Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-279
252 279 * °rsz&gos ülés október IS. 1886. minthogy pedig ezen legfőbb hadúr egyúttal a koronázott magyar király (Éljenzés jóbbfélöl) és minthogy koronás királyunk, ki egyúttal ezen közös hadsereg legfőbb hadura, a kötelességérzet legfényesebb, leglelkiismeretesebb és legnemesebb képviselője. (Hosszas élénk éljenzés.) Hogy ha ezen hadsereg az ő szellemét táplálja, jobbat Magyarország nem kívánhat soha. (Élénk helyeslés és tetszés jóbbfélöl) Én tehát, t. ház, semmi okot aggályra nem látok és ez legőszintébb meggyőződésem. Én azt hiszem, hogy ha mi ezen hadsereget tiszteletben tartjuk, ha elkövetünk mindent, a mi emberileg hatalmunkban áll e hadsereg szervezetének tökéletesbítésére, akkor ezt, ha bekövetkeznek a komoly pillanatok — adja Isten, hogy még sokáig ne következzenek be — Magyarország soha megbánni nem fogja. Én uraim, a mondottak alapján hozzájárulok a kérvényi bizottság határozati javaslatához és kérem a t. házat, méltóztassék azt változatlanul elfogadni. (Hosszan tartó élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Midőn részben személyes kérdésben, részben pedig szavaim értelmének helyreállítása czímén tiszteletteljesen szót kérek, először is bátorkodom jelezni, hogy ki fogok térni röviden egy, beszédem folyamán használt oly kifejezésre is, a melyet a mélyen t. honvédelmi minister ur most ugyan nem refutált, de tudomásom szerint bizonyos mértékig zokon vett. (Halljuk!) T. képviselőház! Mindenekelőtt azon álláspontomat akarom a mélyen t. honvédelmi minister úrral tisztába hozni, hogy akkor, midőn én pátensekkel való kormányzatról szólottam, nem beszéltem arról, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv a közös hadseregbeli legénységgel szemben alkalmaztatik, hanem hangsúlyoztam azt, hogy a honvédséggel szemben alkalmaztatik. (ügy van! a szélső halon.) És erre nézve, méltóztassék nekem megengedni, különös hangsúlyt helyeztem arra, hogy a katonai büntetőtörvénykönyvnek, mely 1855-ben, tehát semmi esetre sem alkotmányos korszakban kelt, anyagi része bevezetésében az állíttatik ezen törvénykönyvben, hog}^ életbe lön léptetve az 1868: XLI. törvényczikk, a csendőrségre nézve pedig az 1881 : III. törvényczikk által. Ez ellen tiltakoztam én, azt mondván, hogy sem az egyik, sem a másik törvény által az 1855-ben kelt katonai büntetőtörvénykönyv honvédségünknél és csend őrségünknél életbe léptetve nem lön. Már most, t. ház, a mélyen t, honvédelmi minister ur, a kinek katonai erényei előtt én feltétlen tisztelettel hajlok meg, ugy vettem észre, hogy a törvényekben való jártassága tekintetében nem vagyok ezen helyzetben, bármennyire hajlandó volnék is a velem szemben alkalmazott bókot viszonozni. (Derültség a szélső bahn.) A t. honvédelmi minister ur a honvédség intézményével szemben, verifikálni akarta azt, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv a honvédségnél is érvényes. Hát méltóztassék tudomásául venni, hogy jogászilag kifejez?e, legalább is anachronismust követett el akkor, midőn az 1868 :XL. törvényczikk 52, §-ára hivatkozott, mert akkor még a honvédség tudtunkkal nem is létezett, mert a honvédség az 1868: XLI. törvényczikk által lett creálva, ennélfogva a t. honvédelmi minister ur hivatkozása legalább is szerencsétlen volt és törvényesség szempontjából meg nem áll. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De különben is az általa felolvasott 52-ik §. nem jelenti a katonai büntetőtörvénykönyvnek életbeléptetését, mert ebben erről egy szó sincs. Már most a becsületügyi eljárásra nézve is azt mondtam, hogy ha a minister ur a becsületügyi eljárást a törvényhozástól nyert felhatalmazás alapján szabályozta volna, az ellen a legkisebb kifogásom sem lett volna. Álláspontom az, hogy legfelsőbb elhatározás alapján szabályozta, tehát olyan jogforrás alapján, melyet a magyar ember el nem fogadhat és ennélfogva nem lehet ilyen becsületügyi eljárás szabályozást Magyarországon életbeléptetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Röviden még kiterjeszkedem arra, hogy a t. honvédelmi minister ur, a mint értesültem, felszólalásom azon részét, mely a honvédségi lovakról szól, ugy magyarázta, mintha én azt mondtam volna, hogy a t. honvédelmi minister ur a honvédségi lovak iránt nagyobb figyelemmel viseltetik, mint a tisztikar becsülete iránt. Ez távol állott tőlem. Én csak közjogi felfogását akartam apostrophálni, hogy ő a honvédségi lovak kérdését itt bőven tárgyalja, inig a tisztikar becsületügyi eljárását legfelsőbb elhatározással szabályozza. Egyébiránt még csak azt tartom megjegyzendőnek, hogy a mennyire feltétlen tisztelettel viseltetem a t. honvédelmi minister ur személye iránt és hozzáteszem, épen ugy katonai magas erényei, mint a honvédtisztikar becsülete iránt viseltetett érzékenysége. S hogy tiszteletemnek mértéke iránt is tájékozva legyen, kijelentem, hogy oly mértékben viseltetem tisztelettel személye és személyes tulajdonságai iránt, a mint gyűlölöm azon politikai irányt, melyet képvisel. (Helyeslés a •szélső baloldalon.) B. Fej ér vár y Géza, honvédelmi minister : T. ház! Legyen szabad felvilágosításkép csak egy dolgot említenem és ez az, hogy a honvédségnél a tör vény értelmében ugyanazon szabályok érvényesek, melyek a közös hadseregben érvényesek, ennélfogva itt is a katonai büntetőtörvénykönyv, a mely igaz, régibb időből származik,
