Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

278. országos ülés október 2. I8S6. 135 Egyébiránt kijelentem, hogy az igent, előadó ur maga is be fogja ismerni későbbi nyilatkozatában, hogy ő akár tévedésből, akár másként, nem állítom, hogy roszakarathól, ezt a nyilatkozatát ugy mondta, hogy a községi jegyző fegyelmileg elmarasztalva nem lett. Nyilatkozatom tehát erre terjed és igy minden további okoskodás elesett. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen nyilatkozatomat tudomásul venni. Vámos Béla előadó: T. ház! Olay Szilárd képviselő ur kijelentette ugyan, hogy nyilatkozatával sérteni nem akart, de nyomban azután oly két kifejezést használt ellenem, melyet szó nélkül hagyni nem lehet. (Halljuk!) Azt mondja tudniillik a képviselő ur, hogy nem tudja, gondatlanságból-e vagy sugalmazás folytán, vagy miért, én elhallgattam, hogy a kérvényben oly cselekmények említtetnek, melyek fegyelmi eljárás tárgyát képezték és melyek következtében az illető községi jegyző pénzbüntetésben el is marasztaltatott. A mi a gondatlanság vádját illeti, erre nézve én a legteljesebb elégtételt találom meg a mélyen t. képviselőháznak azon helyeslő nyilatkozatában, melylyel Teleszky István t. képviselőtársamnak e tárgyra vonatkozó nyilatkozatát fogadta. (Helyeslés a jobboldalon) Rácz Géza: Dehogy fogadta! (Mozgás. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Bácz Géza képviselő ur mindig közbeszól. Ne tessék a szónokot zavarni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Vámos Béla előadó: A mi pedig, t. ház, a sugalmazást illeti, kijelentem, hogy én igenis mindig elfogadok egy sugalmazást, azt a sugalmazást, a mely az ügynek alapos, lelkiismeretes megvizsgálása után a lelkiismeret szavából ered. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ezen sugalmazás hatása alatt állottam akkor is, midőn a kérvény tartalmát a t. háznak előterjeszteni szerencsés voltam. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt tartom, t. ház, hogy a kérvények előterjesztésénél szem előtt kell tartani azt, hogy az előadónak kötelessége a t. ház drága idejét lehetőleg kímélni és azért feladata első sorban magát a petitumot előterjeszteni és azután a kérvény tartalmából hozzá adni azt és csakis azt, mi a kérelemnek kellő világításba helyezésére szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztattak most már a kérvény tartalmából is meggyőződhetni, annak felolvasása folytán, hogy a petitum csupán a büntető eljárás szorgalmazására vonatkozik. Ha már én csak addig mentem volna is, miszerint csupán annak felemlítésére szorítkoztam volna, hogy bűnvádi feljelentés történt és most az ügy ebben a stádiumban áll, a kérvény tartalmához képest, előadói feladatomat megoldottam volna. De tovább mentem, azt is mondtam, hogy ugyanazon cselekvények miatt, melyek most bűnvádi eljárás alatt állanak, korábban fegyelmi eljárás lett folyamatba téve, de a fegyelmi út büntető elmarasztalásra nem vezetett. Hogy ez is tény, méltóztatott meggyőződhetni a kérvény tartalmából. Hogy tovább mentem előadói feladatom teljesítésében, annak okát azon figyelemre méltó belügyi szempontok képezik, mely elől a kérvényi bizottság nem akart elzárkózni, hogy a panaszok a belügyministerium tudomására hozassanak. Ez vezette a kérvényi bizottságot arra, hogy a petitum körén túl menjen és én is ezért tartottam kötelességemnek felemlíteni, hogy ugyanezen cselekvények fegyelmi feljelentés tárgyát is képezték. De a mi azt a fegyelmi cselekvényt illeti, melyre Olay Szilárd képviselő ur hivatkozott, az nem ehhez a tárgyhoz tartozik, hanem majd tartozhatik a büntető bíróság elé, azon kérdés szempontjából, volt-e az illető büntetve vagy sem. (Helyeslés.) Ezek után kérem a t. házat, hogy a kérvényi bizottság határozati javaslatát változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Kijelentem, hogy a ház a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadta. Ezzel a kérvények le lévén tárgyalva, most Becker János képviselő fogja előterjeszteni interpellátióját. Becker János:T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután az idő már igen előhaladt s a ház figyelme kimerült, ezen okból röviden kívánom indokolni interpellatiómat. Állattenyésztésünk büszkesége a lótenyésztés, mert a midőn mezőgazdaságunk minden ágában kisebb-nagyobb mérvű válság uralkodik, ugyanakkor a lótenyésztés terén oly haladás észlelhető, mely ha nem is pótolja a gazdaság többi ágaiban beállott hanyatlást, de minden esetre egy biztató fénysugár a mezőgazdaság sötét egén. A lótenyésztés már a múlt században fontos tényezőnek bizonyult s azóta kisebb-nagyobb állami támogatásban részesült. A legújabb időben, midőn a középbirtokos osztály pusztulása beállott s különösen azóta, hogy a közös legelők felosztattak, szükségessé vált a nagyobb mérvű állami segély, nem azért, hogy alkalmunk legyen szép lovakban gyönyörködni, hanem mert ezen ága az állattenyésztésnek oly nemzeti vagyont képez, melynek fokozása állami érdek. A szakministerium belátva a lótenyésztés nagy fontosságát, az ország különböző helyein méntelepeket állított fel s az eredmény már is azt mutatja, hogy a meghozott áldozat productiv befektetés volt; mert a hatvanas években átlag 4000 darab ló volt az összes kivitel, 1876-ban 20,000 darab és a múlt évi kiállítás után rövid 6—7 hó alatt ugyanennyi, mintegy 7 millió frt értékben.