Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-258

410 258. országos ülés junius 16. 1886. ízt lesz szerencsém előadásom fonalán bebizo­nyítani. Végre a harmadik szempont, a melyet t. kép­viselőtársam ajánlott, az volt, hogy egyenletes és arányos védelemben részesítsük a monarchia két államának termelését. Én az alapgondolatban egyetértek vele, de azt hiszem, hogy az alkalma­zásban nagyon szét fogunk térni egymástól. (Hall­juk !) Azt a szempontot, t. ház, hogy azért, mert bizonyos foglalkozások védettek az egyik állam­ban, okvetetlenül védelem honosítandó meg a másik államban, én sem egyik oldalról, sem a másikról elvnek elfogadni nem tudom. A védelem­nek azon mértéke, a melyet én részemről helyes­nek tartok, még az esetleges természeti verseny­viszonyok által sincs eléggé meghatározva. A védelemnek fő és igazi jogosultságát én abban találom és az adja meg egyszersmind annak a mértékét is, hogy más országok nem nagyobb ügyesség, nem kedvezőbb viszonyok következtében, hanem mesterséges vámintézkedések által az ő iparuknak vagy termelésüknek oly kedvezménye­ket adtak, melyekkel szemben mi háttérbe jutot­tunk. Ezen mesterséges vámintézkedések által adott előnyöket más országokban és az ezen mes­terséges vámintézkedésekből származó hátrányo­kat mi nálunk kell kiegyenlíteni újabb vámokkal. Ez az, a mi nézetem szerint, az egyedül helyes szempont a mostani vámtarifánál. {Helyeslés jobb­felöl.) Ezek után legyen szabad, t. ház, áttérnem a javaslatnak egyes főbb, nevezetesebb pontjaira. {Halljuk!) Bátorkodtam már bevezető beszédemben állí­tani azt, hogy a vámoknak egy része nemcsak az osztrák iparnak, hanem egyszersmind a magyar iparnak is hasznára van és mondtam ezt különö­sen a vasiparra vonatkozólag. T. képviselőtársam gróf Apponyi Albert ezt kétségbevonta. Havasipar alatt t. képviselőtársam nem ért mást, mint a mi a tarifában vas és vasárúk csoportja alatt van, akkor talán lehetne erről vitat­kozni. En akkor is hiszem, hogy állítható, hogy Ma­gyarország ipara ittvédelmet nyer, mert nekünk vas­iparunk, hála istennek, van azon árúkból is, a melyek itt ezen csoportban foglaltatnak. De ha én általában beszélek vasiparról, azt hiszem, nem­csak azon árúkat kell értenünk, a melyek a vám­tarifában a vas és vasárúk csoportjában foglaltat­nak, hanem, ugy hiszem, teljes joggal érthetjük azon ipart is, a mely a vámtarifa egy másik cso­portjánál, tudniillik a gépeknél fordulnak elő. Mal­most azt, hogy gépiparunk Magyarországon csak­ugyan van, hogy a gépipar tekintetében nevezetes fejlődést mutathatunk fel, azt ugy hiszem, nem szükséges bizonyítgatni. Hisz ha az utolsó kiállí­táson az ipar annyi téren mutatkozó kedvező ered- | menyeket tekintjük, melyek nemcsak a külföld előtt keltettek egy bizonyos fokig bámulatot — ami utoljára nem sokat bizonyít, mert minden attól függ, hogy mennyit tételeztek fel azelőtt rólunk — hanem ami minket is idehaza a megnyugvás és büszkeség egy bizonyos érzetével tölthetett el, az mindenesetre a gépipar. Az erre vonatkozólag emelt vámok pedig legalább is oly mértékben védelme­zik a magyar gépipart, mint az osztrák gépipart és én valóban nem értem, hogy egyik képviselő­társam, Enyedi Lukács, épen az egyik ily tételt választotta megtámadása tárgyául, tudniillik azon vámtételt, a mely a cséplőgépek vámjának eme­lésére vonatkozik. Mert hiszen, ugy a hogy ma állunk, mindenki tudhatja azt, hogy rövid egy pár esztendő alatt Budapest közelében egyik gépgyár a másik után keletkezett. A ki ezelőtt végig ment az Újpestre vezető utón, láthatta, hogy egyik gép­gyár a másik után támadt. Azonban azon nagy előszeretet, a melyben a külföldi, különösen az angol gépek részesittettek hazai fogyasztó közön­ségünk által, továbbá azon körülmény, hogy a mezőgazdaságra az utóbbi évek kedvezőtlenek vol­tak, nagyon természetessé tette, hogy ezen gép­gyárak vagy megszüntették, vagy pedig szűkebb korlátok közé szorították működésüket. Hogy te­hát ezen téren csakugyan magyar ipart is védünk, az minden kétségen felül áll. Igaz, hogy ezzel a fogyasztást megdrágítjuk, de én oly vámot, mely­nek két oldala ne volna, melynél a fogyasztó és termelő érdekei egymással bizonyos fokig szemben ne álljanak, nem tudok képzelni. Én teljesen értem azt, ha valaki azt mondja, hogy neki semmiféle vám sem kell: de Enyedy Lukács képviselő urnak nem ez az álláspontja. Enyedy Lukács képviselő ur vámokkal akarja emelni a magyar ipart. Ha valaki egyszer ezen álláspontra hivatkozik, akkor oly vámemeléseket megtámadni, a melyek különö­sen a magyar ipar védelmére is szolgálnak, néze­tem szerint nem lehet. Egyébiránt, t. ház, az ezen árukra vonat­kozó vámtételek és vámemelések aránylag kisebb mértékben képezték a discussio tárgyát. A vita tárgyát főleg a textil-vámok képezték és ezért na­gyon természetesen én is részletesebben akarok ezekkel foglalkozni. Az mondatott, hogy a textil-ipar, már tudni­illik az osztrák textil-ipar — mert Magyarország­nak e tekintetben ipara kevésbé fontos, mint az osztrák — habár azt, hogy egyáltalában semmi ilyen iparunk nem volna, szintén nem lehet állí­tani — az mondatott, ismétlem, hogy az osztrák textil-ipar egyáltalán nem szorul a védelemre, hogy az osztrák textil-ipar oly fejlett és kedvező viszonyok közt van, hogy a védelemre semmi szüksége nincs és erre nézve különösen az osztrák indokolásnak két adatát említették fel, mint telje­| sen elfogadható és megdönthetlen révet. Az egyik

Next

/
Thumbnails
Contents