Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-258

258. országos ülés június 10. 1886. 425 megy minden államra, melylyel a legtöbb kedvezményt élvező nemzetek alapján kereskedelmi szerződést kötünk, de még sem lehetséges ezt megtagadni más államoktól, melyekkel kereskedelmi szerződ'si viszonyba lépünk és ennek következtében hiába hozunk be akármely vámot, ez a vám, tudniillik 1 forint 50 krajczár volna tulajdonkép az, a mely érvényes. Erre nézve én, a t. kereskedelmi minister urnak kettőre vagyok kénytelen válaszolni; az egyik az, hogy ezt a vámtarifát készítjük előreláthatólag a jövendőbeli egész vámközösségi cyclusra, feltéve, hogy a vámközösség ennek alapján létre jön; tehát mától kezdve 11 évre. Én nem emlékszem, hogy a Szerbiával fennálló kereskedelmi szerződés mikor jár le, de gondolom 6 év múlva, tehát mindenesetre még 5 oly esztendőről van szó a Szerbiával fennálló szerződésnek lejáratán tál, melyben ennek a magasabb vámnak, ha érdekeink akkor is követelik, hasznát vehetnők és megvallom, ilyen organicus közgazdasági törvénynek megalkotásánál pusztán a jelen pillanatra, pusztán a legközelebbi évekre tekinteni nem helyes. A második, a mit megjegyezni kénytelen vagyok a t. minister urnak az, hogy én merőben tagadom, hogy mi kénytelenek legyünk, ha más állammal szerződést kötünk, h legkedvezményezettebb nemzetek elvének alapján is, a Szerbiának nyújtott kedvezményt azokra átruházni. Hisz ez a kedvezmény ép azért vétetett fel határforgalmi kedvezmény czímén a szerződés mellékletébe, hogy ne vonatkozzék arra ipso jure a legtöbb kedvezményt biztosító clausula és én nem tartom helyesnek, hogy a t. szakministerur a házban tett nyilatkozatával ennek a kérdésnek, mely nyilt kérdés, már praejudical és ezzel esetleges későbbi alkudozásoknál saját álláspontját gyengíti. (Ugyvan! bal felöl.) Én, t. ház, a mennyire tőlem, mint egyszerű képviselőtől telik, ezen nyilatkozat helytelenségének hangsúlyozása által annak esetleges consequentiáit gyengíteni kívánom. (Helyeslés bálfelöl.) Lehetne még több oly állításra is reflectiót tenni, melyeket a t. minister úrtól és a t. előadó úrtól hallottam, én azonban nem akarok minden részletre kiterjeszkedni s azért esak az általános eonclnsiót vonom le. (Helyeslés balfelöl.) Én, t. ház, kiindulási pontul elfogadom azt az igen alapos igazságot, melyet a t. kereskedelmi minister ur tegnap mondott, hogy tudniillik szerződni akképen, hogy minden előny csak az egyik részen és minden hátrány csak a másik részen legyen, nem is lehet. Hogy ha valaki arra az álláspontra helyezkedik, hogy csak oly tételeket akar elfogadni, a melyek neki kedveznek, olyanokról pedig, a melyek a másik félnek kedveznek, nem akar hallani, vagy legalább méltányosság, igazság határáig nem KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. akar hallani, az nem szerződhetik. A minister urnak ezen az általános igazságnak megfelelő tételéhez azonban egy megszorítást lehet tenni: hogy így igenis lehet szerződni, de csak Magyarországgal. (Élénk derültség és tetszés a hal- és szélső baloldalon.) Én nem akarok Austriával akképen szerződni, hogy előre is minden osztrák érdeknek figyelembe vételét kizárjam, mert hiszen ez egyértelmű volna a szerződés nemakarásával. (Ugy van! balfélöl) de másfelől nem akarok vele szerződni ugy, hogy Magyarország érdekei egyenletes és méltányos figyelembe ne vétessenek. (Helyeslés balfélöl.) Már pedig bevezető beszédemben is bátor voltam igazolni és ez czáfolatot nem nj^ert, hogy 1878-ban és fokozott mértékben 1882-ben az osztrák ipari érdeknek mi megadtunk annyi eoncessiót és talán azon túl is, a mennyit az ő fennállása és felvirágzása igényel és a mennyit mi a saját közönségünknek megterheltetése nélkül adhatunk. (Helyeslés balfelöl.) Tettük ezt ellenérték fejében, vagyis ellenérték reményének fejében. Az ellenérték akkor ami reményeinkben abban az alakban állott előttünk, hogy ezen eoncessióknak fejében sikerülni fog a mi terményeink számára a nagyobb vámterületnek természetes súlya által kieszközölni az európai piaczokon a kelendőség biztosítékát. Az ellenértéket ebben az alakban meg nem nyerhettük, nem kutatom, kinek a hibája folytán, de tény az, hogy meg nem nyerhettük. Ma tehát az 1878. és 82-iki vámtarifában adott concessiókat ellenérték nélkül adottaknak tekinthetjük. Most tehát nem újabb concessiókról lehet szó, hanem jog és méltányosság szerint arról, hogy a már megadott cencessiókért az ellenértéket megnyerjük, (Helyeslés balfelöl) mégpedig abban az alakban, mely a mai viszonyok közt egyedül nyerhető, a mi terményeink aránylagos védelmének alakjában. De ezt nem nyertük meg a jelen tarifában; mert azon vámok, a melyek a mi terményeink érdekében hozattak, nem azon terményekre nézve hozattak, a melyek azt szükséglik és a melyeknél tényleges gyakorlati értéke lehetne. Tehát a szövetségnek megújítása ismét oly vámtarifa alapján kívántatik tőlünk és oly javaslat áll előttünk, mely az osztrák érdeknek adott concessiókért és pedig fokozott coneessiókért valóságos effectiv ellenértéket nem nyújt. Ismétlem, ezen az alapon nem szerződöm és azért kérem a t. házat, hogy a tárgyalás alatt levő tarifa javaslatot ne méltóztassék elfogadni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halijuk! Halljuk!) Ha t. barátom, a kereskedelmi minister jelen lehetne, ö bizonyosan tudna felelni a beszédje ellen felhozottakra. Én részemről nem szándékozom a dolog részleteihez szólani, csakis gr. Apponyi Albert t. képviselő ur beszédének zárpontjára van egy megjegyzésem. (Halljuk!) Ú4