Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-291
354 291. országos ülés deczember 14. 1886. Emich Gusztáv előadó: T. ház! Mindamellett, hogy hazánk a nemes fémek termelésére nézve az aranyat illetőleg Európában a második helyet, az ezüstöt illetőleg pedig az ötödik helyet foglalja el, aranytermelésünk az utolsó évtizedek óta mégis majdnem mindig egy állapotban vesztegel, ezüstbányászatunk pedig évről-évre hanyatlik. Ily viszonyok között esak helyeselni lehet a jelen törvényjavaslatnak azon czélját, hogy hazánk szegényebb fémtartalmú érczeinek gazdaságosabb és tökéletesebb kihasználása végett oly eljárás nyerjen általános elterjedést, mely előnyösebb és ez a fémlugzási és foncsorozási eljárás. Ezen eljárás közgazdasági fontossága főleg abban rejlik, hogy azon fémtartalmukra nézve szegényebb érezek, melyek a kohósítással járó költségek nagysága miatt a kohósítás utján értékesíthetők nem volnának, a fémlugozás utján a chlorvegyületek extrahálása és az amalgamálás utján feldolgoztatván, igy oly értékek, melyek különben veszendőbe • mennének, megmentessenek. A dolog természetében rejlik, hogy az ily eljárás csakis csekélyebb üzemi költségek mellett valósítható; ennélfogva czélszerű, hogy az ily bányászati iparvállalatokra mindazon kedvezmények kiterjesztessenek, melyeket az 1881. évi XLlV. törvényezikk bizonyos gyáraknak és iparvállalatoknak megad s melyek folytán a lúgozó és foncsorozó művek részére a feldolgozáshoz nagy mértékben szükséges ipari bányasó kedvezményes áron adatnék. Mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék a közgazdasági bizottság javaslata értelmében a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni ? Stoll Károly: T. képviselőház! A tárgyalás alatt álló rövid törvényjavaslattal az 1881. évi XLIV-ik törvényezikkben elkövetett nagy hiba igazittatik ki; abban ugyanis, mint más gyáraknak, a bányászati intézeteknek is megadatik az olcsó só nagy előnye, de csak azoknak, melyek sárgarézárúk készítésével foglalkoznak, holott ezeknek sóhozzagolásra épen nincs szükségük, de igenis van a réz-, arany-, ezüstnek sat. a szegény érczekből való kinyeréséhez. Ezen hibát észrevették a bányász-kerületek képviselői és azt egy emlékiratban felfejtették, mely a pénzügyi és földmívelési ministeriumokban tárgyaltatván, ime az arra adott válasz oly erősen és alaposan ki van fejtve az előttünk fekvő tör-. vényjavaslatban, hogy ahhoz több szó nem fér. Csakis annyit jegyzek meg tehátf miszerint az olcsó iparsó hozzagolásával roppant sok tüzelő anyag takaríttatik meg, azon kivül százezreket érő fémérték mentetik meg az enyészettől, mely a még mindig nagy kohósítási költségek miatt a száz- és százezer mázsányi szegény érczekkel veszendőbe menne. Ezek azon okok, melyeknél fogva a t. házat kérem, méltóztassék a tárgyal ás alatt álló törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kívánna, kérdem a t. házat, móltóztatik-e a napirenden levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen vagy nem t (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a törvényjavaslat eífogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Tibád Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat czíméb 1—2. szakaszát, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben letárgyaltatván, annak végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közgazdasági bizottság 407. sz. jelentése a Kémetalfölddel az árú-védjegyek ótalma tárgyában 1886. évi szeptember 3-án kötött egyezmény beczikkelyezéséről szóló 391. sz. törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, hogy a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni. (Helyeslés.) E szerint a jelentés felolvasottnak vétetvén, az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Emich Gusztáv, a közgazdaságibizottság előadója: A kereskedelmies ipari védj egyek kölcsönös ótalma az osztrák-magyar monarchia és a Németalföld közt az 1867. évi márczius 26-án kötött kereskedelmi szerződés V. czikkében van rendezve és biztosítva. Minthogy azonban ezen kereskedelmi szerződés az alkotmány helyreállítása előtt köttetett és a németalföldiek számára abban az a megállapodás foglaltatik, hogy azok ipari védjegyeiket az ótalom biztosítása végett Bécsben tartoznak letenni. Minthogy azonban ezen szerződés a jelenlegi közjogi helyzetnek nem felel meg és az újabb törvények ki is mondják, hogy az idegenek védjegyei csak akkor részesülnek védelemben, hogy ha azok Austriát illetőleg Bécsben, Magyarországot illetőleg Budapesten lesznek letéteményezve, szükségesnek mutatkozott a létező anomáliát egy külön egyezménynyel rendezni. A jelen törvényjavaslat tehát e tényleges viszonyoknak felelvén meg, van szerencsém azt a közgazdasági bizottság nevében a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kívánna, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a napirenden levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapiául elfogadni: igen vagy nem? (Igen!) Azt
