Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-291

291. országos ülés deczember 14. 1S8Ö. 367 Vámos Béla előadó: A kérvényi bizottsághatározati javaslata a következő: Kiadandó a ministerein öknek, mint belügyministernek. Tóth Ernő: T. ház! Mielőtt a t. ház a kérvény érdemében határozni méltóztatnék, kötelességemnek ismerem ezen kérvényt bővebben ismertetni a t. házzal. Lehetőleg röviden fogok szólani. Teszem ezt azért, mert az előadó ur a kérvényt ismertetni elmulasztotta és teszem azért, hogy meggyőzzem a t. házat arról, hogy ezen ügyben a kormány nem a leghelyesebben járt el, hogy talán tévedés is volt a dologban. A tényállás röviden a következő: A szajol-kun-szent-mártoni helyiérdekű vasút kiépítése a létesülés stádiumába lépvén, KunSzent-Márton városának képviselő-testülete elhatározta a hozzájárulást, még pedig oly módon, hogy e vasútépítés költségeihez 150,000 írttal járul, ezen összeget kölcsönképen felveszi s ugyanazon határozatban kimondotta azt is, hogy ezen felvett kölcsön kamatai és törlesztési részletei évenkint fel fognak vétetni a város költségvetésének kiadási rovatába, a mint nagyon természetes ugy, hogy a vásárolt részvények az egész város törzsvagyonát fogják képezni, a lakosokra pótadóként fognak a kölcsön kamatai és törlesztési részletei kirovatni. A képviselő-testületnek ezen határozatát ugy Jász-Nagykun-Szolnok megye törvényhatósága, valamint az igen t. belügyminister ur, a vicinális vasutakról szóló törvény értelmében a pénzügyminister úrral együttesen jóváhagyta. Kun-Szent-Márton városa bizva a kormány jóváhagyásában, a 150,000 frt kölcsönt fel is vette és a vasutba beépítette s a következő évben a törvényhatóságii ag és kormányilag jóváhagyott határozat értelmében az azon évre eső törlesztési részletek és kamatok felvétettek ugy, a mint már előbb elhatározva volt a város költségvetésének kiadási rovatába. Azonban egy puszta-csorbái birtokos, a ki azt gondolta magában, hogy az eldöntött kérdés még nem eldöntött kérdés — legalább a hozzájárulásra nézve — szerencsét próbált s az ügyet megfelebbezte a törvényhatósághoz s a törvényhatóság a már a kormány által is jóváhagyott határozat ellenére a puszta-csorbái birtokosokat felmentette a vasúti kölcsön terhének viselése alól. Erre aztán a város felebbezett a belügyministerhez, kérve, hogy a saját jóváhagyó határozatának érvényt szerezzen. A belügyminister ur azonban a törvényhatóság határozatát, nem tudni mi okból, ismét jóváhagyta s igy történt, hogy az igen t. puszta-csorbái földbirtokos urat abban a hitében, hogy a kormány tévedhet is, megerősítette, mert, a mint méltóztatnak látni, a tévedés tényleg megtörtént. De hogy a kép teljes legyen, még csak egész röviden megérintem, hogy a vicinális vasutakról szóló törvény szerint a községi hozzájárulási határozat ugy a belügyminister, mint a pénzügyminister által együttesen jóváhagyandó. Ez a jóváhagyás megtörtént és pedig, természeten a pénzügyminister ur Kun-Szent-Márton városának adó viszonyait először tanulmányoztatta és aztán tekintve, hogy Kun-Szent Márton városa meglehetősen nagy területtel bir és igy a 150,000 frtnyi kölcsön felvétele nem látszik az egész városra nézve nagy tehernek, a kölcsön felvételét jóváhagyta, annak rendjemódja szerint. Eddig tehát a törvény alapján és törvényesen ment minden. Hanem az már nem volt nagyon törvényes dolog, mikor ezen együttes jóváhagyó kormány-határozatot a belügyminister ur a pénzügyniinisternek megkérdezése és hozzájárulása nélkül egyszerűen megsemmisítette, azaz az illető puszta-csorbái birtokosokat a kölcsön terhének viselése alól felmentette. Ez nem volt egyéb, mint kiközösítése a pénzügyministernek a törvény által adott jogaiból. T. ház! Nem tartván szükségesnek e tárgynál bővebben időzni, miután elmondottam azon érvet, a melynél fogva szerintem nem helyes a belügyminister ur eljárása, bizva abban, hogy a belügyminister nr ezen ügyet újra meg fogja vizsgálni s remélve azt, hogy az általam jelzett alapon fog ez ügyben határozni, hozzájárulok a kérvényi bizottság határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Azt gondolom, hogy sikerülni fog a t. házat rövid pár szóval meggyőznöm arról, hogy a belügyminister teljesen alaposan és helyesen j árt el. Igaz, a mit a képviselő ur mondott, hogy KunSzent-Márton városa 150,000 frteffectiv és 160,000 frt nominális kölcsön felvételét határozván el, a határozat a pénzügyminister és a belügyminister által jóváhagyatott. De egy körülményt elfelejtett a képviselő ur és ez a körülmény az, hogy azon határozatot meg is felebbezték a csorbái lakosok. A felebbezés daczára a belügyminister helybenhagyta a kölcsön felvételét, de azon leiratban a melyben helybenhagyta, azt mondotta: Azért tartja helybenhagyandónak és azért tartja elutusíthatónak a csorbaiak felebbezését ez esetben, mert az, hogy a vasút építési költségeihez való járulás czéljából felveendő kölcsön következtében felmerülendő és esetleg községi pótadó kivetére által fedezendő költségekhez a folyamodó Csorba, illetőleg még egy másik puszta birtokosai is hozzájárulni kötelesek lesznek, a határozatban kimondva nincsen. Mit tesz ez? Helybenhagyatott a határozat, mert az, a mit ti csorbaiak magatokra nézve sérelmesnek tartanátok, hogy tudniillik a költségekhez ti is hozzájárulj átok,a határozatban kimondvanincsen. Később mindamellett, hogy ez benn volt a kölcsönt jóváhagyó rendeletben, a város kivetette a pótadót egyformán a csorbái és nem csorbái bir-