Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-256
384 25fi * orsíágos ül tekintve az osztrák ipar fejlettségét — az 8 érdeküket szolgálja kiválólag. Azonban a közlekedési tényezők erősebb versenye folytán és mert a szomszédos államokban életbe léptetett gabonavámok által nyersterményeink a külföldi piaczokat elveszítvén — saját piaczunk biztosítása vált szükségessé. Nem szándékom statistikai adatokkal bizonyítani, hogy mily összeggel adózunk a közös vámterületfolytán az osztrák iparnak, mert noha a statistika a forgalom mérője, de azért nézetem szerint, nyers terményeink kivitelét sokkal könnyebb positiv számokban kimutatni, mint az iparczikkek behozatalát, hisz egy kézi bőröndben nagyobb értékű ipartárgyat hozhatok be Bécsből, mint a mennyit nyersterményben egy vasúti kocsi kiszállítani képes és így a statistikailag kimutatott két összeg egybevetése nem eredményezheti a tényleges különbözetet, mely a behozatal és kivitel között fennáll. Tehát, a midőn a statistikai adatok felsorolása által a ház türelmével visszaélni nem fogok, engedje meg a t. ház, hogy reá mutassak azon — szerintem alaptalan és sokban ellentétes — állításokra, melyek nyers terményeink vámja ellen felhozattak. A tengeri vámjának 1 forintra való felemelését a kormány azért nem fogadja el, mert nekünk ezen terményből nagy behozatalunk van és igy ezen vám megnehezítené a szeszipar prosperálását. A búza vámja ellen az állíttatik, hogy az nem használ a gazdáknak, mert ezen terményből kivitelünk van és mégis mit látunk? A Duna mellett levő államok búzáinak behozatalát restitutiók és olcsóbb szállítási tarifák által igyekeztünk előmozdítani, sőt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a határszéli 10 kilométeres körzetek felállítása folytán saját piaczunkat megcsonkítjuk és a gabona vámmentes behozatala által a malomipart mesterséges utón az őt meg nem illető helyen fejlesztjük saját malomiparunk rovására. A gyapjú vámmentes behozatalát a kormány azzal indokolja, hogy az osztrák szövő iparnak nagy szükségletei és á magyar szövő iparnak fejlesztése nem teszi kívánatossá a gyapjú megdrágítását behozatali vám által; igen, de másrészről a vámmentes behozatal folytán bekövetkezett gyapjuárak tetemes hanyatlása, miáltal a gyapjutermelés nagy mérvben kevesbedik és igy egy neme az állattenyésztésnek létezése veszélyeztetik. Nézetem szerint, egy okszerű közgazdasági politika képes volna az itt felsorolt három nyers terménynek termelését helyes arányba hozni sőt több más terménynek helyesebb arányú termelését is egy okszerű védvám czélszertien szabályozna, mi által a gazdaközönség ép ugy, mint az állam érdekei kellő kielégítést nyernének. Az élő állatok vámjának emelése ellen egész jnnias 8. 1886* különleges érveléseket hallunk, sőt a sertésvám megállapításánál alaposan ki lett számítva több bizonytalan és ismeretlen factor segélyével, hogy 1 darab sertés hizlalása Romániában és Szerbiában 3 írttal kerül kevesebbe, mint nálunk és azért nem fogadtatik el az ellenzék által proponált 5 írt behozatali vám, mely vám a saját piaczunkat biztosítaná. És ha most tekintjük, hogy 1882-ben az iparczikkek behozatali vámja tetemesen emeltetett a magyar fogyasztók kiváló kárára és ha látjuk, miként a jelen törvényjavaslat ujabb, sőt tetemes emeléseket czéloz, mely tételeknek elfogadását — például a gyapju-árúk vámjának emelése azzal indokoltatik: hisz a vámemelés ugy sem drágítja a portó árát, mert az 1882-iki vámemelés után árcsökkenés következett. Az igaz, de az is tény, hogy 1882. óta a gyapjuárúk behozatala a vámok tetemes emelése után nem hogy csökkent, sőt ellenkezőleg a behozatal tetemesen szaporodott, mely azt bizonyítja, hogy a külföldi túltermelés ott még inkább maga után vonta az árak hanyatlását mint az nálunk bekövetkezett, különben a behozatal nem szaporodott volna a megnehezített verseny mellett. Továbbá, hogy mily mérvben szolgáljuk az osztrák érdeket, (Halljuk! Bálijuk!) azt eléggé mutatja a varrógépeknél proponált vámok története. Austriában van 3 gyár, a hol ezen varrógépek készülnek, de mert silány munkájukkal nem tudnak versenyezni a külföldi gyárakkal, ide benn tehát a vámokat megkétszerezni kívánják, holott kivitelök is van —hihetőleg magas restitutiók segélye folytán — a közgazdasági bizottság többsége a vámok ily mérvű felemelésébe nem egyezett, de a mint szerencsénk volt hallani, a t. kormány a három gyáros kapzsiságának feláldozni kéri a nagy közönség érdekeit. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Beszédem elején jeleztem, hogy én a védvámokat szükségesnek tartom, de ugyanakkor azoknak túlságos fokozását két okból nem tarthatom czélszerűnek, ugyanis : ha a védvámok oly magasak, hogy a fogyasztás túlságos mérvben megdrágittatik és ha a magas védvámok által mesterségesen előmozdítjuk a túlproductiót. Ebből kifolyólag vizsgáljuk, hogy a vámok emelése hol jár kevesebb veszélylyel és hol leginkább indokolt ? A nyers termények vámjának emelése, nézetem szerint, a legkevesebb veszélylyel jár ; mert először gabonaföíöslegünk megóvja a fogyasztó közönséget a drágaság ellen és más részről a túlproductio e téren nem fejleszthető oly könnyen, de nem is lehet oly veszélyes az államra, mint az iparczikkek túlproductiója, mely a túlságos védelem folytán be is szokott következni. Hogy a nyers termények vámja mennyiben indokolt és szükséges, azt eléggé bizonyítja a.
