Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-257

267. országos illés juniws i. 1886. 393 •;!•• előadó ur felhozott beszédében: hogy a vámoknak ábsurditása kimutattassék. Én azt az egyet tudom, hogy iparvámokat agrár - vámokkal parificálni egyáltalán nem lehet, mert azt illetőleg nem volt köztünk nézetkülönbség, hogy más a magyar gazdaság helyzete, mint az osztrák ipar helyzete. Az osztrák ipar bajain segíthet a védvám, mert ha annak baja van, a külföldi co.ncurrentia teszi, de nekünk nem az a baj unk, hanem az, hogy piaczunk nincs, ezen pedig a védvám nem segit. De ha már egyszer erre az álláspontra rá helyezkedtünk, akkor azután ezt a felfogást a legnagyobb consequentiával keresztül kell vinni és legyen meg az oltalomnak teljes paritása az ipar és a mezőgazdaság érdekei között. {Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) És ha látjuk azt, hogy ez a vámtarifa az osztrák ipar védelmében elmegy egészen a tilalomig, hogy minden iparág részesül abban, akkor jogos a követelés, hogy ez az oltalom, ha nem is megy a tilalomig, de menjen legalább odáig, hogy minden magyar gazda részesülj ön benne és részesüljön benne minden termelési és tenyésztési ág. Ebből a szempontból veszem én, t. ház, az agrár vámokat. A gabonát illetőleg nem akarok szólni, arra nézve elmondták nézeteimet t. barátaim.. Szólni akarok néhány szót csupán a tengeri vámról. (Halljuk/) Én is abban a nézetben vagyok, t. képviselőház, hogy a tengri vámja nem elégséges. E tekintetben a t. ministerelnök úrtól hallottunk, nem ugyan a házban, de a bizottságban egy argumentumot. Jelesen ő azt mondta, hogy a tengeri vámja túlproductiót fog előidézni és ennek következtében nem lesz belőle nyereség. T. képviselőház, én ilyen furcsa okoskodást soha életemben nem hallottam. (Ugy van! balfelől.) Ez azt teszi, hogy ne adjon az isten nekünk bő termést, mert túlproductió lesz, a mi ép ugy előáll abból, mint hogy ha sok területet bevetünk. (Ugy van! balfelől.) De, t. képviselőház, ezen okoskodás különösen akkor lesz érdekes, ha összehasonlítjuk azon okoskodással, a melyet az iparvámokat illetőleg hallottunk. (Halljuk!) Tudniillik, hogy ott is concurrentia lesz a vámok felemelése folytán és ennek következtében árcsökkenés, a hatásnak paralysálása. Beismerem, hogy e két felfogásban van eonsequentia, a mennyiben azt mondja, hogy a vámemelés túlproductiót és olcsóbbulást idéz elő; de azt nem látom át, hogy miért tettek különbséget a magyar gazdánál a tengerit és az osztráknál, az ipart illetőleg? (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) , De nem ez a kérdés, \. képviselőház, hanem az, hogy áll-e ez az okoskodás: igen vagy nem ? Mert ha az a vám túlproductiót idéz elő és paralyKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. sálja annak a vámnak hatását, akkor, miért méltúztatik foganatositani olyan rendszabályokat, a melyeknek láttatjuk nincsen? Ha pedig nem áll, a mint én hiszem, mi értelme van annak, hogy ily igazán haszontalan phrásisokkal engedik elüttetni a dolgot és a magyar ga.zdát nem akarják abban az előnyben részesíteni, a melyben az osztrák iparost? (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Még csak egyetleu egy észrevételt akarok tenni a gyapjúvámokat illetőleg és aztán zárom előadásomat. (Halljuk!) Én, t. képviselőház, feltétlenül a gyapjúvámok mellett vagyok. Az igen t. előadó ur egy fontos nyilatkozatot tett e tekintetben, a melyre kénytelen vagyok itt visszatérni, még pedig azért, mert a bizottságot ugy tekintem, mint a képviselőház szakfelfogásának exposituráját, onnan az én magamfajta laicus embernek tanulni kell. Azt mondja a t. előadó ur, a mint a gazdálkodás intensiv lesz, a juhtenyésztés csökken. Én nem tudom, mit nevez a t. előadó ur intensiv gazdálkodásnak. En ugy tudom, Angliában intensive gazdálkodnak és nincs a világon ország, a melynek juhtenyésztése oly magasan áll, mint Angolorszägé. Ha nem hisz nekem, olvassa el Lavergne kitűnő könyvét a mezőgazdaságról és abban meg fogja látni, hogy az angol gazdák mily súlyt fektetnek a juhtenyésztésre épen azért, mert legolcsóbban táplálkozik és legjobb trágyát ad. Mi pedig még ugy sem lehetünk juhtenyésztés nélkül, mikor akárhány vidékünk van, a hol nem lehet más állatot tartani, nem szólva a havasokról, de a szikes vidékekről meg a partos vidékek, ott mindenütt juh nélkül nem lehet állattenyésztést fobytatni. (Ugy van! balfelől.) És, t. ház, talán egyetlen egy gazdasági ág sem szenved annyit, mint épen a juhtenyésztés. (Ugy van! balfelöl.) Itt kellene leginkább valamit tenni és itt volna annak leginkább látszatja; mert a gyapjúból többet hozunk be. mint a mennyit termelünk, nemcsak mint a mennyit kiviszünk, mint a hogy tegnap Enyedy Lukács t. képviselőtársam mondta, hanem mint a mennyit termelünk. A monarchiának gyapjutermelése Neumann Spallart szerint évenként 240 ezer mázsára megy. Az én adataim szerint, melyeket kereskedőktől vettem, 250 ezer métermázsa, mig ellenben volt eset, midőn 280 ezer métermázsa volt a behozatal. Már most felhozzák ez ellen, hogy ne hozzuk be a gyapjúvámot, mert esetleg elveszítjük a németországi piaezot. De ha el is veszitjük, ha a gyapjú behozatalt restringnáljuk, okvetlenül nyerünk. De azután felhozatott az is, hogy ha a gyapjút megdrágítjuk, okvetetlenül meg fog drágulni a gyapjúszövetek ára is. Erre első sorban megjegyzem, hogy a magyar gazda több gyajyjut ad el, mint a mennyi gyapjúszövetet vesz, (Ugy van! balfelől) azután pedig na50