Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-283

283. országos ülés elitóber 30. 1886. 297 A pénztári hiányokról, t. ház, nyilatoztam a muít években is, kötelességem most is nyilatkozni. De ha ezen pénztári készletek helyreállításáról most külön hitelt nem kérek, teszem ezt azért, mert ezen intézkedéssel kapcsolatosan szándékozom keresztül vinni egy más műveletet. Ugyanis némely vasúti értékpapírok convertáläsával szándékozom ezen intézkedést kapcsolatba hozni, a mely két műveletnek kapcsolatos keresztülvitele által elérhető lesz az, hogy a eonvertálásból nyerendő haszon fedezni fogja ama többkiadást, mely a pénzkészletek helyreállítása folytán az államháztartásra hárul. Ezen müvelet, t. ház, legczélszerü'bben megkezdhető lesz a volt tiszavidéki vasút kötvényeinek eonvertálásával. Hogy mikor lesz ezen művelet keresztülvihető, az iránt most biztos tájékozást nem nyújthatok; azt azonban jelezhetem, hogy az e részbeni intézkedés egyáltalában nem sürgős. Az intézkedésre igenis szükség van azért, mert az államháztartás rendes kezelése kívánatossá teszi, hogy az állam kormánya nagyobb pénztári készlettel rendelkezzék, mint a mennyi most rendelkezésére áll, de időhöz kötve e művelet nincs és nem is annyira sürgős, hanem még lehet várni, mig a viszonyok lehetőleg kedvezők lesznek arra, hogy ezen művelet vagy egyszerre, vagy fokozatosan keresztül vitessék. Kötelességem egyszersmind kijelenteni, t. ház, hogy azon összeg, a mely a pénztári készletek kiegészítésére igénybe venni szándékoltatik, 18.000,000 frt effectiv összegnél nem lesz magasabb. És igy, t. képviselőház, sem az 1885. évi hiány fedezése végett újabb összegre szükség nem levén, sem az 1886dki szükséglet czímén előterjesztést, sem pedig a pénztári készletek helyreállítására külön intézkedést ezúttal tenni nem szándékozván, hitelműveletek útján beszerzendő összeg mint említem, a törlesztés czímén kibocsátandó összeggel együtt 36.600,000 forintot tesz ki. (Mozgás a bál- és szélső 'baloldalon.) T. képviselőház! Áttérek most azon intézkedésekre, melyek, eltekintve az 1887-re már is javaslatba hozottaktól, felfogásom szerint, jövőre nézve a pénzügyi helyzet javítása érdekében szükségesek. (Halljuk!) Mindenek előtt két jövedelmi forrás van, melytől nagyobb bevétel várható, mint a mennyit jelenleg hoznak. Egyik az államvasutak, másik a dohányjövedék. Az államvasutak jövedelme, t. ház, következőleg áll: (Halljuk!) 1883-ban azok nettó jövedelmeként előirányoztatott 8.700,000 frt, tényleg befolyt 9.500,000 frt; 1884-ben előirányozva volt 10.500,000 frt, tényleg befolyt 8.200,000 forint, 1885-ben előirányoztatott 14.800,000 frt, tényleg befolyt 12.000,000 frt; KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIII. KÖTET. a folyó évre — mint méltóztatik tudni — praeliminálva van 15.300,000 frt, az eddig ismeretes eredmények alapján a nettó bevétel mintegy másfél millióval fog visszamaradni, tehát lesz körülbelől 13.800,000 frt lesz. De daczára annak, hogy az államvasutaknál meglehetős emelkedés már is mutatkozik, ezen jövedelmi tételt jövőre mégis fokozandónak tartom. Nekem, t. h államvasutakra vonatkozólag, mindigaz volt nézetem és ezt fentartom ma is, hogy ezen vasutakra az államnak föltétlenül szüksége van, hogy az ország forgalmi politikájára döntő befolyást gyakorolhasson. Ennélfogva, mindazon vonalakat, a melyek a főbb irányokat képezik, a melyek internationalis irányúak, vagy egyes kereskedelmi főbb helyeket a központtal vagy határszéli állomásokkal összekötnek, feltétlenül az állam kezelésében kell megtartani. És azért határozottan kijelentem, hogy azonhirek, a melyek időről-időrebizonyoskövetkezetességgelterjesztetnek, hogy az állam az államvasutakat eladni, vagy bérbeadni szándékoznék, teljesen alaptalanok, hogy ezen szándéka nem volt és nincs a kormánynak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Midőn azonban határozottan kijelentem, hogy ez a nézetem a fővonalakra nézve, ebből nem következik az, hogy ezeken kívül, az alárendelt fontosságú vonalak is az állam kezelése alatt maradjanak és ez által a kezelés drágíttassék. Ezen vonalak megtartását állami kezelésben sem forgalmi, sem pénzügyi érdekek nem teszik kívánatossá. Forgalmi érdekek nem teszik kívánatossá, mert azon vonalak, a melyek alárendelt fontosságúak, nem versenyeznek az államvasutakkal, azok inkább az állalmvasutak nagy hálózatának alimentáläsára szolgának és ezen szempontból versenyt ezeknek nem csinálnak, de használhatnak a hálózat kiegészítésére, ha vidékenként ezen vasutak helyesen csoportosíttatnak. Ennél azonban sokkal fontosabb a pénzügyi szempont. Az államvasutak jövedelme tetemesen fog emelkedni, ha ezen alárendelt fontosságú vasutaktól megszabadul. Az államkincstár ezen vasutak jövedelmének összegét nem veszti el, mert a mennyiben ezeknek tiszta jövedelme lesz, ez fordítható az illető vasutak kamatbiztosítási összegének fedezésére, a mely összeg ennyivel csekélyebb mértékben fogja igénybe venni az államkincstár hozzájárulását. Még sokkal fontosabb szempont e kérdésnél a forgalmi eszközök és a forgó tőke szempontja. Ezek ugyanis az államvasutaknál bizonyos kilométer mennyiségű hálózatra vannak megállapítva; a mióta pedig ezen szükségletek mennyisége megállapíttatott, a vasúti hálózat több száz kilométerrel szaporodott és igy azon szükség előtt fogunk állani, hogy a forgalmi eszközök beszerzésére és a forgó tőke emelésére ismét milliókat kellene 38