Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-293

40 2 293. országos ülés deczember 18. 1886. ministerelnök ur a következő választ adta: „Az | általam említett jelentések szerint —itta minsterelnök ur azon jelentésekre hivatkozik, melyeket az illető tisztviselőktől kapott —visszaélések nem fordultak elő. De arról biztosíthatom a t. képviselőházat, hogy ha bárhol történnek visszaélések s azok nem általános jelszavak, de megbízható, concret esetben előadatnak, nem fogok különbséget ismerni pártállás között, hanem a törvényt mindenkire egyformán alkalmazom." (Élénk helyeslés a jobb oldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső balon.) Kétségtelen, hogy helyeslőleg kellett mindenkinek e szavakat fogadni és várni, hogy a tettek azoknak megfeleljenek. Akkor azt mondotta a ministerelnök ur, hogy nincsenek előtte eoncret panaszok, bár mondhatom, a felhozottak is eléggé eoncret panaszok voltak. Ámde később a bűnvádi eljárás során a tanúkihallgatások és egyéb ott alkalmazható bizonyítékok alapján oly súlyos adatok merültek fel az illető tisztviselők ellen, hogy az első- és másodfokú bíróság arra érezte magát indíttatva, hogy az illetőket vád alá helyezze. Polónyi Géza (közbeszól): És daczára ennek, az ügyész beszüntette az eljárást. Hódossy Imre: Nem juthat eszébe senkinek azt állítani, hogy ha valaki vád alá van helyezve, ez a vád alá helyezés már azt is kétségtelenül bizonyítja, hogy azon cselekményt, melyért vád alá helyeztetett, elkövette. De annyi bizonyos, hogy ha valaki két bíróság által jogérvényesen vád alá lett helyezve, nem lehet azt mondani, hogy arra nézve nem forognak fenn oly eoncret adatok,melyek a ministerelnököt arra indíthatták volna, hogy a törvényt az illetővel szemben szigorúan alkalmazza. Pedig tény az, daczára annak, hogy a ministerelnök ur már két év óta tudomással bír arról, hogy a fenyítő eljárás folyamatban van, senkisem hallott arról semmit, hogy az illető tisztviselők ellen bármi lépést tett volna, sőt hagyta őket tovább is hivatalukba működni s ha a felfüggesztés megtörtént, az legfölebb tegnapelőtt, vagy tegnap történt meg. Joggal kérdhetem tehát, vájjon ez azon erélyes eljárás, melyet a miníster ur kilátásba helyezett? (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbalon. Mozgás a jobbon.) Méltóztassék továbbá a t. ház figyelembe venni még azt is, hogy a fegyelmi törvény, melynek rendelkezését bátor voltam az imént felemlíteni, az idén hozatott és ha jól emlékezem júniusban lett kihirdetve. Ezt megelőzőleg az 1876: VII. törvényezikk 17. §-ának intézkedése volt e részben mérvadó. Ez a szakasz pedig nem úgy szólott, mint a mostani törvény ide vonatkozó rendelkezése, hanem ennél sokkal szigorúbb volt. Azt mondta ugyanis, hogy büntető vizsgálat esetén mindig fel kell függeszteni az illető tisztviselőt. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ha a ministerelnök ur 1884-ben igért erélyes eljárást akarta volna tényleg követni, akkor az illető tisztviselőket, kik ellen eoncret panaszok emeltettek, melyek vád alá helyezésükre vezettek, az 1876: VII. törvényezikk 17-ik §-ának világos és positiv rendelkezéséhez képest fel kellett volna már akkor függesztenie, a midőn a vizsgálat ellenük elrendeltetett. A ministerelnök ur ezt nem tette. (Félkiáltások a jobboldalon: Jogerős vizsgálat nem volt!) Ne tessék összezavarni a dolgot. Az 1876. évi VII. törvényezikk semmi jogerőről nem beszél, hanem azt mondja 17. §-ában, hogyabüníetővizsgálat esetén mindig fel kel függeszteni az illető tisztviselőt. (Igaz! ügy van! a balon és szélsőbalon.) Ez volt az akkori jogállás s ha a ministerelnök ur ígérete szerint valóban erélyes eljárást akart volna foganatosítani, ehhez kellett volna magát tartania. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) E helyett azonban mi történt? Az, hogy az illető tisztviselők, a kik hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádoltattak, ott hagyattak hivatalukban. Azóta egy áj törvény hozatott, a mely kimondja azt, hogy csak ha a vád határozat jogerőre emelkedik, köteles a közigazgatási bizottság, illetőleg a kormány felfüggeszteni az illető tisztviselői. Ez is bekövetkezett. Az illetők jogérvényesen lettek a királyi tábla által vád alá helyezve. Mindennek daczára az újabbi törvény rendelkezésesem lett végrehajíva,ha csak nem ma,vagy tegnap.Annyi mindenesetre tény, hogy hosszó idő múlt el, miga a törvény végrehajtatott. (Igaz! TJgy van! a bal és szélső balon.) Ez nem azon erélyes, nem azon pártatlan eljárás, melyet a ministerelnök ur igért; és haigy méltóztatik végrehajtani a törvényt, ha így méltóztatik a törvényben a személyes szabadság és a választási szabadság védelmére teremtett garantiákat megóvni, a mint az a jelen esetben történt, akkor itt hasztalan alkotunk bármely törvényeket, meri akkor azok tisztán irott malaszt maradnak; (Élénk helyeslés. Igaz! ügy van! balfelől) és akkor ebben az országban a szabad választás a népképviseleti alapra fektetett parlament, mely által a nép a maga akaratát nyilváníthatná, nem egyéb mint üres szó. (Igaz! ügy van ! a bal és szélső balon.) A ministerelnök urnak, ki e házban is hallotta a panaszokat, elég ideje lett volna intézkedni és a törvénynek érvényt szerezni. Én tehát a történtek után a ministerelnök ur ezen válaszát,egyáltalában nem vehetem tudomásul; és minthogy itt a választási szabadságnak legnagyobb veszélyeztetését látjuk, mivel azt tapasztaljuk, hogy a kormány daczolva a törvényekkel, daczolva a bíróság tekintélyével, sem hajtja végre a törvényt és meghagyja