Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-256

374 2*6. országos ülés június 8. I&86. ismerte, hogy ezen tételek épen úgy Ausztriának, mint Magyarországnak érdekében hozattak be s épen ugy az osztrák, mint a magyar mezőgazdaságot is védik. (Ugy van! balfelől!) Mert, t. ház, ezen viták alkalmából átlapoztam az 1878-iki vámügyi vitákat s egyik barátomnak, Grulner Gyulának akkor elmondott beszédében egy igen helyes tételre akadtam, tudniillik, hogy meg szokták különböztetni a mezőgazdasági országot az industriális országtól. E megkülönböztetés azonban csak azt jelenti, az agricolország olyan, melyben jelentékeny ipar nincs, holott az industriális országokban a mezőgazdaság jelentékeny szerepet játszik, de mellette az ipar is. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ez áll Austria és Magyarország közötti viszonyról; sőt azt lehet mondani.hogy ha a monarchia másik államának területét önmagában tekintjük, nem kétségtelen, hogy nem olyan-e, melyben a mezőgazdasági érdek súlyra nézve az indusriális érdek fölött, hogyha a népesség számát tekintjük, praevaleál. Tehát ezek a mezőgazdasági vámok, melyek Magyarország szempontjából elfogadhatók, nem képezik kizárólag Magyarország érdekét, hanem képeznek közös érdeket. (Ugy van! balfelől.) Már most, t. ház, van ezek között — mert én a lisztvámot is a mezőgazdasági vámok közé so- j rolóm — egy és ez épen a lisztvám, melyről, ha valamiről azt állítaná az ember, hogy ez Magyarország eminens érdekét képezi. Már pedig a bizottság által kihallgatott szakértők, a kik erre a pontra nézve különös súlylyal nyilatkozhattak, mert kijelentették előttünk, hogy nemcsak egyéni nézeteiket fejezik ki, hanem kifejezik az összes budape ti gőzmalomtulajdonosok és igazgatók véleményeit, kik értekezletben őket j felhatalmazták azok előadására, kijelentették, hogy a lisztvám felemelése a magyar lisztgyártók szempontjából semmi jelentőséggel nem bir. Bir a J határszéli forgalomra nézve, mely Németország és a Németországgal határos cseh és sziléziai területek közt fejlődik és az ottani osztrák lisztgyártásra nézve határozottan előnyös, de a magyar lisztgyártás érdekeit nem érinti. Tehát e csoportban is, melyet eminenter a magyar érdekek csoportjának tekintünk, találunk egy tételt, melyet, ha közelebbről megnézünk, nem Magyarországnak, hanem Austriänak nyereség contójára kell irni. Menjünk tovább, t. ház! Az ipari vámok közt senki sem fogja tagadni, hogy a textil-csoportban előforduló vámemelések, melyek a legnevezetesebbek, a magyar ipar érdekeit alig érintik. E tekintetben oly eltűnő csekélység az, mi nálunk van, hogy ezek tán az osztrák ipar érdekében behozott és a magyar közönséget terhelő vámemelések. De m előadó ur azt állította, hogy a vasiparra nézve behozott vámemelések közös érdeknek, azaz a magyar vasiparnak épugy, mint az osztrák iparnak szolgálnak. Sajnos, kénytelen vagyok azt az állítást is kétségbe vonni. Mert ha a vasipar csoportjában létesített vámemeléseket nézzük, legnevezetesebbek azok, melyek a 272. tarifatételnél fordulnak elő, tudniillik késműáruk, lőfegyverek, irótollak, rugók, stb. Továbbá azok — vagyis inkább sorrendben előbb kellett volna ezeket említeni — melyek a 269. tétel alatt foglaltatnak, tudniillik kidolgozott fűrészek, vágott reszelők és ráspolyok, stb. Ezek a legnagyobb vámemelések, mert itt 10 írtról 20 frtra emeltetett a vám, illetőleg az előbb általam említett csoportban 15 — 30 írtról 50 frtra. Ez a vasneműeknél a legnevezetesebb vámemelés; nem mondom, hogy más UÍÜCS, de ez a legnevezetesebb. Pedig a vasipar-csoportra nézve a kihallgatott szakértők azt mondták, hogy a vámemelés nem a magyar iparnak, hanem az osztrák iparnak szolgál, ellenben Magyarországra nézve az említett munkaeszközök megdrágítását jelenti. T. ház! Már közeljutottunk ahhoz, hogy ezen novellának, a magyar szempontból felfogva, activuma és passivuma iránt önmagunkkal tisztába jöjjünk. Körülbelül ugy áll a dolog erre az activumra és passivumra nézve, hogy az ipari vámemelések csoportjában alig találtatik olyan, mely a magyar iparnak bármely hasznát is tartalmazza, ugy, hogy e csoportban, az ipari vámemelések csoportjában jóformán minden vegyülék nélkül áldozatot látunk, melyet hozni kénytelenek vagyunk. Miért? Hogy a mezőgazdasági vámok emelését elérjük, melyek nem kizárólag magyar, hanem valóban közös érdeket képeznek. T. ház ! Ezeknek a mezőgazdasági vámoknak jelentőségét igen találóan illustrálta előtteui szólott Enyedy Lukács képviselőtársam. Nem vagyok elvileg ellensége a mezőgazdasági vámoknak, sőt állítom, hogy a mai körülmények közt a kereskedelmi politikának Európaszer te uralkodó áramlatai közt, azokat nem nélkülözhetjük; csakhogy kétségtelen tény, hogy ebben az egész csoportban, mintha ki volnának keresve azon mezőgazdasági termények, melyeknél a vámelés ránk nézve semmi, vagy csak csekély haszonnal bir, mig azon tételek, a melyeknél a vámemelés ránk nézve haszonnal járhatna, ki vannak hagyva. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbal felől.) Tetemes vámemelésben részesül tömeges ezikkeink közt a búza. Már pedig tudjuk mindnyájan, hogy ennek a tételnek emelése ránk nézve képezhet negativ szükséget bizonyos átmenetileg előállható bajokkal szemben, de attól positiv haszon nagy mértékben nem várható. A lisztre nézve hivatkoztam a szakértők nyilatkozataira. A szarvasmarha védelme ránk nézve nem a 1©—15 frtus