Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

272. országos ftléí nem fognak rajta változtatni, (ügy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) A t. államtitkár ur áttért azután a vám- és kereskedelmi szerződésre, mondván, hogy az Magyarországnak érdekében van, mert Magyarország azon idő alatt gazdagodott. Erre nézve csakugyan számos statistikai adat hozatott fel és a t. államtitkár nr e statistikai adatoknak védelmére kelt. En, t. ház, nem támadom meg azt, hogy statistikai adatok közöltössenek, de azokra nem is esküszöm; mert épen a statistikai munkákból tanultam meg azt, hogy nagyon kell az embernek óvakodnia a statistikai számcsoportosításokból vont elhamarkodott ítéletektől. Nekem, t. ház, Magyarország vagyonosodását illetőleg más impressióm van. Ha látjuk azt, hogy Magyarországnak középosztálya, mondhatnám, eltűnik a föld szinéről, (Ugy van! a bal- és ssélsö baloldalon) ha látjuk azt a tömeges depossedálást és expropriatiót, az mindenesetre azt jelenti, hogy nálunk a vagyonnak megosztásában igen jelentékeny perturbatio van. Már pedig azt mindenki tudja, hogy a gazdasági organismus egészségének a vagyon helyes megoszlása épen olyan factora, minthogy ha a tőke szaporodik, oly módon, hogy a gazdagok gazdagodnak, a szegények szegényednek, (ügy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) Különben nincs mit vitatkozni arról a kérdésről, hogy gazdagodik-e Magyarország vagy nem; mert államháztartásunk szempontjából állanak nekünk rendelkezésünkre oly praegnans adatok, a melyekkel e kérdést elbírálhatjuk. Ugyan miképen lehet Magyarország gazdagodásáról beszélni, midőn chronicus deficitben szenvedünk, államadósságunk minden esztendőben szaporodik, midőn ez ország nem képes az államháztartás szükségleteit jövedelmeinek expansivitásával fedezni? (Igás! ügy van! a bal-és szélső r ba loldalon.) És államháztartásunknak ezen miseriái igazán oly ecclatansak, hogy minden alkalommal szemünkbe tűnnek. Itt van a vám- és kereskedelmi szerződés 11. §-ának új bekezdése, mely igy hangzik: „mindkét kormány kötelezi magát arra, hogy közvetlenül a vám- és kereskedelmi szövetség megkötése után bizottságot fog küldeni a végből, hogy" — nem olvasom tovább — „a valutát helyre állítsa". Én, t. ház, előre kijelentem, hogy én a kényszervalutát közgazdaságilag roppant szerencsétlenségnek tartom és igazán nagyon óhajtandónak tartom azt, hogy a valuta mielőbb rendeztessék. De hiszen ennek megvannak kellékei s előfeltételei. A kérdés az, hogy ezeknek a kellékeknek s október 1. 1886. jng és előfeltételeknek birtokában vagyunk-e ma? Nem kell messze mennünk. Ott van Olaszország. Látjuk, miként rendezték a valutát Olaszországban. Egyszerűen ugy, hogy az államháztartásban nemcsak helyreállították az egyensúlyt, hanem még fölösleg is maradt. És ez szoros nexusban áll egymással, t. ház, mert mi az a valutarendezés? Semmi egyéb, mint az állam oly adósságának, melyért kamatot nem fizet, convertálása oly módon, hogy az adósságáért később kamatot fizessen. Mert az államjegy nem egyéb, mint olyan adósság, melyet az állam a nagyközönségtől felvesz és érette kamatot nem fizet. Természetes, hogy a ki fizet, az a közönség maga, a mely fizet és veszít a disagión, de a kincstár nem fizet. Nálunk is ez lesz az eredmény. Be fogják váltani azt a — ha jól tudom — 400 milliónyi államjegyet oly kölcsönnel, a melyért aztán kamatot fizetünk. De kérdem, hiszi-e valaki, hogy mikor mi évről-évre nagyobb kamatterhet vagyunk kénytelenek fizetni, hogy mi akkor keresztül vihetünk oly pénzügyi operatiót, hogy egy adósságot, melyért most kamatot nem fizetünk, beváltsunk oly módon, hogy ezután fizessünk érte kamatot. Ezt én lehetetlen dolognak, képtelenségnek tartom s ez semmi más, mint irott malaszt, nesze semmi, fogd meg jól. (Ugy van! a baloldalon.) Azután azt is felhozták, hogy Magyarországra nézve mily fontos az osztrák piacz s hogy a védvámos áramlat következtében Magyarország minden piaczárói kiszorult s ezért számtalan statistikai adattal bizonyittatik, hogy milyen fontos a magyar termelőkre nézve az osztrák piacz. Felhozatott, hogyAustria mennyi buzát,rozsot, zabot, árpát, szarvasmarhát, sertést, stb. fogyaszt. Hát ismétlem, hogy én ezen adatokat kétségbe vonni nem akarom, ezek az adatok bizonyítanak ugyan a vámközösség mellett, de hiszen hogy ennek a vámközösségnek némi tekintetben előnyei is vannak, azt senki sem vonta tagadásba. Azonban nem ezt kell bizonyítani, hanem azt, hogy reánk nézve előnyös Austriával az 1886-iki vámtarifa alapján szerződni; azt kell bizonyíttani, hogy igaza van a kormánynak abban, hogy az agrar-vámok compensatiót képeznek az iparvámokért. Ez képezi az egész vám- és kereskedelmi szerződésnek és tarifának alapgondolatát. T. ház! E kérdés a vámtarifa tárgyalása alkalmával meg volt vitatva, elmondottuk akkor nézeteinket, érveinket, ezek ismétlésébe most nem bocsátkozom, de méltóztassanak megengedni, hogy egy adattal ezt illetőleg szolgáljak, melyet azóta böngésztem ki. (Halljuk!) Méltóztatik tudni, t. ház, hogy Angliában voltak gabonavámok. Ott e kérdést nagy elmeéllel és nagy gyakorlati érzékkel kezelték, Angliában abból indultak ki, hogy a földbirtokosnak bizonyos