Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-270
öt. 270. országos UI*s szeptember 29. 1S8C. halasztassék, most pedig a bejelentett két interpellatio terjesztessék elő. (Helyeslés.) E szerint tehát Komjáthy Béla képviselő ur fogja interpellatióját előterjeszteni. Komjáthy Béla: (Halljuk! Halljuk!) Tisztelt ház! En egy oly sajnos eset miatt akarok a tisztelt ministerelnök úrhoz interpellatiót intézni, a mely minden becsületes magyar embernek arczába kergeti a vért (Halljuk! Halljuk!) és melyet csak egy gyáva nemzet, csak egy gyáva kormány tudna eltűrni, (ügy van! Ugy van! a szélső haloldalon). Egy katonai becsületbíróság Herbert János Pécs városi aljegyzőt, kinek az a szerencsétlensége is van, hogy tartalékos tiszt, maga elé idézte és a tiszti rang elleni vétségben bűnösnek mondotta ki és a közös hadügyministeríum pedig a becsületbíróság ítélete alapján tiszti rangjától megfosztotta és mint legcsekélyebb zsoldú katonát más ezredbe tette át. A katonai bíróság ezen határozata és a közös hadügyministernek ezen intézkedése nemcsak az én, hanem minden ember véleménye szerint a legdurvább alkotmánysértés (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és ezen eljárás a becsület nevében arcznl ütötte a becsületet (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és nézetem szerint, nincs a magyar nyelv szótárában olyan szó, mely az undort kifejezze, melyet minden becsületes magyar embernek éreznie kell azon intézmény ellen, melyben az ily eljárás lehető és azok ellen, kik ezen eljárásban részesek. (Ugy van! Ugy van! a ssélső baloldalon) A legdurvább alkotmánysértés követtetett el, tisztelt ház, mert az 1868: XL. törvényczikk kimondja, hogy a tartalékosok, ha szolgálatban nincsenek, nemcsak polgári viszonyaikban, de minden bűnvádi és rendőri ügyekben a polgári hatóságok és törvények alatt állanak. Midőn tehát azon becsületbíróság tényleges katonai szolgálatban nem álló embert saját széke elé idéz és ezen becsületbíróság — mely e nevet ezúttal nem érdemli meg — (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) mondom, a bíróság Ítélete alapján a közös hadügyminister ez egyént tiszti rangjától megfosztotta, nem hiszem, hogy legyen becsületes magyar ember, ha csak nem szolgalelkű, ki ezen lelkében fel ne háborodna. (Ugy van! Ugy van! a szélső bah 1 dalon.) De, tisztelt ház, a törvénysértés mellett, mint mondám, e bíróság a becsületet is arczul ütötte a becsület nevében, mert egy magyar embert tiszti rangjától megfosztott azért, mert ugy nyilatkozott, mint nyilatkozni kötelessége volt és akkor azt, a ki denuntiálta s a ki, mint a körülmények igazolják, gyáván visszavonult, tudta azt, hogy azon bizonyos megjegyzés az ő személye ellen irányul, az a tiszti bojtra érdemesnek mondatik ki, mit én ezúttal ily körülmények után perhorreskálni nem akarok. Mert erős vádat mondottam azok ellen, kik ez eljárást elkövették és a közös hadügyminister ellen, kell, hogy előadjam a tényállást. (Halljuk! Halljuk!) Egy Christen Alajos nevű hadnagy, tiszti körben, hol kérdőre nem vonatható, a magyarokat megtámadta s azoknak aspiratióit gúny tárgyává tette és a magyar nemzetet a különösen hírhedt Janszky-ügy alkalmából meggyalázta. Ez Herbert János városi aljegyző tudomására jutott, de mert lehetetlen volt egyenesen kérdőre vonni a hadnagyot, mert nem tudott tanukra hivatkozni, kik igazolják a sértés tényét, kereste az alkalmat, hogy a hadnagyot az elégtétel- adásra kényszerítse s többek közt egy társaságban, midőn a hadnagy jelen volt, a következő nyilatkozatot tette: Janszky tábornok ur eljárása vagy tudatlanságot, vagy határozott rosszakaratot árult el s mindazokat, a kik tőlünk nyerik fizetésüket, magyar földön élnek, annak kenyerét eszik s még is szidják nemzetünket, kutyakorbácscsal kellene kiveretni. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Tisztelt ház! Azt hiszem, hogy minden magyar ember aláírja ezt, hogy tökéletes igaza van, csak egygyel lehetne még megtoldani, hogy azokat is kutyakorbácscsal kellene az országból kiverni, kik az ily fajta üzelmeket képesek csak egy per ezre is védelmükre érdemesíteni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Christen Alajos hadnagy ur tudta, hogy ezen nyilatkozat ellene van intézve, hanem a hagyományos osztrák szellem nem azt tanácsolta, hogy elégtételt kérjen, hanem beállt denuntiansnak, mert természetesen tudta, hogy ez kedvezőbb és kényelmesebb, mert önmagát sem féltheti és a tapasztalat megtanította, hogy ily eljárás ott, hol azt mondják ugyan,hogy a magyarokat szeretik,neki ez csak érdemül fog számíttatni. A becsületbíróság megidézi Herbertet, a ki meg volt lepve, mert törvény szerint katonai hatóság alá egyáltalában nem tartozik. Herbert János indokolt, higgadt előterjesztést irt a becsületbiróságnak, melyben a becsületbíróság eljárása ellen tiltakozik. Tiltakozását nem vették tekintetbe, mert az volt a czél, hogy egy embert, ki oly vakmerő volt, hogy kárhozatot mert kimondani arra, ki az egész nemzetet igazán, a kegyelet ünnepén megsértette,megbüntessenek; az előterjesztést tekintetbe sem vették, hanem kitűzték az időt és felszólították, hogy védelmezze magát. Herbert védelméről nem gondoskodott, mert evvel elismerte volna azon hatóság illetékességét maga fölött, mely a törvény világos megsértésével járt el. A becsületbíróság kimondja, hogy tiszti rang megsértésében vétkes és a közös hadügyminister állásától mozdítja el. Mit követett el Herbert ur, hogy igy jártak el vele? Ugyanazt mondotta, a mit a ministerelnök ur a parlamentben mondott, (Igaz!
