Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-259

448 259. országos filés junina 11. 1880. minek tervezete még készen nincs, az ugy hiszem nem helyes, sőt tökéletesen helytelen volna. De az egyik képviselő ur azt mondta, hogy katonai szempontból is mi haszna lenne a vasútnak, ha nem épül Szerajevóig? T. ház, épülSzerajevó felé és mihelyt megrövidül az a vonal, a hol katonaságot és annak élelmét és ellátását kocsin vagy lóháton kell szállítani, mindenesetre szolgálat tétetik a katonai szempontnak, ha nem tétetik is oly mértékben, mint a képviselő ur — teljes örömmel látom — szeretné. De az is mondatik, hogy ez megint nem használ nekünk, hogy ez megint csak az osztrák iparnak használ. T. ház! Azt hiszem, hogy épen az iparágak, melyekre ott első sorban szükség van, már hazánkban is léteznek; nem lehet tehát azt mondani, hogy a mi iparunknak a könnyebb odajuthaíás nem használ, mely könnyebb odajutbatást — igaz — a bród-szerajevói vasút jobban előmozdít, de melyet más utakon is biztosítani bizonyosan a hazai érdekekkel ellenkező nem lehet. (Helyeslés jobb felöl.) Arra, hogy a képviselő ur azt mondja: tanuljunk Angliától, mely az ö tartományait kiélte (Lipthay Béla b. tagadólag int) — nem Lipthay, hanem Orbán Balázs mondotta ezt. Orbán Balázs: Például hoztam föl! Tisja Kálmán ministerelnök: Igenis például — méltóztassék megengedni, én tudom, hogy volt Anglában egy időben ily nisus, de azt is tudom, hogy annak régen vége. Mert Angliában igen régen átlátták, hogy ha gyarmatból, vagy elfoglalt tartományból, mint ő nevezte, valaki hatalmi, vagy anyagi hasznot akar, előbb azt a tartományt oly helyzetbe kell hozni, hogy azt a hasznot megadhassa; (Ugy van! jobbfelöl) mert onnan, a hol semmi sincs, vagy kevés van, azt a keveset is elvenni, sem annak a résznek, sem az egésznek hasznára nem lesz. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) De, t. ház, megvallom őszintén azok után, a miket Orbán t. képviselő ur ugy politikai szempontból az occupatio ellen mondott, mint ezen helyes eljárási felfogásból, melynél fogva Anglia példájára — szerintem nem egészen alaposan — hivatkozott, nem csudálkozom, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadja. Azt, hogy Lipthay t. képviselő ur a beszédje elején elmondottak után hasonló conclusióra jöjjön, természetesnek találom, de megvallom, midőn beszédje végén olyan, általam nagy elismeréssel fogadott melegséggel emlékezett meg a mi csapatainkról, a mi hadseregünknek ottan véghez vitt ugy katonai, mint culturalis érdemeiről, melyeket részemről épen ugy mint ő, elismerek ma is és elismertem mindig, akkor csudálnom kell, hogy megakarja fosztani őket attól a lehetőségtől, hogy ugyanezen érdemeket még nagyobb mérvben érvényesíthessék és pedig nagyobb mérvben a monarchia két államának kevesebb terheltetésével. Mindezek után kérem a javaslat elfogadását, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán; T. ház! A t. ministerelnök urnak imént mondott beszédére óhajtok részemről néhány észrevételt tenni. A t. ministerelnök ur a jelen törvényjavaslat elfogadását mindenekelőtt avval indokolta, hogy az occupatio költségei fogyni fognak és hogy a csapatok számának szaporítását vagy csökkentését ezen vasút könnyebben lehetővé teszi. Mind a két indok, ugy látszik, odautal, hogy Bosznia és Herczegovina megszállása örök időkre fentartassék; mind a kettő állandósítást czéloz. Ez nem hogy megnyugtatna minket, hanem arra indft, hogy aggodalmainkat még jobban feliárjuk. Vajha minél előbb eljönne az az idő, midőn ezen tartományoktól megszabadulhatunk és a midőn azokat jogos tulajdonosinak, a sultánnak visszaadhatjuk. Magyarországnak jelenlegi nyomorúságos pénzügyi helyzetében, melybe a ministerelnök juttatta az országot, nem állhat érdekében? hogy idegen tartományokban a civilisatió müvét mozdítsa nagy áldozatokkal elő, midőn itthon el vagyunk hanyagolva és vannak vidékeink, a melyek távolról sem részesülnek a kormány részéről oly dédelgetésben, mint a kedves Bosznia. A pénzügyi szempont, t. ház, épen azt kívánja, hogy tartózkodjunk attól, hogy Bosznia jólléte vasutak építésével és a közlekedési viszonyok emelésével előmozdíttassék. A Székelyföldön gyárakat építeni, erre nincs pénz, pedig a közös activakból jó volna egyszer oda is juttatni, mert a közös passivákból az ország minden adózó polgárának kényszerből is kijut a maga része; tehát a székelyeknek is, kiknek földjét vasút nem érinti, kiknek gyárakra és az őstermelésre alkalmas földje teljesen el van hanyagolva. Bárcsak volna a dynastiának oly tagja, a ki figyelmét ugy fordítaná a Székelyföldre, mint ahogy ezt teszi annak egy hatalmas tagja Boszniával szemben. Volna ekkor majd a Székelyföldnek is vasútja, mert magas protectora kívánná ezt. A mi a katonai szempontot illeti, a melyről Lipthay Béla, Orbán Balázs és a t. ministerelnök ur is nyilatkozott, igaz, hogy egy kis vasút is előmozdítja a katonai közlekedést és szállítást, még ha nem is vezet egyelőre a főpontokig. Igen helyesen lett kimutatva, hogy ha bár ezen vasút rövid voltánál fogva nem kerül is oly nagy összegbe, ez a beruházás azért kívántatik, hogy majd akkor, ha stratégiai szempontokból az egész hálózat kiépítése fog kívántatni, annak megadása elkerülhetetlen legyen. Ezt a tények consequentiája fogja követelni. De, ha összehason-