Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-258

412 258. orsagos ülés június 10 1886. liumut nyert az osztrák gyáros, hanem bizonyítja, hogy a vámvédelem legalább is mérsékelt foka. Az a vámjövedelem, t. ház, amely igy keletkezik, az nem az osztrák iparos zsebébe folyik, hanem részben az osztrák és részben a magyar kincstárnak jövedelmeit gyarapítja, (Ugy van! jobbfelől.) Azt tehát a vámjövedelem nagyságából helyesen következtetni, hogy megterheltük Magyarországot az osztrák ipar javára, ugy hiszem semmikép nem lehet. De azután van a t. képviselőtársam okoskodását) an, a tények odaállításában egy, megengedem, egészen jóhiszemű tévedés, tudniillik az a tévedés, hogy elfeledte, hogy 1878-ban hoztuk be a pénzügyi vámokat és hogy 1878. óta természetesen növekedett a vámjövedelem, mert hiszen épen az volt a czélja azon intézkedésnek. Sőt bátorkodom őt figyelmeztetni, hogy ezen pénzügyi vámok behozatala sokkal inkább volt magyar mint osztrák álláspont. Abból tehát, hogy a vámjövedelem növekedett, azt bizonyítani, mit a t. képviselő ur akart lekövetkeztetni, hogy abból Magyarországnak megterheltetése származott, semmiféle körülmények közt nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) De mondatott ugyancsak a t. képviselő ur által, hogy behozatalunk úgyszólván legnagyobb mértékben Austriából ered. Ez kétségtelenül igaz. Méltóztatott a t. képviselő urnak felhozni egy számot — mely gondolom 1883-ra vagy ha nem csalódom, 1882-re vonatkozik — ez egyébiránt lényegtelen — azt mondván, hogy tudniillik összes behozatalunk 400 millió frt és abból Austriából ered mintegy 368 millió frt. És azután egy számítást méltóztatott tenni, mely szerint ezekből gondolom 192 millió forint ára olyan, mely külföldről jön és az a vám által van sújtva. (Enyedy Lukács tagadólag int.) Bocsánatot kérek kénytelen leszek kikeresni az adatokat. Enyedy Lukács: (Közbeszól.) Egészen mást mondtam; melyek külföldről a közös vámterületre behozattak. Ez az, a mit mondtam és nem mást. Láng Lajos előadó : Méltóztatott felhozni, hogy a behozott czikkeknek a vámja 15%-ot representál és ennek következtében azt a 15°/o-ot vette alapul a mi összes fogyasztásunknál. Azonban miután a 157o-ot kiszámította, már nem a 368 millió forinttal, tehát az osztrák behozatallal, hanem az egész 400 forint behozatallal sokszorozta, tehát azzal is, a mi külföldről származik és igy kihozott 57 millió megterhéltetést Magyarországra. Nem tudom, t. ház, hogy szabad-e, helyes-e ilyen hozzávetőleges számításokat tenni, különösen a jelen viszonyok között, mert ma a helyzet némileg megváltozott. Azok a jószágok, a melyeket régebben fogyasztottunk, meg voltak vámolva; ellenben azok a czikkek, a melyeket Austria fogyaszt tőlünk, legtöbb esetben vámmentesek voltak. Akkor ezen okoskodás birt bizonyító erővel, de nem szabad felednünk, hogy ma azon czikkek, amelyeket Austria tőlünk fogyaszt, vámvédelemben részesülnek s igy ezen okoskodás nemcsak a mi részünkről hozható fel, hanem hasonlókép lehet számítani a másik oldalon is. Es mit nyerünk azzal, t. ház, hogyha az egyik fél számítja, hogy milyen megterheltetéssel jár, ha a másiknak iparczikkeit fogyasztja, a másik pedig azt latolgatja, hogy minő teher háramlik reá abból, hogy a gabonavámok következtében megvämolt gabonát fogyaszt. Ez oly tere az okoskodásnak, a melyet helyesen elfogadni nem lehet. A t. képviselő ur egyébiránt maga is aggodalmat táplált számítása iránt és egy hasonlattal élt a hőmérőről. Mielőtt azonban erre térnék át, még egy okoskodásával kell foglalkoznom, a mely mutatja, hogy mennyire nem szabad a számokat könnyedén alkalmazni. Azt állítja ugyanis a t. képviselő ur, hogy mi a vámvédelemben tovább, messzebb mentünk, mint Oroszország és hogy oly tilalmi vámokat léptettünk életbe, a melyhez képest az orosz vámok csekélyek. Ezzel olyat mondott a t. képviselő ur, a mi minden elfogadott ismerettel ellenkezik. Meglehet, hogy számítás közben jutott erre a tévedésre. Már tegnap voltam bátor kérdezni a t. képviselő úrtól, hogy honnan merítette ezen adatot s ha tegnap fölvilágosított volna, nem hoztam volna elő, mert nem czélom a tévedésnek kimutatása, hanem az igazság kiderítése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lehet, hogy a t. képviselő ur az átszámításnál tévedt, mert az orosz vámtarifa meglehetősen bonyolult. Nálunk a szövet finomságának meghatározásánál az szolgál alapul, hogy mennyi fonal esik egy 5 négyszög milliméternyi felületre, míg Oroszországban az a finomság mértéke, hogy egy fontra mennyi aoschin vagyis orosz rőf esik. Lehet, hogy a képviselő ur a font helyett pudot gondolt, a mi a fontnak 40-szerese. Ekkor érteném a tévedést. De ha nem tévedt, akkor nem értem, hogy mikép állíthatja azt, hogy az orosz vámok csekélyebbek. Az orosz vámok — mert hisz a legmagasabbakról van szó — a pamutnál 3 rubel egy orosz fontra. Egy orosz font kisebb mint a mi régi vámfontunk, ugy hogy körülbelül 250 orosz font esik egy métermázsára. A rubelt pedig 1 frt 60 krajczárral véve, a számításnál 250X1*60 kell venni a nálunk egy métermázsára kivetett vám összegét, azaz ha egy orosz fontra egy rubel vám van szabva, ez annyi, mint nálunk 400 frt egy métermázsára. E szerint tehát a pamutárúk 3 rubeles vámja megfelel 1200 forintnak; a lenre egy rubel és 10 kopek vám van téve, a gyapjúra 3 rubel, a