Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-258

410 258. országos ülés junius 16. 1886. ízt lesz szerencsém előadásom fonalán bebizonyítani. Végre a harmadik szempont, a melyet t. képviselőtársam ajánlott, az volt, hogy egyenletes és arányos védelemben részesítsük a monarchia két államának termelését. Én az alapgondolatban egyetértek vele, de azt hiszem, hogy az alkalmazásban nagyon szét fogunk térni egymástól. (Halljuk !) Azt a szempontot, t. ház, hogy azért, mert bizonyos foglalkozások védettek az egyik államban, okvetetlenül védelem honosítandó meg a másik államban, én sem egyik oldalról, sem a másikról elvnek elfogadni nem tudom. A védelemnek azon mértéke, a melyet én részemről helyesnek tartok, még az esetleges természeti versenyviszonyok által sincs eléggé meghatározva. A védelemnek fő és igazi jogosultságát én abban találom és az adja meg egyszersmind annak a mértékét is, hogy más országok nem nagyobb ügyesség, nem kedvezőbb viszonyok következtében, hanem mesterséges vámintézkedések által az ő iparuknak vagy termelésüknek oly kedvezményeket adtak, melyekkel szemben mi háttérbe jutottunk. Ezen mesterséges vámintézkedések által adott előnyöket más országokban és az ezen mesterséges vámintézkedésekből származó hátrányokat mi nálunk kell kiegyenlíteni újabb vámokkal. Ez az, a mi nézetem szerint, az egyedül helyes szempont a mostani vámtarifánál. {Helyeslés jobbfelöl.) Ezek után legyen szabad, t. ház, áttérnem a javaslatnak egyes főbb, nevezetesebb pontjaira. {Halljuk!) Bátorkodtam már bevezető beszédemben állítani azt, hogy a vámoknak egy része nemcsak az osztrák iparnak, hanem egyszersmind a magyar iparnak is hasznára van és mondtam ezt különösen a vasiparra vonatkozólag. T. képviselőtársam gróf Apponyi Albert ezt kétségbevonta. Havasipar alatt t. képviselőtársam nem ért mást, mint a mi a tarifában vas és vasárúk csoportja alatt van, akkor talán lehetne erről vitatkozni. En akkor is hiszem, hogy állítható, hogy Magyarország ipara ittvédelmet nyer, mert nekünk vasiparunk, hála istennek, van azon árúkból is, a melyek itt ezen csoportban foglaltatnak. De ha én általában beszélek vasiparról, azt hiszem, nemcsak azon árúkat kell értenünk, a melyek a vámtarifában a vas és vasárúk csoportjában foglaltatnak, hanem, ugy hiszem, teljes joggal érthetjük azon ipart is, a mely a vámtarifa egy másik csoportjánál, tudniillik a gépeknél fordulnak elő. Malmost azt, hogy gépiparunk Magyarországon csakugyan van, hogy a gépipar tekintetében nevezetes fejlődést mutathatunk fel, azt ugy hiszem, nem szükséges bizonyítgatni. Hisz ha az utolsó kiállításon az ipar annyi téren mutatkozó kedvező ered- | menyeket tekintjük, melyek nemcsak a külföld előtt keltettek egy bizonyos fokig bámulatot — ami utoljára nem sokat bizonyít, mert minden attól függ, hogy mennyit tételeztek fel azelőtt rólunk — hanem ami minket is idehaza a megnyugvás és büszkeség egy bizonyos érzetével tölthetett el, az mindenesetre a gépipar. Az erre vonatkozólag emelt vámok pedig legalább is oly mértékben védelmezik a magyar gépipart, mint az osztrák gépipart és én valóban nem értem, hogy egyik képviselőtársam, Enyedi Lukács, épen az egyik ily tételt választotta megtámadása tárgyául, tudniillik azon vámtételt, a mely a cséplőgépek vámjának emelésére vonatkozik. Mert hiszen, ugy a hogy ma állunk, mindenki tudhatja azt, hogy rövid egy pár esztendő alatt Budapest közelében egyik gépgyár a másik után keletkezett. A ki ezelőtt végig ment az Újpestre vezető utón, láthatta, hogy egyik gépgyár a másik után támadt. Azonban azon nagy előszeretet, a melyben a külföldi, különösen az angol gépek részesittettek hazai fogyasztó közönségünk által, továbbá azon körülmény, hogy a mezőgazdaságra az utóbbi évek kedvezőtlenek voltak, nagyon természetessé tette, hogy ezen gépgyárak vagy megszüntették, vagy pedig szűkebb korlátok közé szorították működésüket. Hogy tehát ezen téren csakugyan magyar ipart is védünk, az minden kétségen felül áll. Igaz, hogy ezzel a fogyasztást megdrágítjuk, de én oly vámot, melynek két oldala ne volna, melynél a fogyasztó és termelő érdekei egymással bizonyos fokig szemben ne álljanak, nem tudok képzelni. Én teljesen értem azt, ha valaki azt mondja, hogy neki semmiféle vám sem kell: de Enyedy Lukács képviselő urnak nem ez az álláspontja. Enyedy Lukács képviselő ur vámokkal akarja emelni a magyar ipart. Ha valaki egyszer ezen álláspontra hivatkozik, akkor oly vámemeléseket megtámadni, a melyek különösen a magyar ipar védelmére is szolgálnak, nézetem szerint nem lehet. Egyébiránt, t. ház, az ezen árukra vonatkozó vámtételek és vámemelések aránylag kisebb mértékben képezték a discussio tárgyát. A vita tárgyát főleg a textil-vámok képezték és ezért nagyon természetesen én is részletesebben akarok ezekkel foglalkozni. Az mondatott, hogy a textil-ipar, már tudniillik az osztrák textil-ipar — mert Magyarországnak e tekintetben ipara kevésbé fontos, mint az osztrák — habár azt, hogy egyáltalában semmi ilyen iparunk nem volna, szintén nem lehet állítani — az mondatott, ismétlem, hogy az osztrák textil-ipar egyáltalán nem szorul a védelemre, hogy az osztrák textil-ipar oly fejlett és kedvező viszonyok közt van, hogy a védelemre semmi szüksége nincs és erre nézve különösen az osztrák indokolásnak két adatát említették fel, mint telje| sen elfogadható és megdönthetlen révet. Az egyik