Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-276
170 276. országos üUs október 9. 1SSC. lenné teszi azt, hogy a magyar alkotmány nemcsak a nemzet elévülhetetlen jogain és az azt biztosító alaptörvényeken, de a legszilárdabb alapon, a királyi becsületen nyugszik. (ügy van! jóbbfelol.) Elég volna talán, t. ház, arra egyszerűen hivatkoznom, hivatkoznom azon világos kijelentésekre, amelyek mindenki által átértethetvén,országszerte megnyugvást eredményeztek. De szükséges akérvényi bizottság javaslata indokolásában foglalkoznom a legfelsőbb királyi kézirattal (Élénk felMáltások a szélső baloldalon: Hol van? Halljuk! Halljuk,! a jobboldalon) azon általános kiindulási alapon, mely nem csak ezen kérvényezéseknek, de bizonyos tekintetben és mértékben az egész ország aggályainak indító okúi szolgálni alkalmas volt (Zaj balfelöl) és ez az, t. ház, hogy a hadsereg körében felmerült tények és nyilatkozatok olykép voltak magyarázhatók, mintha a hadsereg szellemét oly intentiók hatnák át, a melyek hazánk önálló, független alkotmányának és alkotmányos intézményeinek tiszteletével össze nem egyeztethetők ; oly intentiók, a melyeknek kizárólagos czélja csakis a dynasticus érdekekben, nem pedig egyúttal nemzeti alkotmányunk és alkotmányos intézményeink védelmében keresendők. (Mozgás balfelöl.) S én, t. ház, azon nézetben vagyok, hogy csakugyan nem zárkózhatunk el azon kérdésnek fontossága előtt, melyet minden testületi működés megítélésénél első sorban kell zsinórmértékül tekinteni, hogy tudniillik azon testület működését miféle szellem hatja át, mert e szellem alatt, ha azt nem a szó reális értelmében, hanem azon átvitt értelemben tekintjük, melyet annak a közéletben tulajdonítunk, azon irányt értjük, a mely azon testület egységes törekvésének útját jelöli. Ha már most Így fogjuk fel, t. ház, a hadsereg szellemének utóbbi időben sokat vitatott ügyét, akkor, hogy e szellem íelett helyes ítéletet alkothassunk, mindenek felett egy lényeges megkülönböztetést kell tenni. (Halljuk! jobbfelöl.) A kérvények többjében a kérvényezők ugyanis azon tételt állítják fel, mely szerint a trónt biztossá, a nemzetet hatalmassá csakis a király, a nemzet és a hadsereg együttes, egybehangzó működése teheti. (ügy van! szélső balfelől.) Ezt a tételt, t. ház, mely önöknek első pillanatra plausibilisnek látszik, egy szabadelvű ember kiindulási alapul el nem fogadhatja. (Zaj balfelől.) Alkotmányos monarchiát képező államokban a nemzetnek csak két önálló factora van: a korona és a törvényhozás; a hadsereget mint ilyet, nem lehet elismerni (Helyeslés jöbbfelöl) s a nélkül, hogy azon fontos hivatást, a mely a hadseregre az államban vár, a legtávolabbról is kicsinyítni akamám, ép azon fontos hivatásnál s azon hivatásra szolgáló eszközöknél fogva kétségtelen előttem annak igazsága, hogy a hadsereg soha sem lehet tényező az .államban, sem az állami czélok felismerésében, (Mozgás balfelöl) sem az azokra vezető irány kijelölésében, hanem mint alkotmányos utón előállottintézmény, subordinált közege még pedig hatalmas közege az állami factoroknak azon kizárólagosan állami czélokra, amelyeknek a hadsereg utján és által kell érvényesíttetni, (ügy van! jobbfelöl.) Azok tehát, t. ház, kik a hadsereg szellemét helyesen fogják fel, soh'setn fogják azt a tételt aláírni, mely a kérvényekben felállíttatott, valamint hogy azok, a kik az általános védkötelezettségben foglalt népjogi garantiákat kellőkép mérlegelni tudják, soh'sem tételezhetik azt fel, hogy a hadsereg mindkét alkotmányos faetornak megegyezése nélkül valamely czélra felhasználható. (Zaj balfelől. Halljuk! jöbbfelöl.) Absolut államokban, a hol az államfő akarata minden népjogot absorbeál, talán feltehető még a hadsereg szellemének olyatén önálló érvényesülése,a melylyel még az illető államfő is leszámolni tartozik elhatározásaiban és ennek elég példájára utalhatunk a történelemben ; de alkotmányos államban, hol az állanihatalom minden nyilvánul ásában a koronának és a törvényhozásnak, épen az alkotmányos felelősség szempontjából egyenlő joga kell, hogy legyen, annak jogosultsága, hogy a hadseregben önálló független szellem létesüljön, ki van zárva, (ügy van! jöbbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) És ha létesülne, épen azért, mert ily önálló szellem tendentiáit képezhetik ma az alkotmányosságnak megszüntetése, holnap pedig az államfőnek megbuktatása, önmaga iránti kötelessége a koronának és a törvényhozásnak egyiránt gondoskodni arról, hogy ezen szellem felem elve lássa maga előtt azon korlátokat, a melyeket meg- és tiszteletben tartani köteles azért, mert azok állítják fel, a kiknek lételét és fennállását köszöni. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Mi lehet és kell tehát, hogy legyen a hadsereg szellemének egyetlen ismérve, egyetlen kötelessége? Nem más, mint az, a mit a legfelsőbb királyi kézirat kifejez, (ügy van! Felkiáltások a szélső baloldalon: Hol van?) kifejez pedig nemcsak azért, hogy a nemzetnek tudomására hozza, (Zajos közbekiáltások a szélső baloldalon: Hol van ? Olvastassák lel!) hanem, hogy kinyilvánítsa a közös hadsereg minden tagjával szemben is. Mert a korona kijelentései — és ezt talán csak nem fogják elvitatni akarni a t. képviselő urak — épen a legfőbb hadúri jog szempontjából, a hadsereg minden tagjára irányadók. S mint a legfelsőbb királyi kézirat kijelenti, (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon : Hol van?) ennek szellemét ezentúl sem uralhatják más érzelmek, mint versenyző törekvés a kötelesség hű teljesítésében. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hol van ?) De megmagyarázza és határozottan körülirja a legfelsőbb királyi kézirat ezen kötelesség tárgyát is, mint a mely kötelessége a hadseregnek
