Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-279
27S). országos ülés október IS. 1888. ^5í kérek, csak nem rég hallottuk! Én, t. ház, abban, hogy követelik a politikát és ugyanakkor mindent megtesznek arra, hogy a hadsereg tekintélyét aláássák és hogy a,zt ketté vagy több kisebb hadseregre akarják felosztani; következetes logikát látni egyáltalán képes nem vagyok. (Zaj a szélső talon. Élénk tetszés jóbbfelől.) Egy egységes, nagy, hatalmas hadseregnek mindenesetre sokkal nagyobb az ellenállási képessége, mint két-három kisebb hadseregnek. (Ellenmondás a szélső halon.) Ez elvitázhatatlan tény. (Ugy van! jobbfelöl) Azt is méltóztatnak követelni, hogy a hadsereg szelleme legyen magyar. Azt hiszem, senki sincs e házban és házon kivül sem, a ki ne kívánná, hogy Magyarország területe, vagy annak magyar ajkú lakossága legyen három-négy akkora mint a milyen és hogy az ily alapon szervezett önálló magyar hadseregnél fogva Magyarországnak döntő szava legyen Európában. Ezen kétségkivül minden magyar ember örülne. De ez fájdalom, nincs igy. Én tehát azt hiszem, hogy nem szabad a fellegekbe kapaszkodnunk, hanem szépen meg kell maradnunk a földön s számolnunk a tényleg fennálló viszonyokkal. (Mozgás a szélső balon. Helyeslés jóbbfelől.) Elődeink hazánk védelmét egy Austriával egyetemlegesen szervezett közös hadseregre bízták és nagyon bölcsen tették. E hadseregtől kizárólag magyar szellemei követelni, azt hiszem nem lehet. Mert ne méltóztassék elfeledni, hogy a magyar nemzet mellett más nemzetiségek is szolgálnak e hadseregben; azt kívánni tehát, hogy abban egyoldalú nemzeti szellem uralkodjék, képtelenség. Én ezzel szemben azt mondom, hogy a hadseregben a kötelességérzetnek kell uralkodnia; mert szerintem, a kötelességérzet alapja minden további erénynek. (Élénk helyeslés jóbbfelől) És ha az urak azt kívánják, hogy az e seregben uralkodó kötelességérzet mellett a magyar csapatok tisztikara lehetőleg magyar emberekből álljon és magyar szellemű legyen, ezt a kívánságot én is osztom és az ellen nem lehet semmi legkisebb kifogásom. De ezen czélt azzal akarni elérni, hogy a hadsereg tekintélyét minduntalan megtámadják és ily módon a máskülönben helyesen gondolkodó és minden szép és minden nemesért rajongó ifjúságunkat elriasztják attól, hogy a hadseregben szolgáljon: ez, azt hiszem, nem azon út, melyen elérjük azt, hogy a magyar ember szívesen belépjen e hadseregbe. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Mi nem akarjuk, hogy abba lépjen be.| B. Fejérváry Géza, honvédelmi ministerí És mégis azt akarják, hogy legyen magyar a tisztikar! Thaly Kálmán: Mi azt akarjuk, hogy a különálló magyar hadseregbe lépjen. í B. Fejérváry Géza, honvédelmiminister: Ez külön kérdés, melyről szintén szólni fogok. Csak lassan egymásután. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Ha azt akarjuk elérni, hogy a tisztikar magyar legyen, akkor uraim, buzdítani kell a fiatalságot arra, hogy belépjen a hadseregbe, ott buzgaloinmal,kitartással szolgáljon és akkor lassanlassan el fogjuk érni, hogy a tisztikar magyar lesz, magyar szellemet és magyar érzelmet fog ápolni a trón és a haza iránt és tiszteletben fogja tartani az alkotmányt. Más út, bármit beszéljen és mondjon valaki, ennek elérésére nincs. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azon követelést is hallottuk, hogy a magyar alkotmányra eskettessenek fel a Magyarország területéről kiegészítést nyerő csapatok. Mi lenne ennek a következménye ? Mert természetesen csak úgy fogható fe] a dolog, hogy a magyar csapatok a magyar alkotmányra, a Eeichsrathban képviselt országok és királyságok területéről kiegészítést nyerő csapatok meg az osztrák alkotmányra tegyenek esküt. (Általános helyeslés.) Én úgy fogom fel, hogy ez az önök kívánsága. így állván a dolog, újból kérdem, mi lenne egy ilynemű intézkedés következménye ? Az, hogy azonnal rés támadna a hadseregben, (Helyeslés a jobboldalon, ellenmondás a szélső baloldalon) de higyjék el, az lenne a következmény, (Ugy van! jóbbfelől.) Én nagyon jól ismerem a viszonyokat. Rés támadna, mely hovatovább, napról-napra nagyobb mérvet öltvén, oda vezetne, a mit az urak ott a túloldalon kivannak, a különálló magyar hadsereg szervezetére. (Felkiáltások a szélső balon: Azt akarjuk!) És ennek ismét következménye volna az, hogy ezen hadsereg, mint már előbb említettem, két vagy valószínűleg több apró hadseregre oszolván, képtelen lenne az urak által követelt azon nagyobb actióra, képtelen lenne hathatósan megvédeni akár a monarchia, akár Magyarország legvitálisabb érdekeit. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig az urak ezt akarják, azt nem hiszem. Ezen herostratesi munkára magyar ember nem képes. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem uraim, hogy a kötelességérzet a leghatósabb, a leghelyesebb és az egyedüli alap, a melyen mi nálunk, a hol a magyar nemzet mellett annyi nemzetiség van a monarchia területén belül, hadsereget létesíteni lehet és nemzeti alapon szervezni sereget ugy, mint másutt, a hol egységes nemzetek léteznek, nálunk lehetetlenség és végzetes tévedés lenne. (Helyeslés jóbbfelől.) De én azt hiszem, t. ház, ha a kötelességérzetre alapított hadsereg szellemét tekintjük, abban Magyarország elég megnyugvást találhat. A kegyelmes királyi kéziratban szép szavakkal és arany betűkkel van megírva, hogy a hadsereg j szelleme nem lehet más, mint a legfőbb hadúré; 32*
