Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-257
257. órsfciígos ütós jnnins 9. 1886. 407 egy alázatos tanáescsal szolgálni és ez az, hogy méltóztassék intézkedni, hogy a választási eljárások körül a törvény szigora megtartassák és akkor meg fogja látni, hogy egyetlen egy eset ben sem fognak ji'nni bizonylatokért, mert ezt ugyan passióból senki sem teszi, hanem segélyt keres az erőszak ellen. (üg>) van! a bal- és szélső baloldalon.) A másik az, hogy ha a törvényben hiba van, akkor azt me-* kell változtatni, de mig a törvény fennáll, bármilyen munkát adjon is az, végre kell hajtani, mert a választási jogtól a polgárokat megfosztani nem lehet. (ü :1 y van! a bal- és szélső baloldalon.) És miután a ministerelnök ur sajnálatomra felszólalásomnak üem teljesen ezen értelmezést adta. a mely pedig egyedül helyes, világos és törvényes, hanem hézagos válasza által ettől eltér, ha, ismétlem, a ministerelnök ur nem szíveskednék felfogásomat teljes mértékben helyeselni és az ország választó polgárainak jogát, tőle kitelhetőleg és nemes kötelességéből kifolyólag megvédeni, akkor válaszát tudomásul nem vehetnem. Mert épen felszólalása által jönnék azon helyzetbe, mi eredetileg nem volt szándékom, tudniillik, hogy constatáljam, miszerint nem czéloztatik egyéb, mint erőszak, (ügy van! a- bal- és szélső baloldalon.) Ismétlem tehát, t. ház, hogy azon esetre, ha a t. minister ur az általam felállított tiszta, világos és törvényes értelmezést el nem fogadná, akkor ki kell jelentenem, hogy oly eljárás történik, mely törvénytelen és annál veszedelmesebb, mert kétszínű is, a mennyiben a törvény színezetével utasítás adatik, mely kijátszásra vezet. Ha tehát a ministerelnök ur e tekintetben megnyugtató nyilatkozatot teend, akkor válaszát tudomásul veszem, különben pedig nem. (Helyeslés a bal- és szélső balololdalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Bizonynyal eszembe sem jutott és megmagyarázom, miért nem jutott, hogy a hazának bármely választóját megfosztani akarjam törvényadta jogának gyakorlásától. De azon nézetből indultam és indulok ki, hogy ha a B) tabellába való betekintés és abból való kijegyzés felvétele megengedtetik, elég a B) tabellának tételére hivatkozni s akkor a felülvizsgáló fórumnak kötelessége ezen hivatkozás után meggyőződést szerezni. (Felkiáltások a szélső balon: A Curia ? Zaj.) Mondom azért voltam bátor e módot szóba hozni, mert szerintem ez teljesen lehetséges. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Egyébiránt mondhatom, t. ház, hogy a választási eljárások folytán — pedig 3 vagy 4 választás történt az én belügyministerségem alatt —• épen ezen irányban hozzám, tudtomra, egyetlen panasz sem érkezett és most is azt hiszem, hogy midőn kimondottam, hogy %B) tabellába való betekintést és jegyzések tételét megtagadni nem lehet, eleget | tettem. Ha a képviselő urak azt hiszik, hogy ez nem elég, én nem fogom azt sem gátolni, hogy kiadassanak ; mert méltóztassanak elhinni, senki nagyobb súlyt nem fektet arra, hogy minden választó gyakorolhatván minden jogát, a leendő választások ellen azon a ezímen, hogy az összeírások helytelenek voltak, kifogást tenni ne lehessen. Azt gondolom tehát, hogy a képviselő ur is tudomásul veheti válaszomat. (Hlyeslés jobbfelől.) Horánszky Nándor : T. ház ! Egyszerűen annak kijelentésére kívánok szorítkozni, hogy a t. minister ur ujabbi kijelentése után és azon ismételt feltétel mellett, hogy az általa jelzett utasítás szó szerint végre is fog hajtatni, tudomásul veszem a ministerelnök ur válaszát. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztaxik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Tudottiasul vesszük!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ministerelnök ur válasza tudomásul vétetik. Hátra van még Csanády Sándor képviselő ur interpellátiója. Csanády Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt rosszalásomat fejezem ki mindazon rendetlenségek, kihágások felett, melyek a közelebbi napokban Fest város (Felkiáltás Budapest!) utczáin elkövettettek. Épen azon oknál fogva, hogy jövőre az ilyen visszaéléseknek lehetősége is kikerültessék — az időt kímélni kívánom, mellőzve minden indokolást — Tisza Kálmán úrhoz, mint belügyministerhez, a következő interpellátiót intézem. (Halljuk! Halljuk! olvassa): „Miután biztos tudomása van Tisza Kálmán ministerelnök urnak arról, miszerint e hó 6-án az esteli órákban az utczákban sétáló, csoportosuló békés polgárokat (Derültség jobbfelöl) .... Megszokott dolog előttem az, hogy önök nem örömest hallgatnak engem, mert tudják, hogy az igazságot megmondom, (Nagy zaj. Ellenmondás jobbfelöl.) (folytatva olvassa) .... polgárokat, nőket s a nemzet virágát, az ifjúságot, (Derültség jobbfelöl) azért, mert magyar hazafias érzelmeinek hozzáméltó kifejezést adott (Élénk zajos derültiég jobbfelöl) a budapesti rendőrök, minden emberi érzést levetkezve, kivont karddal, szuronyt szegezve üldözték, lovaikkal tapostatták, elgázoltatták s e durva emberietlen eljárásaiknak az utczákon járók közül többen véráldozatául estek; miután biztos tudomása van Tisza Kálmán ministerelnök urnak (Élmk derültség jobbfelől) mint belügyministernek arról, miként a jelzett időben Máltás Hugó rendőrkapitány az utczákon járkáló közönségnek Ietiportatására, rendőreit e szavakkal buzdította: „Tapossátok le a kutyákat!": Kérdem én: (Nagy derültség) maradhat-e továbbra is hivatalában egy oly egyéniség, a ki a haza polgáraival szemben az
