Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-240
240. országos fi tanács, vagy a törvényhatósági gyűlés, vagy a kormány, (Egy hang a szélső halról: A főispán!) vagy pedig a főispán mulasztása volt-e itt észlelhető, én egyáltalán nem tudom, nem is akarom kutatni, hanem azt tudom, hogy általában arról volt szó, hogy egy 70—80 ezer frtos, vagy százezer frtos kiadás kellő időben megtétessék. Ez nem történt meg, a kellő eszközök kellő időben kézbe nem vétettek s a következménye az lett, hogy azt az árviz által a másik évben elborított várost 10 millióval vagy még sokkal többel kellett megmenteni és azt az elvesztett, elpusztult vagyont többé visszaadni nem lehetett. (Ügy van! baVélol.) Én az árvízveszélyt is igen komolynak tartom; de abból a feltámadás lehetséges; de abból a veszélyből, a mely íinancialiter, a mely hitel tekintetében, a mely közgazdaság tekintetében egy vidéket, egy országrészt pusztít el, a feltámadás nagyon késő időre jön és azon késő idő után is nagy kérdés, hogy azoknak a fiai és unokái támadnak-e fel, a kik elpusztultak ott, vagy pedig feltámad egy egészen ismeretlen, egészen idegen faj. (Helyeslés balfélől.) Mindezeknél fogva t. ház, én -szón nézetből indulok ki, hogy akkor, mikor egy országrésznek komoly érdeke, mikor egy országnak, egy úgyszólván századokon át küzdő fajnak a komoly érdeke jön itt a magyar képviselőház elé, azért hogy ez itt a képviselőházban megbeszéitessék, azért, hogy ha van orvosság rá, ez a baj orvosoltassék : nem lehet ez országnak oly komoly, oly nehéz állapota, a mely mellett ezt mérlegelés alá ne vegye, és az ország és a nemzet jól felfogott érdekében meg ne hozza azon áldozatokat, melyekkel megmenthető azon országrész, de megmenthető ezzel együtt a magyar nemzet és a magyar fajnak igazi érdeke. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engem t. képviselőház, itt egyéb nem vezetett — őszintén, nyíltan kimondom, akár szemben állok valakivel, akár együtt megyek vele — mint egyesegyedül az, hogy a baj elhárítására, elintézésére és megszüntetésére egyfelől a magyar kormánynak, másfelől a magyar törvényhozásnak segítségét kikérjem. Erre vonatkozik interpellatióm. melyet bátor leszek felolvasni. (Halljuk! Olvassa) : Interpellatio. 1. Van-e tudomása az igen t. kormánynak, hogy az erdélyrészi hitelviszonyok általában és különösen a földhitelviszonyok rendkívül desolált állapotban vannak? 2. Szándékozik-e a kormány, tekintettel arra, hogy ezen viszonyok rendezése és a nyomasztó helyzet könnyítése nélkül az erdélyi részek lakói komoly válságok elé vezettetnek, mely fajunk és és május 12. 1886. 88 nemzetünk supreniatiáját, melyet csaknem egy ezredéven át a legválságosabb viszonyok között meg birt őrizni, megtöréssel fenyegeti, oly intézkedéseket tenni, melyek ezen bajok orvoslatára vezethetnek ? 3. A mennyiben törvényhozási intézkedések lesznek szükségesek, hajlandó-e a kormány ez irányú javaslatait oly időben beterjeszteni, hogy azok még ez ülésszak berekesztése előtt tárgyalás alá legyenek vehetők ? Kérem, méltóztassék interpellatiómat a t. kormánynyal közölni. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Ugyanazon indok, melyet t. képviselőtársam a legközelebb napirendre tűzött javaslatok alkalmából felhozva, bizonyos föltevések elleni tiltakozásra használ, késztet engem arra, hogy interpellatiójára ma válaszoljak. (Halljuk !) Midőn ezt teszem, mindenebelőtt meg kívánom jegyezni azt, hogy nem fogadhatom el azon vádat, mintha a kormány a gazdaközönség érdekében semmit sem tett volna. (Égy hang a szélső baloldalon. Hát mit tett?) Majd mindjárt meg fogja hallani a t. képviselő ur. Azt nem tette, hogy az állampénztárból egyeseken segítsen, az igaz; de épen az interpelláló t. képviselőtársam által felemlített törvényjavaslatok, melyek legközelebb a t. házban tárgyalásra kerülnek, fogják igazolni azt, hogy igenis tett e részben a kormány. Mert azt csak nem fogja nekem tagadni senki, hogy a vasutak építése és a vasúti vonalak czélszerűbb szervezése — melynek rohamos volta pedig egyik indító oka ama javaslatok előterjesztésének — a gazdaközönség érdekében van. (Helyeslés, ügy van! a jobboldalon.) És nem fogja senki sem tagadni, hogy a jelenlegi bajok, melyek a gazdaközönséget általában sújtják és melyek — azt hiszem, azt talán ott is el méltóztatnak ismerni — nem egy kormány befolyásától vagy hatalmától függnek, épen a vasúti befektetések következtében, könnyebben elviselhetők. Másik megjegyzésem az, hogy meg fognak győződni ugyanazon alkalommal arról, hogy az egyéb túlkiadásoknak is jelentékeny része épen olyanokból ered, a melyek a gazdaközönség érdekének előmozdítását ezélozzák. (ügy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Mindenekelőtt ki akarom jelenteni t. képviselőház, reflectálva t. barátom előadására, hogy separatistieus tendentiával én oly mozgalmat, melyben ő és mások olyanok, kiket ismerek, részt vesznek, vádolni bizonyosan nem fogok. Egyáltalán senkiről magyar emberről nem is tehetem fel, hogy ha Erdélyben lakik, vagy azon országrész 11*
