelő svéd törvényben, hogy e különbözetek az idegen árú tulajdonosa által okvetetlenül megfizettessenek. Ha egy külföldi árúczikk a két ország közül azon megy át, hol az megvámolva nine?, vagy arra alacsonyabb vámtétel van szabva, mint a másik államban, akkor ez utóbbiban az egész vámtételt, illetőleg a különbözetet meg kell fizetni. És e vámviszony a két ország érdekeit annyira kielégíti, hogy Norvégiában, a mely pedig telve van separatisticus hajlamokkal, nem törekszenek komolyan arra, hogy a vámsorompó Svédországgal szemben ismét felállíttassák, másrészt Svédországban nem a mérvadó tényezők kívánják, hogy a külön vámterületet egységessé alakítsák át, amire nézve bizonyíték azon indítvány sorsa, mely í878-ban a svéd törvényhozás kebelében tétetett, de annak mindkét kamrájában nagy többséggel megbukott. Ez ama példa, t. ház, melyre bátor vagyok rámutatni akkor, midőn azt állítom, hogy a külön vámterület létesítése egyáltalán nem megvalósíthatlan eszme, hanem egy oly gyakorlati gondolat, melyet az esetben, ha annak szüksége fölmerül, előtérbe kell állítani és a mely által Magyarország érdekei okos vámpolitika mellett, mert hiszen itt is ez a fődolog, valami nagy csorbát semmiképen nem szenvedhetnek. Kérdem ezután, t. ház, helyes volt-e nyolez hosszú éven át folytonosan azt hangoztatni, (Halljuk ! Halljuk!) hogy az önálló vámterület létesítése ez országra nézve mily anyagi károkkal és mily veszedelemmel jár. Helyes volt-e eldobni azt a törvényes fegyvert magunktól, melynek használata egyedül képesíthet bennünket arra, hogy mint gyengébb gazdasági fél a másik erősebbel érdekeinknek megfelelő alkut köthessünk? Helyes volt-e elmulasztani az alkalmat, mely csak minden tiz esztendőben kínálkozik | arra, hogy a viszonyok változása által vagy 10