Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-239

23S. országos ülés május 11. 1SSG. 65 az ajánló levél!Méltóztatnak-e tudni, hogy edicső hadsereg, mely annyiszor harezolt győzelemmel, miféle hadi törvények alatt állott ? Sem szász, sem bajor, sem német, sem magyar törvény alatt, hanem igenis érvényben voltak nálunk is Mária Teréziának ama rendeletei, melyeket Bergmayer gyűjtött össze és melyek az osztrák hadseregben mint haditörvények érvényben voltak. Nálunk, a szabadság hőseinél is e törvény volt érvényben. (Zaj és derültség szélső bálon.) E törvény szerint Ítéltünk és büntettünk. Midőn a magyar ministerium megalakult, hirdetményt bocsátott ki 1848-ban, hogy mindazon okleveles ügyvédek, kik a 10 első honvédzászlóaljnál kivannak szolgálni, jelentkezzenek az igazságügyi ministeriumnál, minthogy részökre hadi tanfolyam fog az egyetemen nyittatni. Én is azon ügyvédek közé tartoztam, a kik akkor jelentkeztek. Méltóztassék egyébiránt tudomásul venni, hogy akkor még fiatal ember voltam. (Nagy derültség.) Egy az olaszországi hadseregből ép akkor itthon időzött Bácz Vilmos nevű osztrák császári kapitány-hadbiró, a kit Mészáros Lázár honvédelmi minister itt tartóztatott, adta nekünk elő az egyetemen az osztrák katonai anyagi és alaki törvényeket, gyakorlatra pedig az újépületbe és a budai várba jártunk. Harminczketten tettük le a vizsgálatot és bennünket aztán, a mint a honvédzászlóaljakat szervezték., egyenként kineveztek. (Nyugtalanság a szélső laloldalon.) Mig a sor reám került, én a harminczötödik Zrínyi zászlóaljba beálltam közembernek, (Tetszés a jobboldalon) mert erre volt akkor leginkább szükség és csak ezután neveztettem ki hadbírónak. (Nagy nyugtalanság a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Ez is ide való ? Elnök: A képviselő urak itt (a szélső balra mutat) nagy türelmetlenséggel hallgatják a szónokot, pedig az, a mit épen bevezetéskép elmondott, vonatkozik azon törvényekre, melyekről itt Beöthy Ákos képviselő ur indítványa folytán szó van. Ha tehát megmagyarázza, hogy honnan van tudomása e törvényekről, ez nem vehető eltérésnek, különösen Thaly képviselő ur nem veheti annak, a ki minap még Longinust is belehozta a beszédjébe. (Élénk helyeslés és derültség jobboldalon.) Körösi Sándor: Én csak annak igazolására hoztam fel mindezeket, hogy én nem theoriából, hanem gyakorlatból beszélek. A hadi törvényeknek végrehajtója is voltam, a miért aztán később meg is kaptam a jutalmat. A t. képviselő urnak igazsága van abban, hogy ezen törvények a mai humánus érzülettel és a büntetőjognak nagyon előhaladott elveivel nem egyeznek meg; csupán abban nem értek vele egyet, hogy ő előbb a bűnvádi eljárást akarja elkészíttetni és csak ezután az anyagi jogot. MéltózKÉPYH. NAPLÓ 1884—87. XII. KÖTET. tasséka polgárokra vonatkozó 1878-ik évi büntetőtörvényünket megnézni. Mi először az anyagi büntetőjogot alkottuk meg és bűnvádi eljárásunk ma is vajúdik, mai napig sincs készen. Annak, hogy előbb az anyagi büntető törvények alkottassanak meg, azért kell ugy lenni, mert a logicai egymásután ezt ugy kívánja. Az államnak el kell határozni először azt, hogy mit tart büntetendő cselekménynek, másodszor azt, hogy mivel bünteti azt, a ki a büntetendő cselekményt elköveti és csak a harmadik kérdés az, hogy minő eljárás utján fogja megtudni, hogy valaki bűnös-e, vagy sem és minő eljárás utján alkalmazza a büntetést. Én szerintem tehát e kettő egybekapcsolva és együttesen, vagyis a most érvényben lévő osztrák-magyar katonai büntető-törvénynek mind anyagi, mind alaki része teljesen reformálandó, mert annak elvei általában ma a humanismus és előhaladott jogtudományba ütköznek. Hogy a katonai törvény sohasem lehet ugyanazonos a polgári törvénynyel, az a dolog természetéből folyik, mert azok a cselekmények olyanok, hogy azokat csak katonai minőségben lehet elkövetni. Például a katonai büntetőtörvénykönyv Európában mindenütt bünteti a gyávaságot. Már a polgári büntetőtörvényben a gyávaság mint büntetendő cselekmény nincs büntetéssel fenyegetve s igy a gyávaság nem büntettetik. A katonai büntetőtörvény a katonának elöljárói ellen való ellenszegülését fontos cselekménynek tartja s azt fölötte szigorúan bünteti, a mint hogy másként nem is lehet a fegyelem fentartása végett. Szóval e cselekmények megbüntetése soha sem az általános büntető, hanem a különös katonai büntetőtörvény körébe tartoznak. Nem hallgathatom el, t. ház, újabb jogirodalmunk azon irányát, mely közös bűntettekre nézve a katonát is, a polgárt is ugyanazon büntetőtörvény alá akarja helyezni, a mit én az általános védkötelezettség behozatala után helyesnek is tartok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert a katona nem egyéb, mint egyenruhába öltözött és fölfegyverzett állampolgár; kell tehát, hogy ezen minőségében ha lop, vagy gyújtogat, vagy gyilkol, a közönséges büntetőtörvény alá essék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A képviselő ur több nemzet büntetőtörvénykönyvét említette fel, mely e tekintetben újításokat hozott be. De nem említett fel egy igen nevezetes törvényt, az 1870-iki belgiumi haditörvényt, mely a Belgiumban létező általános büntetőtörvénykönyvnek egész első részét a katonákra nézve is kötelezővé tette és igen természetesen a védelmet, valamint a nyilvánosságot szintén egész terjedelmességében megengedi. A németbirodalmi büntető törvénykönyv, a mely a poroszból alakíttatott át, kivéve Bajorországra és Szászországra vonatkozó kivételekkel, 9