Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-274

138 274 országos ülés október 4. 1886. Zay Adolf jegyző (olvassa). Elnök: A szavazati lapok összeszámítás végett a jegyzői karnak adatnak át. Következik az 1878. évi XX. törvényczikkben iktatott vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Beöthy Algernon jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most felolvasott tövényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni, igen vagy nem! (Felkiállások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot megszavazta és igy az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett szokott módon a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik a közlekedésügyi bizottságnak 371. számú jelentése a külföldi vasutak üzleteszközeinek lefoglalás alól való mentesítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Darányi Ignácz előadó: T. ház! Az 1867 után épült vasutak által kibocsátott kötvényeken, különösen pedig az elsőbbségi kötvényeken az osztrák érték mellett a megfelelő délnémet forint, német tallér és egyéb külföldi értékek is kitétettek. Hogy ezen kötvényeknek nagyobb piacz teremtessék, ugyanezért külföldi fizetési helyek is jelöltettek meg a kötvényeken. Ezen körülménynek káros hatása nem volt mindaddig, mig 1873-ban Németország az arany pénzlábat életbe nem léptette. Ennek folytán azonban az arany és ezüst értéke közt nagy disagió támadt és a németországi kötvénytulajdonosok ugy a kisorolt kötvények, valamint a szelvények aranyban való beváltását követelték. Miután azonban ezt az illető vasuttársulatok megtagadták, a kötvénytulajdonosok pöröket indítottak először Magyarországon, itt azonban a magyar Curia elutasítókig határozott és pedig főleg azon indokolás alapján, hogy a külföldi pénzértékek csak mint egyenértékek, magyarázatul tétettek ki a kötvényeken és azon körülmény, hogy Németország később az arany pénzlábat léptette életbe, az illető adós társulatoknak hátrányára nem szolgálhat. A kötvénybirtokosok későbben Németországon indítottak keresetet és segítségükre szolgált az 1879-iki német birodalmi perrendtartás és annak különösen két szakasza, névszerint a 24. szakasz, a mely az illetékesség tekintetében az»n helyet állapítja meg irányadóul, melyen az illető külföldinek vagyona van — és a 797. szakasz, mely a zárlatnak helyét látja ott, hol az ítélet végrehajtásának meghiúsításáról vagy megnehezítéséről lehet szó, ezen körülményt pedig fenforogni vélelmezi mindenütt, a hol az ítéletnek külföldön való végrehajtása lenne szükséges. Ezen általam idézett szakaszok alapján vasutaink üzleti eszközei a külföldön lefoglaltattak. A vasutak, hogy ezt elkerüljék, különféle expedienshez folyamadtak. Tették azt, hogy Németországból vettek kölcsön üzleti eszközöket, hogy a lefoglalást illusoriussá tegyék ; tették azt, hogy a határon átrakodtak, ezen átrakodás folytán azonban természetes, hogy az árúk későbben nem egyszer megromolva jutottak az illetők kezeihez; nem egyszer pedig oly rossz kocsikat alkalmaztak, melyek lefoglalása nagy kárt nem okozott. Mindezek folytán a forgalom szenvedett. A kormány tehát kötelességét teljesítette, midőn a a visszaélések megszüntetése végett tárgyalásokat indított az osztrák - magyar monarchia külügyi kormánya útján és ennek következtében folyó évi május 3-án a német birodalom törvényt alkotott, mely szerint a belföldi üzleti eszközök ott le nem foglalhatók; ugyané törvény másfelől intézkedett az iránt is, hogy a külföldi üzleti eszközök se legyenek lefoglalhatok azon esetben, ha a viszonosság biztosítva van. A mi az elsőt,a belföldi üzleteszközök le nem foglalhatását illeti, erre nézve Magyarországon törvényes intézkedés szüksége nem forog fenn, mert az 1881-iki LXI. törvényczikk 26-ik szakasza, mely a központi telekkönyvi hatóságra vonatkozik, illetőleg e törvény módosításáról szól, nyilván elrendeli, hogy a vasutak ingatlanai és tartozékaik csak együttesen legyenek lefoglalhatok és kimondja azt is, hogy az üzleteszközök az ingatlanok kiegészítő részét képezik. A német törvény második rendelkezését illetőleg, t. i. hogy a külföldi üzleteszközök ne legyenek lefoglalhatok akkor, ha a viszonosság biztosítva van, vált szükségessé ezen törvény, mely a viszonosságot biztosítja és mely ő Felségének a birodalmi tanácsban képviselt országai és tartományai részéről már egy császári rendelettel életbe léptetett; mi nálunk azonban a fennálló közjogunk szerint, csupán törvényhozási utón állapítható meg. Ezek alapján van szerencsém jelen törvényjavaslatot a közlekedési bizottság részéről általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jóbbfelől.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kiván,kérdema t. házat, méitóztatik-e „a külföldi vasutak üzleteszközeinek lefoglalás alól való mentesítése tárgyában" beterjesztett törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogad-