Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-293

398 298. «Fezig*s ttlés őuczember 18. ÍSSÜ. ÉB t. ház, ezen bizottság munkálata az utolsó hiteles munkálat, mely ez ügyben ránk maradt. Ezt tekintetbe véve, világos lehet előttünk az, hogy a kérvény gyakorlati megoldás terén oly régi időből datálódik, hogy felette másként lehetetlen dönteni, mint az ügyre vonatkozó okmányok, törvényezikkek összegyűjtése, átvizsgálása és okmányszeríí elbírálása útján. Ez ;: kérdés egyik oldahi. A másik az, hogy mint méltóztatik látni, ez ügyben mindenkor országos bizottságok voltak kirendelve. Az 1840. évi XXXII, töivényczikk is világosan intézkedik országos bizottság kiküldéséről és arról, hogy annak jelentése már a legközelebbi országgyűlés elé terjesztessék. De midőn a törvény ez intézkedésére refteetálunk, azt hiszem, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy e törvény azon időből való, midőn Magyarországnak független, felelős kormánya nem volt. Az akkori kormány sokkal inkább alá volt vetve a másik fél befolyásának, hogysem ez ügyben tisztán a kormány eljárásában az országgyűlés megnyugodhatott s abban kellő garantiákat találhatott volna. Ma másként áll a dolog. A kezdeményezés szempontjából a képviselőház a kellő garantiákat a kormány eljárában igen is megtalálhatja. Mindezt tekintetbe véve, ez ügyre nézve a kérvényi bizottság részéről a következő határozati javaslatot ajánlom elfogadásra : E felirat a benne érintett határkérdésre vonatkozó adatok és iratok összegyűjtése és ahhoz képest a további eljárás kezdeményezése czéljából kiadatik a ministerelnök ur útján a kormánynak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: T. ház! A t. ház régibb tagjai még talán fognak emlékezni *arra, hogy a belügyministerium költségvetésének tárgyalása alkalmával csekély személyem volt szerencsés a hazánk nyugoti határán elkövetett részint régibb, részint újabb keletű terület-csonkításokat és hazánk területi épségének ottan való kiegészittetési jogait e helyütt felhozni és a t. belügyminister urnak figyelmébe ajánlani. Felszólalásom nevezetesen Sopron és Mosón megyék Lajta-vidéki határ-területeire vonatkozott és abban engem Ernuszt Kelemen t. képviselőtárs.ím és Somssich Pál mostani főrendiházi tag és akkori képviselő támogattak. A t. belügyminister ur akkor azt felelte, hogy ez ügy régibb keletű és concret alakban még nem került a képviselőház asztalára, A mennyiben pedig ez ügy az újabb keletű, erdély keleti határain elkövetett határsértés és a Dráva mentén előfordult határvillongás kapcsában merült itt fel: a t. minister ur megígérte, hogy annak idején figyelemmel lesz a dologra (Halljuh! Halljuk!) Ugy tudom, hogy a nyugoti határok déli részei, nevezetesen a Horvátország és Karinthia határai között fenforgó határkérdés a karinthiai Landtag indítványa folytán acuttá vált és e részben már kénytelen a belügyminister ur foglalkozat a történeti múlttal és a magyar korona igényeinek megvédésével. Tudomásom van róla, hogy az előmunkálatok erre vonatkozólag már folyamatban vannak. Én tehát üdvözlöm Mosón megye közönségét, hogy alkalmat adott arra, hogy Magyarország területi épségének ügyét itt a parlamentben tárgyaljuk és hogy a kérdés a nyugoti határoknak nem csak déli, hanem északi részein is acuttá váljék. Az itt szóban levő területek Hoff, Au, Scharfenegg, melyek a Lajtán innen feküsznek és nagyobb rés2ük akkor szakíttatott el hazánktól, midőn gróf Nádasdy Ferencz a magyar országbíró a törvényekhez való hűségéért hóhér által a vérpadon lakolt. Ezen birtokok legtöbbnyire Nádasdy-birtokok, a kiktől confiseáltattak, elvétettek és Austriához esatoltattak. De azon törvényes intézkedéseken kívül, melyeket az előadó ur is megérintett, Magyarország tényleg is fentartotta igényeit ezen területre. A bérmálás! jogot a győri püspök gyakorolta e század elejéig azokban az Austriához tartozó községekben. Ez az egyik biztosíték, mely majdnem két századig fennállott, hogy ott, a hol a polgári hatóság czélt nem érhetett, legalább az egyházi hatóság tartotta fen Magyarország jogát. Most már tudomásom szeidnt ez is megszűnt és a bécs-ujhelyi püspök látja el az egyházi teendőket. Azonban Mosonymegye érdeme marad, hogy a kérdést újra a törvényhozás elé hozta. Legutolsó hatalmas szószóiója volt ezen ügynek Felsőbükki Nagy Pál, mint Sopronmegye követe, miután a terület egy része Sopronmegyéhez tartozott. Az 1840-ik idézett törvényezikk meghozatala is Felsőbükki Nagy Pál akkori lánglelkű szónoklatainak köszönhető. T. ház! Természetes, hogy ezeknek előre bocsátása után egyebet én sem indítványozhatok, mint a mit a kérvényi bizottság indítványoz, hogy tudniillik e kérvény a belügyministerhez teendő át oly czélból, hogy vizsgálatot tartatván, az ország jogos igényeire nézve a további lépéseket tegye > meg. Önök, t. többség, nagyon szeretik a belügyminister és ministerelnök, Tisza Kálmán urnak erélyes voltát hangsúlyozni. Most íme, egy fényes alkalom nyílik a belügyminister, Tisza Kálmán urnak, hogy erélyét Austriával szemben mutassa ki. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Majd meglátjuk!) Midőn itt Magyarország jogainak és jogos igényeinek megvédéséről, illetőleg Magyarországtól egy törvényellenesen elszakított terület visszaszerzéséről van szó : én hiszem, akarom hinni, hogy a t. belügyminister ur híres erélyét meg fogja mutatni és Magyarországnak visszaszerzi azon tőle elszakított területet; a mi annál is inkább remélhető és lehető, mert ezen terület legnagyobb