Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-279

^50 279> országos ülés •ktéber IS. 1886. csak lehet, emelik és ápolják hadseregük szel­lemét, hogy megtesznek mindent hadseregük tekin­télyének emelésére; mert tudják, hogy önérzetes és tekintélyes hadsereg hiányában csökken az állam súlya, csökken az állam befolyása és csökken érdekeik érvényesítésének lehetősége. (Igaz! Ugy van! jobbfélől.) Ha már saját állampolgáraik nem adják meg annak a hadseregnek a kellő tiszteletet és kellő tekintélyt, azt az esetleg ellenséges állást elfoglaló idegen állam még kevésbé fogja meg­adni. (Igaz! Ugy van! jobbfélől.) Én, t. ház, feltétlenül méltánylok minden hazafiság sugallta nyilatkozatot a hadsereg ellen­őrzése tekintetében, de ünnepélyesen kell tilta­koznom azon, hogy ugy mondjam, sportszerű ül­dözés ellen, melyet ;i hadsereggel szemben űznek. (Hosszon tartó zajos ellenmondások a szélső balfelöl. Bálijuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Mert a hadsereg minden alkalommal ki tudta magának vívni kötelességének önfeláldozó teljesítése által a világ osztatlan el­ismerését. (Élénk helyeslés jobbfélől.) És ezért legyen szabad visszautasítanom Hermán Ottó t. képviselő urnak azon állítását, hogy 1866-ban 40,000 magyar ember nem teljesí­tette volna kötelességét, állítólag azért, mert a gemeinsames Vaterland-ot nem akarta volna. A magyar ember, t. ház, hiven teljesítette köteles­ségét a hadseregben minden alkalommal, szerencsés és szerencsétlen körülmények közt Königgrätznél, Lissánál és Custozzánäl egyaránt. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) A hadseregnek minden alkalommal alkotmány­ellenes szellemet vetnek szemére. (Halljuk! Hall­juk!) Ezért legyen szabad, t. ház, azt a kérdést intéznem a t. képviselő urakhoz, hogy alkot­mányunk helyreállítása óta miben, hol és mikor vétett ez a hadsereg a msga egészében alkot­mány tmk ellen? Hoitsy Pál: Ez már furcsa is volna! (Fel­kiáltások a szélső balon: A maga egészében nem! Mozgás bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­nister: Ha furcsa volna, ne méltóztassanak ilyeneket állítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hogy a hadsereg fegyelmezetten tudott hallgatni, még a legéktelenebb, a leghevesebb és a legkímélet­lenebb-sajtó és szóbeli támadásokkal szemben, tagadom, hogy ezáltal alkotmányellenes szellemet tanúsított volna. (Helyeslés jobbfélől.) Mondottam már számtalanszor, de kénytelen vagyok ismételni, hogy egyesek hibái, egyesek tévedései és egyesek kihágásai a seregnek mint olyannak föl nem róhatók. Az nem létezik, hogy mert valamely osztálybeli egyén valamit vétett, azért az egész osztályt elítéljék. Olay Szilárd: Meg kellett volna büntetni! (Zaj. Halljuk !) B. Fejérváry Géza honvédelmi minis­ter: Engedelmet kérek, kihágások, tévedések a seregben minden alkalommal a legélesebb elitélte­téssel találkoznak, hanem időt kell engedni a vizsgálat lefolyásának, nem pedig mohón kapni minden alkalmon, midőn csak a legkisebb hiba történik és azonnal interpellálni, még akkor is, mikor az illető esetről még a parancsnoknak is alig van tudomása. Méltóztassék időt hagyni és majd meg fognak győződni, hogy az illetők azért megbüntettetnek. Épen tegnapelőtt történt, azt hiszem, hogy egy képviselő úr, a ki magát is martyrnak állította oda, be akarván bizonyítani, hogy a hadseregben alkotmányellenes szellem uralkodik és azt monda, hogy ő megpróbálta a tengerészetnél és gyalogságnál szolgálni, de kény­telen volt sértett hazafiúi érzelmei folytán ott hagyni a szolgálatot. A t. képviselő ur előadását, vagy állítását nem vonom kétségbe, mert ahhoz jogom nincs; de nekem, engedelmet kérek, erős meggyőződésem az, hogy talán inkább azért hagyta ott a katonai pályát, mert érezvén magában azt a hatalmas és semmivel sem fékezhető népszónoklati tehetséget, (Hosszan tartó általános nagy derültség) erre ott nem talált tért s azért ott hagyta azon pályát,--- a melyen csattanós beszédekre absolute nincsen szükség, hanem a hol tényeket, önérzetes fegyelmezettséget és hallgató engedelmességet követelnek. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy a t. képviselő urnak még egy állítására reflectáljak, tudniillik arra, hogy ugy a közös hadsereg, mint a honvédség is, még a Bach-korszakból származó pátensekkel kormányoztatik. Azt méltóztatott állítani, hogy a katonai törvénykönyv nincs törvényileg elismerve és hogy a becsületügyi eljárás is törvényellenes. Ezt egyenesen megezáfolja az 1868 : XL. törvény­czikk 56. §-a, melyben az mondatik, hogy „minden tiszt, ki ellen sem bú'nfenyítő — tehát, mint­hogy a katona polgári bíróság alatt nem áll, ter­mészetes, hogy a katonai büntető törvények alkal­mazandók rá, a mi által implicite elismertetik a katonai büntetőtörvénykönyv, sem becsület­bírósági kereset indítva nincs" — tehát a törvényhozás tudta, hogy beesületbiróságok létez­nek a közös hadseregnél és honvédségnél, valamint a törvényhozásnak arról is volt tudomása, hogy a a katonai büntetőtörvénykönyv addig, nrig annak átdolgozása lehetségessé válik, érvényben marad. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Én csak azt kérdem — és megvallom, már igen sokszor gondolkoztam azon — mi lehet az azon oldalon ülő (a szélső balra mutat) képviselő urak által követett eljárás tulaj donképeni czélja? (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszik-e azon képviselő urak, hogy azzal használnak a hazának vagy elősegítik a más alkalommal elég hangosan köve­telt nagyszabású nagyhatalmi politikát. (Felkiál­tások a szélső balon! Sohase követeltük!) Engedelmet

Next

/
Thumbnails
Contents