Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

272. országos ülé hangnsággal szavát felemelni, az oly nemzetnek, í mely saját legfontosabb érdekei mellett erős állást foglalni nem képes, respectálni szavát nem szokták. Én, t. ház, az ily politika alá lovat adni, hazámnak legfontosabb anyagi érdekeit feláldozni nem akarom, azért a szőnyegen levő törvényjavaslathoz nem járulok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Örvendek, hogy e kérdésben együtt fogok szavazni gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal és elvtársaival; de mégis szükségesnek tartom, hogy a helyzet tisztázása végett elmondjam, miben különbözik a mi álláspontunk az övéktől. (Halljuk!) Mi határozottan a külön vámterület alapján állunk. A t. képviselő ur kijelentette, hogy ő kész volna hozzájárulni a közös vámterület alapján is egy oly szövetséghez, mely Magyarország érdekeit kielégíti; ő se n politikai, sem gazdasági dogmának a vámterület közösségét,vagy nem közösségét nem tekinti. Mi, t. ház, lehetetlennek tartjuk azt, hogy a közös vámterület alapján oly szövetség köttessék, mely Magyarország érdekeit kielégítené. Mert bármiként lenne is a tarifa megcsinálva szemben a külfölddel,, nekünk épen az osztrák ipar ellen szükséges iparunkat védeni; ezt pedig vámsorompó felállítása nélkül, tehát közös vámterület mellett, elérni lehetetlen. Azért én egyenesen elvi álláspontnak és nem riadok vissza a szótól, melyet t. képviselőtársam használt, dogmának tekintem a külön vámterületet gazdasági tekintetben azért, mert csak ez úton vár üdv számunkra anyagi tekintetben, politikai tekintetben azért, mert kereskedelmi ügyekben, a mint az 1867-iki törvény magát kifejezi, szabad rendelkezés az állami önállóság vagy függetlenség* mellőzhetlen kelléke. A t. képviselő ur méltóztatott azt is mondani, egyik főoka annak, hogy nem fogadja el az előterjesztett vámszövetségi szerződést, abban áll, mert egyéb hátrányokért a fogyasztási adóknál nem lát benne compensatiót. A fogyasztási adóknál ő határozottan önállóságot kivan az ország részére ; gondolom a külön fogyasztási vámvonalat is kész volna felállítani. Hát erre bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ha megadatnék is Magyarországnak a szabad rendelkezés joga a fogyasztási vámok tekintetében, ezt compensatiónak tekinteni nem lehetne, mert bármily fontos is az, hogy a fogyasztási adókkal az ország szabadon rendelkezhessék, ez által nem lehet compenzálni az általános emelkedést a magyarosodásban, melyet csak az által lehet elérni, ha Magyarországban az ipart emeljük. Kétségtelen, hogy vannak oly körülmények, midőn a fogyasztási adók nagyobbmérvü kihasználása által jelentékeny összegeket lehetne a kincstár számára megszerezni, de bocsánatot kérek, ezt már compensatióul egyáltalában nem lehet tekinteni. Mert a mit a október 1. 1886. JQJ magyar állam saját polgárainak zsebéből kiszivattyúz, egyáltalában nem compensatió azért, a mit az iparban űzött egyedárúság által az osztrák polgár zsebre rak. Ezt voltam bátor megjegyezni, a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem csatlakozom azon határozati javaslathoz, melyet Enyedi Lukáes t. képviselőtársam benyújtott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Almásy Sándor: T. képviselőház! Ha ezen vámszövetségi törvényjavaslat megszavaztatik, ezáltal, amintmármegemlittetett, a fegyvert kiadjuk a kezünkből, hogy a vámtarifát helyesen, jól, czélszerííen megállapíthassuk. Megütközését fejezte ki az iránt Enyedi Lukács t. képviselőtársam, hogy ily eljárás hogyan lehetséges ? Én megvallom, ámultakból és tapasztaltakból okulva, sem meg nem ütközöm rajta, sem nem csodálkozom. Mert e kormány, mely el van határozva mindenben és mindenkor az osztrákok érdekeit szolgálni és a magyar érdekekért magát kitenni nem meri, természetes, hogy e fegyvert, mely máskép hathatós, szívesen elejti kezéből. Én a vámtételeknek helyes és helytelen voltára nem terjeszkedem ki. Enj^edi Lukács és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam igen bölcsen és kézzel foghatóan kimutatták azok káros voltát. Csak egyre akarom nem annyira a képviselőház és kormány, mint inkább az ország figyelmét felhívni. Ha tény az, hogy a törvényjavaslat által közgazdasági érdekeinket feladjuk, tény az, hogy feladjuk az ipar iránti érdeket és tény az is, hogy az önálló vámterület megalkotása nélkül fel van adva pénzügyeink rendezése is. Mert tagadhatatlan, hogy ha nem is egészen, de nagy mérvben javítani lehetne pénzügyeinket az önálló vámterület felállításával. De arról nem tehetek, hogy a kormány czélszerübbnek tartja az adósságcsinálást és a kamatok fedezésére az adók emelését. Elvitázhatatlan az, hogy tiz esztendő óta ezen ország kötve van és igy sanyarog. Ha a kormány és a ház többsége e bajon nem segít, ismét ily hosszú időre megrontja az országot. Én egyre vagyok bátor az ország minden egyes polgárát felhívni: szövetkezzék arra, hogy a maga érdekeit védje meg az által, hogy az osztrák kapzsiság ellenében iparkodjék magyar gyártmányokat vásárolni (ügy van! a szélső haloldalon) és felhívom arra is, hogy e tekintetben a kezdeményezést ne várja azon kormány részéről, mely e tekintetben a kezdeményezést a kezébe eddig sem vette. Valódi életkérdés reánk nézve, hogy minden magyar ember elhatározza, hogy nem osztrák czikkeket, hanem magyar gyártmányokat szerezzen ; de nem elég, hogy erre elhatározza magát, hanem szükséges, hogy teremtsünk oly helyeket, a hol azokat meg lehet szerezni. Én már rég feltettem magamban, hogy nem vásárlók egyebet