Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-279

27S. orí2ág*s filét •fetófcer 13. ISII. $£§ culusokkal megígérik az akasztófát, a főbe lövést és akkor tiszta a dolog. De kétségtelen az is, hogy abban a perczben, a melyben a felügyelet, a fegyelem szükségképen meglazul, midőn a csatatérre állíttatnak a csapatok s a generális urnak többnemű elfoglaltsága van, ott a disciplina és összetartás a bokrok alatt és árkok hosszában roppantul szét fog menni. Azt mondják, hogy a ki a magyar parlamentben ugy beszél akkor, midőn a nemzet oly helyzetben van, hogy a jövőben a háború mncs teljesen kizárva, az bűnt követ el a haza ellen, mert az ellenségnek mutogatja, hogy ime, milyen rossz és hasznavehetetlen a hadsereg. Erre azonban én azt mondom, hogy azok, a kik ezt a hadsereget dicsérik, nem csinálnak egyebet, mint a mit a chinaiak már 2000 esztendő óta praetizálnak, hogy tudniillik mikor értesülnek arról, hogy az ellenség tört be az országba, városaik falaira nagy szörnyetegeket pingálnak, ezekkel akarván eljeszteni az ellenséget Minthogy azonban ezek még papírból valók is, elmossa őket az első eső. A mint a chinai szörnyek vannak, ugy vannak az önök érvei is a hadseregre nézve csupán a papíron, a k. k. Armee-Verordnungsblattban és a rubrikákban. Az ember látja és tudja is, hogy nem a valóságos katonai szellem, nem a valóságos cselekvési vágy dominál a hadseregben, mert ha ott összekoczczanásra kerül a dolog és elégedetlenség van, mindig csak a gázsi-felemelés és az avancement, az az egyetlen érv, a mely a hadsereget mozgatni birja. Részemről ugy, a mint megkezdtem működésemet ezen parlamentben, e kérdésben is azt az egy álláspontot foglalom el, hogy vannak institutiók, a melyeket ideig-óráig nagy dialectikával, nagy toldással és foldozással együtt lehet valahogy tartani, de a melyekre nézve előbb-utóbb be fog következni az az idő, tudniillik a mikor az elvek határozottan ridegen állnak egymással szemben, hogy azoknak tarthatatlansága kiderül. Akár az önök közősügyi rendszerét a delegatióval vagy bármivel együtt, akár ezt a közös hadsereget mindenféle sophismákkal és költség-megszavazással, mindenféle újabb és újabb puskák engedélyezésével, mindenféle avancementekkel és előnyökkel összetarthatják: de ha bekövetkezik az, hogy komoly actióra kell készen lenni, hogy ennek a hadseregnek eszmét kell adni, a melyért lelkesedjék és a melyért a hadsereget egyszersmind a nemzet is támogatja, önök , e hadseregnek és nemzetnek ilyen eszmét adni nem tudnak. Ennek logicai következménye az, hogy ha már a társadalomban és világrendben megvan az, hogy egységek alakulnak, hogy az államra vonatkozólag annak talapzata és talaja valamint sarkköve a nemzet maga, akkor az institutióknak a nemzet szelleme szerint keli megalkotva lenniök és ehhez képest kell fejlődniök. Mi, t. ház, a kik a ház ezen oldalán ülünk, különösen pedig azok, a kik súlylyal bírnak, sohasem állítottuk azt, hogy Magyarország Austriáv;! semmiképen és semmi tekintetben együtt nem járhat. Én, t. ház, el tudom képzelni a hadsereg tekintetében is azt, hogy ha egy tökéletesen önálló és független magyar állam volna egy külön király alatt és ha egy tökéletesen önálló és független magyar hadsereg volna, már a geographiai fekvés is sokszorosan ugy hozná magával, hogy az osztrák rész a magyar részszel véd- és daczszövetséget kössön. Ha önök azután azt mondják, hogy egy kettéosztott hadseregnek egységes vezetése lehetetlen, ez egy történeti falsum. Miért? Mert hiszen láttuk, hogy az angolok és francziák Sebastopolnál arattak győzelmeket, noha az egyik táborban angolul, a másik táborban francziául volt minden berendezve. Tehát ez egyáltalában sem áll. Méltóztassanak bevallani, hogy ez semmi egyéb, mint egy tökéletesen középkori reminis centia, mire önök törekednek, hogy önök a trónokat nem tudják másképen képzelni, mint ugy, hogy legmagasabb hadúr üljön a trónon és az ott népek serege és népek conglomeratuma fölött uralkodjék oldalán karddal és a vasfegyelemmel, Kriegs-articulusokkal fegyelmezett, drága hadsereggel. T. ház! Nekem pártálláspontomnál fogva ezen kérdésben csak avval lehet végeznem, a mit eddig mondottam s azaz, hogy Magyarországot sem gazdaságilag, sem pénzügyileg, sem a haderőre való tekintetből máskép igazán a fejlődés útjára vinni nem lehet, mint ugy, ha ennek természetes fennállásának alapjai megadatnak, ha itt valósággal egy igazi nemzeti életet initiáiunk. Ha megadjuk neki az anyagi feltételeket és ha ezek kifejezésüket nyerik abban, a mit hatalomnak nevezünk, hozzá értve azt, hogy e hatalomnak soha a népjog letiprására, soha más nép igazainak elrablására fordíttatnia nem szabad, hogy annak semminemű aggressiv politikát űzni nem szabad, hogy csupán csak egy elv álljon itt Magyarországon, hogy a haderő csak egy tekintetben igazságos és csak egy tekintetben van értelme: a védelmi harczra és a belbéke biztosítására, ('igaz! Ugy van! bal felöl) támadó hadjáratokra; olyanokra, melyek tisztán dynasticus érdekekből erednek, ez országnak hadereje egyáltalában hivatva nem lehet. Szavaimat azzal végzem, t. ház, hogy a hadsereg kérdésénél, a polgárság és katonaság közti egyetértésnek csupán csak egy megoldása van s ez az, hogy állittassék fel az önálló magyar nemzeti hadsereg és közösitfcessék ki belőle mindaz^ a mi nem odatartozik. (Igaz! szélső balfelől.) Ezt,t. ház, még egy érvvel vagyok bátor támogatni és ez az, hogy nem láthatom hazám érdekét abban, hogy ennek a most létező úgynevezett közös monarchia nak egyik compactabb része a magyar, mely semerre sem gravitál, alá legyen rendelve haderő tekintetében a mai rendszernek akkor, mikor azt