Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-255

265. orazílgos ülés június ?i 1886. 361 Az első kötelesség mindenesetre az, hogy a megtámadásokkal szemben szükséges védelemről gondoskodjunk. Mert az az elv, hogy a védelmet nem szabad alkalmaznunk, nehogy még nagyobb csapásnak legyünk kitéve, annyit tenne, hogy mindenféle megtámadással szemben védtelenül hagyjuk termelésünket. De ha nem is helyeselhető az, hogy a védelmet egyáltalában nélkülözzük, nem volna helyes, hogy azor mértéken túl menjünk, a melyet a visszonyok elénk szabnak. Nem volna helyes akár magasabb vámemeléseket ajánlani mint a melyeket más országok alkalmaznak ellenünk, akár kiterjeszteni azt olyan czikkekre nézve is, a melyeket más országok nem szorítottak ki piaczaikról. Mert ily körülmények között csakugyan részünkről adnánk okot és ürügyet arra, hogy ily elzárkózások nagyobb mértékben álljanak elő. Még nagyobb hátrány keletkeznék azonban a lehetőségből, hogy ily intézkedések által oly foglalkozási ágakra vezetnők a nemzeti tőkéket, a melyek különben nem jövedel mezők és igy egy gyümölcstelen foglalkoztatásra kárhoztatnók azokat. Pedig, azt hiszem, hogy Magyarország egyáltalában nem oly gazdag tőkében, hogy mesterséges intézkedésekkel a törvényhozás oly irányba terelje az ország tőkéjét. És ez a veszély annál komolyabb mert a jelen állapot, a vámok ezen kölcsönös fokozása sokáig nem tarthat. Az a körülmény, hogy az egyik ország a másik után emeli vámjait, ezen állapot tarthatatlanságát fogja eredményezni. Be fog következni az, hogy a különböző országokban az ipar védelmének hivei és érdekeltjei egyrészt, másrészt az agrárvámoknak érdekeltjei előbb-utóbb meg fogják sokalni azt, hogy egymást kölcsönös védelemben részesítsék, mely mellett mindegyik fél szenved és mindegyik azt hiszi, hogy ő húzza a rövidebbet. És midőn részünkről azon mértékig, a melyben a javaslat irányozza, a vámemelésekhez hozzájárulunk, nem utolsó indok az, hogy reméljük, miszerint ezen állapot tarthatatlansága, a melynek súlyát mi már érezzük, más országra nézve is érezhető lesz. (Helyeslés.) Egyébiránt, t. ház, nem kell hinni, hogy az adott viszonyok egyedül Magyarországra nézve váltak ily veszedelmessé. A vámemelések, a melyek Francziaország és Németország részéről bekövetkeztek, nemcsak a magyar mezőgazdaságnak és magyar államnak termelését sújtották, hanem hasonló mértékben az osztrák mezőgazdaságot is. Ugy hogy, a midőn részünkről a mezőgazdaság védelmét ajánljuk, nem teszünk oly dolgot, a mely csupán Magyarország érdekében állana és nem teszünk egy oly változtatást a tarifán, a melyre nézve más részről recompensatiót lehetne követelni. Mert tudvalévő dolog, az osztrák bizottság tárgyalásai közben osztrák részről is elismertetett, hogy a mezőgazdaság helyzete súlyos válságoknak van KÉPVH. NAPLÓ 1881 --87. XII KÖTET. kitéve Ausztriában is. De aki kissé tüzetesebben lapozta az osztrák indokolást és a kereskedelmi kamarák jelentéseit, láthatta, hogy különösen a galicziai kereskedelmi kamarák épúgy sürgették a mezőgazdaság védelmét,mint a mi egyes szaktestületeink. Ausztria helyzete az adott viszonyok közt annyiban más, t. ház, mint a mienk, hogy ipara nagyobb mértékben van veszélyeztetve e mozgalom által, mint mienk, már azon egyszerű oknál fogva is, mert ipara sokkal fejlettebb, szélesebb körre terjedő és igy természetesen több oldalról megtámadható, több oldalról veszélyeztethető. A vámemelések, melyek az ipari tárgyakra vonatkoznak, tulajdonképen 3 főcsoportra oszlanak . Először a fonó és szövő iparra, másodszor azon iparokra, melyek Magyarországban is a termelés bizonyos fokára emelkedtek és végre harmadszor azon iparok, melyeknél nem védelmi szempontok lebegtek a kormányok előtt, hanem a melyeknél vagy pénzügyi, vagy azon szompontok voltak az irányadók, hogy alkalmas alap szereztessék további alkudozásokra. A mi különösen, t. hája, a fonó és szövőipari vámokat illeti, kétségtelen hogy ezekben a törvényjavaslat nem kicsinylendő emeléseket tartalmaz. Ép azért a bizottság igyekezett magának meggyőződést szerezni arról, hogy miután e részben Magyarország termelése igen csekély és igy főleg mint fogyasztók jövünk tekintetbe, vájjon ezen vámok nem olyanok-e, melyek kellő mértéken tul terhelnek bennünket. Az eredmény a melyre e tekintetben a bizottság jutott, a következő: Mindenekelőtt meggyőzödtünk arról, hogy a vámoknak legnagyobb mértéke azon fonalakat és szöveteket sújtja, a melyek Magyarországban aránylag kisebb mértékben fogyasztatnak, hogy azon fonalaknál, a melyek Magyarországban leginkább feldolgoztatnak és azon szöveteknél, melyek Magyarországban legingább fogyasztatnak, a vámok egészben véve csak mérsékelten emeltettek, vagy vámemelések egyáltalán nem történtek. A kérdés már most az, t. ház, hogy midőn ismétlem, nem recompensatióról van szó, lehet-e és helyes-e, hogy ezen vámemelések megtörténjenek. Legyen szabad, t. ház, a felelet előtt arra a körülményre utalnom, a melyben az osztrák ipar van. Az osztrák ipar helyzete egészben véve ugyanaz, mint a magyar mezőgazdaságé, tudni illik, hogy más országok vámintézkedései következtében igen sok államban elvesztette a piaczait. Az igy kiszorult feleslegek ma Ausztriába tolulnak vissza, de a mellett, hogy ott a túltermelést még súlyosabbá teszik és mintegy önmaguknak támasztanak versenyt, hozzájárul, hogy az általános elzárkózottság mellett más országoknak hasonló sorsban részesült iparczikkei az osztrák iparczik46