Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-269

iS 269. országos ülés szeptember 25. 1886. belevertünk száz és száz milliót; ezt mind természetesnek találják. Mihelyt azonban viziutakról van szó, melyek sokkal fontosabbak, mert sokkal olcsóbbak és a kereskedelem előmozdítása végett inkább érdemelnek áldozatot, azokat visszautasítják. Természetesnek találjuk például, hogy a sok vasút államosítása daczára, még mai napig is 7 milliót fizetünk garantiakép vasutaknak, de visszariadunk a gondolattól, hogy néhány százezer forintot szánjunk egy gőzhajózási társulatra. Azt mondja gróf Apponyi, hogy nem riad vissza áldozatoktól, sőt igen szépen kifejtette, hogy egyik oka annak, hogy miért nem járul a törvényjavaslathoz, az, mert nem találja elegendőnek az összeget és azért ő óhajtaná bevárni az időt, midőn megszüntettetvén aLloyd subventiója, azon helyzetben leszünk, hogy nagyobb segélyezésben részesítsünk egy hazai tengerészeti vállalatot. Megmondom röviden, miért nem tartom czélszerünek összekötni e két kérdést. Igen jól méltóztatik tudni, hogy én bizony nem kevésbbé perhorreskálom az osztrák-magyar Lloyddal való szerződést, mint Apponyi Albert t. képviselőtársam, már azon oknál fogva is, mert hiszen én minden osztrák-magyarságot perhorreskálok, de különösen közgazdasági szempontból és azon okokból is, a melyeket a t. képviselő nr igen helyesen előadni méltóztatott. De én azt hiszem, hogy ezen két kérdésnek összekötése csak két esetben volna helyes. Az egyik eset az volna, ha azt látnám, hogy az osztrák-magyar Lloyddal való szerződésnek fennállása feleslegessé teszi az „Adria" társaságot. Ekkor azt mondanám : várjuk be, meglehet, hogy azt a szerződést megváltoztatjuk, vagy ha fenmarad, akkor ez a társaság felesleges. A második eset volna, amelyben helyeselném e két kérdés összekapcsolását, ha megfordítva ennek a törvényjavaslatnak mostani elfogadása megnehezítené majd a mi positiónkataz osztrák-magyar Lloyddal szemben, ekkor is azt mondanám, tartsuk függőben a kérdést. De a két eset egyike sem áll. Az első nem áll, mert hiszen tudjuk, hogy az osztrák-magyar Lloydnak existentiája sehogy sem teszi feleslegessé az Adria működését, mert a Lloyd kizárólag épen abban az irányban működik, a hol a magyar kereskedelemnek —fájdalom — nincsen exportja: kelet felé; a nyugoti járatokat kizárólag az Adria tartja fenn, Tehát nincs ok, hogy miért tartsuk függőben e törvényjavaslat sorsát addig, mig a Lloyd-társaság szerződésének kérdése kerül majd szóba. Mert ha majd sikerül — a mint szivemből óhajtom, hogy sikerüljön — az osztrák-magyar Lloyddal való szerződést megszüntetni, akkor annál szükségesebb lesz ezen magyar társulatnak működése és csak a magyar törvényhozástól fog függni, azt erősebbé tenni. Még kevébbé áll a második eset, hogy tudniillik ezen törvényjavaslatnak elfogadása megnehezítené positiónkat a jövőre nézve. Én épen az ellenkezőt hiszem. Én azt hiszem, hogy midőn oly erős ellenséggel állok szemben, mint a minő az osztrák-magyar Lloyd, akkor arra a harczra, a melyet vele meg kell vívnom, felfegyverkezve kell kiállanom. Mikor erősebb kormányunknak állása? akkor-e, ha nincs semmi társaság és egyelőre ki van szolgáltatva az egész tengeri kereskedelem az osztrák Lloydnak, vagy pedig ha kéznél van egy társulat, a melylyel 10 évre van kötve szerződés ? Én azt hiszem, hogy ez utóbbi esetben mindenesetre erősebbek vagyunk. Tehát semmiképen sem lehet azt mondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak elfogadása praejudikálna majd a Lloyddal való szerződés kérdésének. Ott leszünk majd a harcztéren és ott újból küzdeni fogunk a mellett, hogy szüntessük meg az osztrák-magyar Lloyddal való szerződést, illetőleg szüntessük meg azt a sübventiót, a melyet Magyarország, az én meggyőződésem szerint, most teljesen haszontalanul ad a Lloydnak és akkor a magyar törvényhozásnak hatalmában lesz és böícseségétől fog függni, vájjon a megtakarítandó 600,000 forintból akar-e egy részt arra szánni, hogy egy már létező hajózási vállalatot erősítsen. Ekkor mindig hatalmában lesz, hogy erre nagyobb összeget szavazzon meg. Ha pedig erre nem lesz szükség, majd a pénzügyminister ur találni fog annak a 600,000 forintnak helyet. (Derültség.) Én ismétlem, t ház, hogy sajátságos tünemeny az a mi közlekedési ügyünk történetében, hogy a vizi utak iránt mindig igen kevés érzéket tanúsítottunk. Én világosan emlékszem azon pillanatra, melyben itt a házban majdnem hasonló körülmények közt voltunk, midőn a magyar Duna-gőzhajózási társaság fentartásáról volt szó. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van! Ugy van!) Akkor is emelkedtek ellene hangok, először a bizottságban, még pedig kormánypárti, azután ellenzéki oldalról is, tudom egyik sem tette azon intentióval, hogy a magyar hajózás ügyének ártson, de az eredmény végre mégis az lett. És tapasztaljuk mostan a legutóbbi időben, mily drágán fizeti meg Magyarország az árát annak, hogy ki vau szolgáltatva a dunai gőzhajózás egy társulatnak, mely semmi más érdeket nem tart szem előtt, mint a maga üzleti érdekeit, (ügy van! a szélső báloldalon.) Én nem akarom, hogy a tengeren is az történjék, a mi a Dunán történik, nem akarom, hogy kereskedelmünk ki legyen szolgáltatva azon társulatnak, melyre nézve a subventiót megszüntetni óhajtom és ezen oknál fogva a törvényjavaslatot pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon és a jobboldalon.) Gr. Bethlen Ödön: Tisztelt ház! (Halljuk/)