Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-257

257. országol ttlés junlns 9. 1SS6. 391 mondták, hogy ők nem képesek concurálni, mert Francziaországnak kitűnő, jól dolgozó gépei vannak, tessék védvámot adni és a különbözetet kiegyenlíteni. Most megfordítva áll a helyzet, most a francziák kérnek védvámot és azt mondják, hogy a németek újabb, tökéletesebb jobb gépeket szereztek maguknak, ők nem képesek erre, mert kénytelenek r volnának eldobni a régit, kérnek védvámot. En, ismétlem, nem szándékozom a szabad kereskedelem álláspontjára állani, elfogadom a védelem álláspontját és kimutatom, hogy ezen vámemelések speciell a szövő és fonó iparra vonatkozólag indokolva egyáltalában nincsenek. Mindenek előtt, t. ház, constatálni kívánom, a mi különben eonstatálva is lett már, hogy az osztrák ipar már régóta teljesen versenyképes, különösen azért, mert ott a belföldi piaczra jól dolgoznak és csakugyan meg van az iparnak minden feltétele, de különösen több körülménynél fogva. Az egyik, a mire már sokszor lett utalva, hogy Magyarországgal van vámközösségben a minek következtében rendkívül kedvező kelendőségi visszonyaik vannak. De a másik, t. képviselőház, az agio kérdése, minek következtében az osztrák iparosnak a külföldi iparossal szemben 25% mellett — mert ilyen most az agió — praemiumja van. Az a külföldi iparos, a ki ide behoz, természetesen csak ugy adhatja el portékáját, ha azt az árát kapja meg, a melyet otthon kap ; de miután az ő pénze 25%-al jobb, azt az itteni fogyasztónak kell fizetni. (Ugy van! balfelöl.) Az osztrák valuta és a mi valutánk közt nincs különbség, ennek következtében az osztrák iparos más helyzetben van, megkapja portékájának teljes értékét, ha mi ott a magunk valutájában kifizetjük, a mi lényeges különbség a külföldi iparral és valutával szemben. (Helyeslés balfelöl.) Mindezek folytán, t. ház, az osztrák ipar folytonosan versenyképes volt nemcsak most, hanem 1869-ben akkor, midőn az angol pótconventió köttetett. {Halljuk!) Kimutatta ezt gróf Apponyi Albert t. barátom az 1878-iki vámtarifa tárgyalásával, tömérdek adatot hozva föl; de elismerte maga a t. államtitkár ur is, aki egyebek közt irt egy igen becses könyvet a vámpolitikáról. Hát ebben benne van, hogy amikor 1868-ban egy vámtarifa reformjáról volt szó, melyet az osztrák kormány proponált, de a magyar nem fogadott el, akkor szó sem lehet egy védvámos vámpolitikáról Austriában, mert akkor az osztrák ipar teljesen versenyképes, igen virágzó viszonyok között volt. {Ugy van! balfelöl.) Igaz, t. képviselőház, hogy ez a 70-es években megváltozott, de nem azért változott meg, mert az osztrák ipar versenyképessége megszűnt, hanem — és itt megint az igen t. államtitkár könyvét követem — akkor a gyárosok benne voltak a börzei szédelgésben és ennek következtében nagyot vesztettek. Hozzájárult azután, hogy nagy reményeket tápláltak a kiállítás iránt, ezt előre escomptálták és ez általjött be a veszteség. De hozzájárult még akkor a monarchia kereskedelmi mérlegének passiv állása is a külfölddel szemben. Igaz, t. képviselőház, hogy ez nem onnan származott, mintha a versenyképesség csökkent volna, hanem, hogy abban az időben nagyon sok külföldi kölcsönt negotiáltak és ezek mind árú alakjában jöttek be. De felhasználták ezt, t. ház, akkor a védvámosok és kívántak egy védvámos tarifát. Ez sikerült is, amint tudjuk; ilyen volt az 1878-iki tarifa, azután jött az 1882-iki, most az 1886-iki folytonos emelésekkel. Hogy ezek az emelések milyenek voltak a fonó-és szövőiparnál, csak két pontra leszek bátor egy rövid összehasonlítást tenni. (Halljuk! Halljuh!) A sima pamntszövetnél volt 1870-ben a vám 16 forint, 1878-ba,n ment 32—40-ig, 1882-ben 32—100-ig, 1886 ban 34 —120-ig. A gyapjúárúnál — a közönségesnél és a középfinomnál — 1870-beu 15-től 35-ig, 1878-ban 40-től 80-ig, 1886-ban 50-től 110-ig. De hozzájárult ehhez még, a mint méltóztatnak tudni, az, hogy 1878 ban behozatott az arany-agio a vámoknál, a mi természetesen ismét jelentékeny emelés. Ennek, t. képviselőház, első sorban az volt az eredménye, hogy most a mérleg activ lett 1880-tól 1884-ig. Nem akarom felolvasni az egyes számokat — gondolom — nincs kétség benne, hogy activ a mérleg. De nemcsak az egész vámtarifa minden tételénél activ, hanem activ magánál az iparczikkeknél is a kereskedelem, a monarchia javára. A 22. osztálytól az 50-ikig 1884-ben a behozatal iparczikkekben 271 millió érték, a kivitel 304 millió. Már most, t. ház, hogy ha ennek a mérlegpassivitásnak az volt az eredménye a 70-es években, hogy felemelték a vámot, hát nemcsak Aristoteles, de a józan ész logicája szerint most annak kellene következni, nem hogy a vámot felemeljék ismét, hanem hogy azokat leszállítsák. Méltóztassanak, t. képviselőház, megengedni, hogy még ezután itt a versenyképességet illetőleg egy-két adatot felhozzak. (Halljuk! Halljuk!) Szó volt arról már tegnap, de nem felesleges ez most sem. Hát lássuk az export és import közti viszonyt a versenyképesség szempontjából Fokozatos kiviteli többlet és emelkedés van gyapjúárúknál, vászonfonalnál, tollban, rövidárú, bőr és faneműeknél; nagyobb az export mint az import papiros, ruhaconfectióknál, kaszáknál, pengéknél stb. és ezzel szemben, t. képviselőház, az import folytonosan csökken. Erre nézve, t. ház, t. barátom gróf Apponyi Albert is már tegnap hozott fel adatokat, de hát méltóztassanak megengedni, hogy még én is felhozzak erre nézve egy-két adatot. (Halljuk!) Méltóztassék például venni a 124. szám alatt