Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-276

162 276. országos ülés október 9. 1886. ket kibocsátó magyar bankot állítson fel Magyarországon kizárólagos szabadalommal, ezért 1 egalább is ezt az összeget, ezt a 24 millió forintot nagyon szívesen meg ne adná. Azt fogja tán mondani a pénzügyminister ur, hogy hiszen csak tiz évről van szó, tiz évre nehezen adna egy bankcsoport 24 milliót. Hát, t. ház, ha a csoport tisztán csak a magyar bankból directe keletkező nyereséget venné tekintetbe, én is elhiszem, hogy nem lenne azon helyzetben, hogy 10 évre ily nagy összeget adhasson; de van ám eszük a pénzembereknek, nagyon jól tudják, hogy az a csoport, mely egy országban bankot alapít és különösen oly országban, melynek pénzügyi kormányzata egészen ki van szolgáltatva egy pénzügyi csoportnak, ott a nyereség nem csak közvetlenül a banküzletből, hanem sokkal inkább azon melléküzletekből származik, melyeket a pénzügyi kormánynyal szokott kötni. Nem titok, t. ház, hogy pénzügyi kormányzatunk ezer meg ezer lánczczaí van hozzákötve e csoporthoz, melyet az osztrák-magyar bank képvisel. Nem is vádolom a pénzügyminister urat könyelmííséggel, hogy csakis ezzel a társulattal kötötte meg a szerződést és hogy ezúttal megkísérlem sem merészelte más bankcsoporttal bank alakítása végett alkudozásokba lépni, mert tudja és érzi, liogy a mely perczben azon csoporttal kiköt, azonnal el kell hagynia székét, mert a pénzügyi kormányzatot nyolcz napig sem képes tovább vinni. Ilyen állapot, t. ház, más országban egyáltalában nem létezhetik, mert oly szabadalmat, a melyet mi átengedtünk, odaadni és e mellett elvállalni egy adósságot hosszú évekre, hallatlan. Méltóztassanak csak elképzelni, hogy a lefolyt 8 év alatt 600,000 írt törlesztetett a 80 milliós adósságból, azon jövedelemből, a melyet a bankból kaptunk. A 10 esztendőből hiányzik még két év és vegyük fel, hogy e két év alatt a kincstár jövedelme szaporodik azon esetleges 5% folytán, a mely a 200 millión felül kibocsátandó jegyek után az államnak jár. Fessük a képet a lerózsásabb színben és vegyük, hogy ezen összeg a 10 év alatt egy millióra megy fel. Ha tehát egy évtized alatt egy milliót törlesztünk, a 80 milliónak törlesztésére 80 decennium kell, a mi épen 800 esztendő, minek következtében a bankadósság kifizetésével egy újabb milleniuruot érünk el. Ha az nem absurd állapot, akkor nem tudora, hogy mi az. Álláspontunk ma az, hogy Magyarország pénzügyileg a Iíothschild-esoporté, katonailag a közös hadügyministeré, közgazdaságilag Austriáé, politikailag az udvaré, csakis adósságilag Magyar-, országé. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a sséUö haloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Én szerenesés voltam már 8 év előtt is tagja lenni a t. háznak, a midőn Austriával a bank- és vámszerzödés megköttetett, a ministerelnök ur tragicomicus alakoskodásával, a mi a gyors leköszönés és a még gyorsabb visszahelyezkedésben nyilvánult. Akkor is, miként most, a 80 milliós bankadósság a közgazdasági kiegyezés függelékét képezé, az mint egy ráadás volt azon sok százmillióra menő veszteségre, a mi Magyarországra a vám- és bankszerződésből háramland azon 10 év alatt, a melyre az contempláltatik. Én akkor is kötelességszerüleg kifejtettem ellenvetéseimet s miután ma is az akkori nézeteket táplálom s miután ezen tisztán osztrák adósság ránk való ismételt áthárításában mást, mint hazánk elleni merényletet nem láthatok: ma is ellentétes álláspontra helyezkedem e törvényjavaslattal . szemben s kötelezve érzem magamat arra, hogy ne csak ellene szavazzak, hanem hogy e szavazatomat röviden indokoljam is. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mindenekelőtt rosszalnom, elítélnem és kárhoztatnom kell a kormány azon eljárását, a mely szerint a kiegyezési törvényeket és azoknak ezen függelékét most tárgyaltatja, a midőn — eltekintve a kolerától — a legszorgosabb mezei munkák összeesnek, midőn vetés, cséplés, szüretelés a gazda nyakára nehezedik (ügy van! szélső túlfelől) s a midőn a képviselők nagy anyagi áldozatok, sőt nem egyszer existentiájuk veszélyeztetésével vehetnek csak részt a tárgyalásokban. Igea természetes, hogy ily körülmények közt a figyelem megoszlik s hogy a tárgyalások korántsem emelkedhettek azon színvonalra, a mint azt ez életbevágó tárgyak rendkívüli fontossága megkívánta volna. Igax ugyan, hogy a taktikának ezen meg nem engedett fogását a kormány már rég óta gyakorolja és pedig gyakorolja az alkotmányos fogalmak ellenére és a haza végtelen kárára, gyakorolja mindannyiszor, valahányszor valamely reactionarius és szabadságellenes intézkedést át akar hajszolni, mindannyiszor, mikor Austriának kedveskedni akar; mindazonáltal mégis minden megszokottsága mellett sem tehetem, hogy miként más alkalmakkal, ugy most is rosszalásomnak és méltó megbotránkozásomnak kifejezést ne adjak. A mi már most magát a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot illeti, bármiként csürjék-csavarják is a dolgot, az a 80 milliós bankadósság semmi részben nem illethet minket, mert az ! 876-iki kiegyezéskor és leszámoláskor az is bele tudatott a quotába s kimondatott, hogy az önként átvállaltnál többel Magyarországot semmi szín és czím alatt terhelni nem lehet. Ez a mostani törvényjavaslat csak ürügyet keres arra, hogy még azon csekély jövedelmi részesedéstől is megfosztassák hazánk, a mit a névleg ugyan közös, de valóban osztrák bank