Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-286
286. országos Illés deczember 4. 188fi. 319 teherviselés elvének realizálása-e az, vagy annak a gyakorlati illustratiója, hogy az államban két osztály létezik: az egyik a munkás, produciv polgárok osztálya, kiknek feladata megkeresni a kenyeret és fentartani az államot; a másik pedig a milliomos börziánerek osztálya, a kik nem produkálnaK ug} r an semmit, de elnyelik a munkás kenyerét s ezért adómentesek. (Zajos helyeslés a balés szélső halóidal némely padjain.) T. ház! Miután a felhozott indokok közül egyik sem bírhatta arra sem a minister urat, sem a bizottságokat, hogy a t. ház előtt a törvényjavaslat elejtését indítványozzák s mivel mégis azt teszik, holott indok nélkül semmi sem szokott történni, azt hiszem, hogy valamely ki nem mondott rejtett indoknak kellett annak lenni, mely őket ezen elhatározásra rábírta. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur beleegyezett abba, hogy a törvényjavaslat kinyomassék, a bizottságokhoz utasíttassák és napirendre tűzessék Bele kellett egyeznie, mert ugyancsak feltűnő, gyanús és népszerűtlen lett volna az, ha a minden krajezárra rászoruló pénzügyi kormányzat épen a 22 milliós póthitel tárgyalása előtt néhány nappal oppositíót formált volna egy új és épen nem jelentéktelen adóalapot kimutató törvényjavaslattal szemben. De ezen beleegyezés nem volt őszinte. A t. minister ur fél ettől a törvényjavaslattól s mivel maga nem inídtványozhatta a törvényjavaslatnak napirendről való leszorítását, inditványoztatta azt a bizottságok által, hogy aztán pártjával ezeknek javaslatát szavaztassa meg. (Igaz! Vgy van! a balés szélső baloldal némely padjain.) Itt tehát azon kérdés merül fel előttem, hogy ugyan mi oka lehet a minister urnak ettől a jövedelmet igérő törvényjavaslattól félni? (Halljuk!) Mi titkos ok kényszerítette arra, hogy azt leszavaztassa a napirendről, mert hogy leakarja szavaztatni, afelől mindnyájan meg lehetünk győződve. Nem sokat törődnék talán a minister ur az állam pénzügyeinek rendezésével? Vagy azt tegyem fel róla, hogy a börze millióival szemben ő is csak gyarló halandó ? T. ház! Sem jogom, sem szándékom a miniszter urat efélékkel gyanúsítani, hanem akkor mégis miért akarja magát arra utasíttatni — a mint az előadó ur mondotta — hogy a kérdést tanulmányozza s majd akkor terjesszen ez iránt megfelelő törvényjavaslatot a ház elé, ha annak idejét elérkezettnek látja? Keresem az indokot, a tisztességes és nem gyanúsító indokot és aligha csalódom, midőn azt hiszem, hogy a minister ur azért fél ettől a törvényjavaslattól, azért akarja azt most a napirendről leszavaztatni, mert a legközelebb felveendő kölcsön licmidálásáig nem akarna a börze-urakkal €ollisióba jönni. Bizony, t. képviselőház, nagyon szomorú dolog, hogy ha önálló állami háztartásunk 20-ik évében már annyira sűlyedtünk hitel dolgában, hogy még a budapesti börzezsidókkal szemben is lealázó meghunyászkodásra és kedvkeresésre vagyunk utalva, hogy elhelyezhessük állampapírjainkat. (Ugy van! a bal és szélső baloldal egyes padjain.) De eltekintve ettől t. ház, ha a minister urat csakugyan ez az indok ösztönzi a törvényjavaslat elodázására, ha e miatt akarja magát arra utasíttatni, hogy akkor térjeszszen be ez iránt törvényjavaslatot, midőn annak idejét elérkezettnek látja, — akkor mi elbúcsúzhatunk most mindjárt örökre ettől a szegény törvényjavaslattól, meg attól a reménytől is, hogy a tőzsde valaha jövedelmezni fog a kincstárnak s részt vesz a közterhek viselésében, mert ha mi azt az időt akarjuk bevárni, midőn a minden évben újabb hitelre szoruló pénzügyi kormányzat ez iránt javaslatot terjeszthet a ház elé, akkor nagyon soká kell várakoznunk és erősen valószínű, hogy még utódaink is örökölni fogják tőlünk a várakozás jogát. (Derültség a balés szélső baloldal némely padjain.) T. képviselőház! E törvényjavaslat elejtése pedig nemcsak pénzügyi kérdés, nemcsak a kincstár fog ez által veszíteni, van még egy másik nagyfontossságú társadalmi szempont is, melyből kiindulva a törvényjavaslat elejtése kiszámíthatlanul káros következményeket vonhat maga után, vagy legalább ezen káros következményeknek egyik legfőbb indító okává lehet. E törvényjavaslat elejtése ugyanis eonstatálása lesz annak, hogy munka, szorgalom, tudomány, ingatlan birtok, szóval mindaz, a mi érték, a mivel existeníiát lehet teremteni, köteles legtöbb esetben erején túl is hozzájárulni az állami terhek viseléséhez, csupán egy: a börzei forgó tőke, a börze milliói vannak ezen kötelezettség alól kivéve, ez van felruházva felségi joggal, nem adózik. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Gondolják meg önök, t. uraim odaát, a hol ugyan most nagyon kevesen vannak, kik hivatva lesznek e törvényjavaslat elejtése fölött majd az „igent" kimondani, gondolják meg, hogy ez igen messzevágó és nagyon igazságtalan szó lesz, ennélfogva igen könnyen végzetessé is válhatik. Méltó aggódással észlelhetik önök naprólnapra, hogy egy rettenetes társadalmi betegségvau elterjedőben az egész földtekén, a mely egyre növekvő dimensiókban jelentkezik, hol Belgiumban, hol Bécsben, hol Oroszországban, hol Amerikában. Jelentkezik tehát minden társadalmi és minden államforma mellett egyaránt. Itt socialisticus, ott anarchicus vagy épen nihilisticus mozgalomnak nevezik ugyan, de szíüőoka minden ponton egy és ugyanaz, végeredménye pedig, ha
