Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-239

g^. 239. ©rsíágos tt tek meg ott, (Halljuk! Halljuk!) hanem a Reichstag 1876 deezember 21-én resohitiót hozott, melyet, ha méltóztatik megengedni, szószerint felolvasok: (Halljuk! Halljuk!) „Der hohe Reichstng mögé beschliessen: den Reichskanzler anfzufordern, mit thunliehster Beschleunigung den Entwurf einer Militär-Strafprozessordnung vorzulegen, in welcher das Militär-Strafverfahren mit den wesentliehsten Formen des ordentlichen Strafprozesses umgeben werden." Erre, t. ház, a hadügyminister Kamecke, kijelentette, hogy ő elvben ezen állásponton van és fogja létesíteni; igaz, t. ház, nem létesítették. (Elénk derültség a jobboldalon.) így van Németországban. De ott van Francziaország, ott már egész positiv intézkedéseket tettek, a franczia „Code de jnstice militaire" 1857-bőlszól.Eljárása azonos a polgárival, a vádlott szabadon választhat védőt, a ki ügyvéd is lehet, teljes nyilvánosság van stb. így van Franczia országban. Én tudom azt nagyon jól, hogy sokan nem szeretnek a franczia katonai szervezetre hivatkozni. Azt hiszik, hogy ott a dolgok nincsenek rendben. Én, t. ház, erre competens nem vagyok, hanem ha ez igy van, akkor ez bizonyára azoknak a nem kedvező politikai és közjogi viszonyoknak róható fel, melyek Francziaországban léteznek ; de már, t. ház, azt én velem nem fogja elhitetni senkisem, hogy a francziák Sedant és Metzet azért vesztették el, mert concret katonai büntetőeljárásuk van. Tudom én, t. ház, azt is, (Halljuk! Halljuk !) hogy a katonai körökben idegenkednek ilyen reformtól és pedig azért, mert azt hiszik, hogy ez lazítaná a fegyelmet De ha a fegyelmet csak ily vakondokszerű eljárással, ily erkölcstelen eszközökkel lehet csak fentartani, akkor igazán elmehetnek aludni, (Ugy van! balfelől.) T. ház! A vitának folyama alatt többször felhozatott a hadseregnek intézménye és méltóztassanak megengedni, hogy én is ezt illetőleg, miután már e tárgyról szólok, egy-két őszinte szót mondjak. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, a magam részéről a közös hadsereg intézménye mellett vagyok, vagyok pedig azért, (Halljuk! Halljuk!) mert én deákpárti eszmékben nőttem fel és ezekben az eszmékben maradok. Még ha abban a nézetben volnék is, hogy külön önálló hadsereget kell felállítani — ne méltóztassanak ebben semmi élt látni, mert én tisztán csak a magam nézeteit fejezem ki — akkor is azt hinném, hogy ezt nagyon soká nem lehetne megtenni. Egy szervezetet, t. ház, nagyon könnyű desorganisálni, de organisálni igen nehéz és a mostani kor experimentumokra nem alkalmas. Ez, t. ház, egyáltalában nem zárja ki, hogy a közös hadsereg intézményét szoros összeköttetésbe hozzuk a nemzetéletnek talajával, hogy és május 11. 1886. abból erőt merítsen. Ezért én mindazon intézkedéseknek megtétele mellett vagyok, a melyeket például Ernuszt Kelemen t. képviselőtársam minap elmondott. (Helyeslés balfelől.) Még csak azt akarom megmondani, hogy a hadsereg irányában rokonszenvvel viseltetem. A minap szó volt, t. ház, a hadsereg vereségeiről. Én, a mennyiben a történetet ismerem, ugy vagyok meggyőződve, hogy azon szerencsétlenségek, a melyek monarchiánk hadseregét érték, bizonyították be azt, hogy annak alkatelemei mily egészségesek, hogy annak mennyi kiváló katonai tulajdonai vannak, épen ugy, mint Rómának légiói soha sem voltak kiválóbbak, mint a mikor a Hannibal-féle harczokban oly irtózatos vereségek után, mint Cannae és Trasymenae képesek voltak győzni. Én határozati javaslatomat nem csak azért terjesztettembe, mert ez a jog állam követelménye, hanem azért is, mert ezt a hadsereg iránti rokonszenvem sugallja s mert én nem tudom azt elviselni, hogy a katona, a ki érettünk életét és vérét ontja, ne részesüljön annyi jogvédelemben, mint az utolsó koldus. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezek azon indokok, a melyeknél fogva kérem a t. házat, hogy határozati javaslatomat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés balfelől.) Törs Kálmán jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Körösi Sándor: Az előttem szólott t. képviselőtársam beszédének csak második részére óhajtok reflectálni, melyben a haditörvénykezési eljárás és a haditörvények hiányos voltáról beszélt. (Halljuk! Halljuk!) Beszédének első részére nem reflectálok, mert azt már a t. ház szavazata döntötte el s mert érvekkel volt kimutatva, hogy a nemzetnek ujonczállítási szavazási jogát a jelen törvényjavaslat nem semmisíti meg. A létszám jövőre is ugyanaz marad, a mi törvényben az országgyűlés által megállapíttatik s a népfölkelés első osztályának tagjai csak is ezen létszám pótlására fognak behivatni. És ha egyszer az országgyűlés 800,000 katonát szavazott meg, ez semmiféle behívás által sem lesz például 1,200,000-re felemelhető. A t. képviselő ur beszélt a hadi törvények hiányosságáról. E tekintetben bátor vagyok a t. ház előtt magam is kijelenteni, hogy a mostani osztrák haditörvényeknek mind anyagi, mind alaki részét magam is hiányosaknak, a mai előrehaladott jogtudomány elveibe ütközőknek tartom (Halljuk !) és ha hozzászólok e tárgyhoz, azért kérem ki becses figyelmét a t. háznak, mert én e haditörvényeket nem theoriából, hanem gyakorlatból ismerem. Ismerem mint az 1848—49-iki években létezett Görgey-féle legjelentékenyebb hadseregünk táborkarának főhadbirája. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ssép ajánló levél!) Igenis