Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-269
269 or»Kágos filé* szeptember 25 188633 ban teljesítette, szemrehányást tehetnek a társulat részvényesei, de az állam maga valóban csak jó tanácscsal szolgálhat és szemrehányást csakugyan nem igen tehet. Hát képzeli-e a t. képviselő ur, hogy ha megvonjuk az Adriától annak módját, hogy képessé vagy legalább a mostani állapothoz viszonyítva, képessé válik kötelezettségeinek teljesítésére, nem válnék-e ez a Lloydnak erősítésére ? És vájjon a Lloyd erősödése, az Adria gyengülése vagy legalább nem erősítése nem válik-e a fiumei kivitel gyengítésére? Vájjon nem szoktatjuk-e ez által ismét vissza az exportnak azon tényezőit, a melyek Fiúméba lassankint átmentek, de a melyek ismét visszamennének Triesztbe? Azért mondom, hogy az igen t. képviselő urnak következtetését nem tehetem magamévá; nem tehetem magamévá azért sem, mert, a mint már Helfy Ignácz képviselő ur is mondta, a subventió emelése — a mely emelést szükségesnek tartjuk, sőt gróf Apponyi Albert szerint ez nem is elég séges — nem gátolja meg egyáltalán azt, hogy majd, ha a Lloyd szerződése lejár, teljesen ugy nyilatkozzunk és tegyünk, a mint nyilatkozni és tenni jónak és kötelességünknek ismerjük. Mert az által, hogy az Adria erősödik, azt hiszem, még erősebb az álláspontunk és nem gyengébb. (Helyeslések.) Ezeknél fogva óhajtom, hogy a törvényjavaslat elfogadtassák és mellette vagyok magam is. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelmi minister : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni t. ház! hogy a vitának eddigi menete után a kérdést visszatereljem oda, a hová az való, azaz, hogy mindenekelőtt röviden előadjam a t. háznak a helyzetet, melylyel szemben állunk és a mely a most javasolt intézkedést szükségessé teszi. A helyzet szerintem az, hogy van egy tengeri hajózási társulat, a mely szerződési viszonyban állván a magyar állammal, szerződési kötelezettségeinek mindeddig teljesen eleget tett. Nem akarom most felhozni a panaszokat, majd rátérek azokra is; most röviden csak a helyzetet akarom feltüntetni. Végül a szerződésnek azon pontozatára került a sor, mely egy hajó bevásárlására kötelezi a társulatot; a társulat azonban a szenvedett vesz teségek folytán nem érezte magát elég erősnek erre s azon kéréssel fordult a kormányhoz, hogy vagy hosszabbítsa meg a szerződést nagyobb subventióval, vagy pedig a szerződés megszakítását vegye fontolóra, mert hogy ily körülmények közt képtelen lesz a társulat kötelezettségeinek megfelelni. A kormány már most, tekintve azt, hogy a társulat minden kötelezettségének eleget tett; hogy az eredmény, mely a forgalmi statistikából kitűnik és melyet a t. előadó ur bőven kifejtett, azt KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XIII KÖTET. mutatja, hogy a forgalom tetemesen növekedett, különösen az óta, mióta ezen társulat létesült; tekintve azt, hogy a többi hajózási társulatok nem lettek kizárva az Adria forgalma által; sőt talán még azoknak a forgalma is emelkedett és igy kereskedelmünknek nem csupán az állam által subventionált társulat áll rendelkezésére, hanem ezen társulat concurrentiája folytán még más társulatok is segítségére jönnek a forgalom kiszolgáltatásának ; tekintve mindezeket, a kormány helyesnek találta a már fennálló társulattal, melynek összeköttetései vannak épen a nyugati kikötőkkel, a melyek felé a Lloyd-társulatnak nincsenek összeköttetései s a mely társulatot eddigi tevékenységében ellenőrizhette és melynél a szerzett tapasztalatok szerinti hibákat orvosolhatta, mondom, a kormány helyesnek tartotta inkább a fennálló társulattal meghosszabbítani a szerződést és a mennyiben szükséges, a subventió emelését javaslatba hozni, mintsem a létező társulatot elejteni. Ez a helyzet. Ezzel a helyzettel szemben, ugy hiszem, nem is lehetett másként eljárni, mint a hogyan a kormány teszi. Mert ha gr. Apponyi t. barátom javaslata szerint indulnánk el, akkor a kérdésnek végleges megoldása ma még egyáltalán lehetetlen volna. Azonban ilyen szerződés megkötéséhez két szerződő fél szükséges s azt hiszem, alig találkoznék társulat, mely egy, vagy másfél évi provisorium idejére szerződési kötelezettségre lépjen oly módon, hogy 4 hajó beszerzésére kötelezze magát. Én legalább meg vagyok győződve, hogy tekintélyes pénzerőt és eléggé megbízható egyéneket másik hajózási vállalat ideiglenes megalkotására találni nem volnánk képesek. A határozati javaslat tehát oly módozatot proponál, melyre szerződő felet egyáltalán nem lehet találni. De azzal, hogy jelenleg a szerződést meghosszabbítjuk, nem zárjuk el az utat attól, hogy annak idején, a Lloyd-szerződéshez hozzászóljunk. ÉshaaLloydtársulat szerződésének megújításánál megtakarítások történnek, azokról majd akkor rendelkezhetünk, feleslegesnek tartom tehát ezt előre e tárgyalás keretébe bevonni. A tény az, hogy a kereskedés közvetítésére az eddigi tapasztalatok szerint határozottan szüksége van a magyar kereskedelemnek hajózási társulatra, ha nem erre, hát másra. És miután a viszonyok olyanok, hogy előnyösebb a már létező társulattal szerződni, mint egy újnak megalakulására várni, határozottan hiba volna az alkalmat elszalasztani és provisoriumot alkotni, mely alatt a már létező társulat is okvetlenül megbuknék. (Ugy van! a jobboldalon.) Azon állítása t. barátomnak, gróf Apponyi Albertnak, hogy mi e társulatnak 1 forintot adunk, a Lloydnak pedig kettőt, hogy tönkre tegye azon aspiratiókat, a melyeket e társulat által kielégíttetni akarunk, nem áll, mert általánosan ismert dolog, hogy a Lloyd-társulat járatai egészen más 5