Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-255

255, országos ülés jnnius 7. 1886. íjgg ur, a ki felszólalt, oly buzgón adott kifejezést azon óhajának, hogy a ház lehetőleg ne töltse hiába idejét, hanem térjen a napirendre. De ha kötelességünk e tekintetben hivatásunkat egész komolysággal és odaadással teljesíteni, azt hiszem, aem kevésbé komoly feladat az is, hogy a szőnyegen levő ügyet, melyben ily eljárásról és számos sebesülésről, sőt halálesetről is van szó, lehetőleg a szenvedélyektől menten, teljes objectivitással, szintén megbírálni és kötelességünket ez irányban is teljesíteni. (Ugy van! Ugy van! a hal és szélső haloldalon.) Én szívesen veszem tudomásul a ministerelnök ur azon nyilatkozatát, hogy a felmerült súlyos rendőrségi kihágások előzetes vizsgálat alapján a legkomolyabban vissza fognak toroltatni. De ha ezt a t. minister ur szíves volt a múltra nézve kijelenteni s a törvényes visszatorlást megígérni, ez még nem nyújt biztosítékot a jövőre nézve (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) s azért kérdem: hogyan véli a minister ur hasonló esetek ismétlődését a jövőben meggátolni. {Élénk helyeslés a hal és szélső' haloldalon.) Nem vitatkozom ma, t. ház, a felett, hogy voltak-e tüntetők ezen csoportosulásoknál és mily arányú, mily mérvű volt a tüntetés; azt sem vizsgálom, hogy jogosult volt-e az olyan rendőri beavatkozás mint a minő történt vagy sem. Én a gyakorlati élet alapján állok Ha voltak is tüntetők azon nagyszámú közönségben, bizonyára voltak mások is, (Ugy van! balfelöl. Zaj) t. i. olyanok, a kiket ártatlan kíváncsiság vezetett, vagy a kik kényszerítve voltak arra járni, mert lakásukra vagy dolgaik után igyekeztek (Ugy van! halfelől.) Az ilyenek nevében határozottan követeljük, hogy minden brutalitás ellen biztosítva legyenek. (Helyeslés a hal és szélső haloldalon.) Mert engedje meg a t. ház, még érteném azt, ha egyszerű rendőri közegek talán túlbuzgóságból vagy megtámadtatván, személyes védelmökre használják a fegyvert; de, hogy akkor, midőn tudtommal egyetlen egy rendőrön sem esett még csak egy karczolás is, emberhalál történjék, ez minden esetre azt bizonyítja, hogy a rendőrség azon fegyverrel, melyet a közbiztonság megvédésére adtunk kezébe, jogosulatlanul visszaélt. (Zajos hdyeslés a hal és szélső haloldalon). És hogyha ez történik, kérdeznem kell, minő instructiók alapján jár vagy járt el a rendőrség. (Zajos helyeslés a hál és szélső baloldalon. Mozgás jobhfelől.) Vájjon minden egyes, különben derék és becsületes közrendőrnek együgyű felfogására bizatik-e, hogy fegyverét bármely ártatlan embernek a vérébe mártsa ? Ezt nem képzelhetem; nekik instructióiknak kell lenni. (Ugy van! a hal- és szélső haloldalon.) S ezen esetben az instructióknak hibásoknak kell lenni, hogy ilyen sajnos eredményekre vezettek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És minthogy ezen instructiók végrehajtása egyedül a KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. belügyminister ur jóváhagyása után és felügyelete mellett követtethetnek, engedje meg áminister ur, ha érthetőnek találom, hogy bizonyos összefüggés kerestetik a ministerium intézősége és a rendőrség eljárása közt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát egész tisztelettel kérem a minister urat, mert hinnem kell, hogy a történteket ő sem helyesli: legyen szíves nyilatkozni az iránt, vagy legalább röviden jelezni azt, minő eszközökkel akar bennünket a jövőre nézve biztosítani az ellen, hogy ily súlyos visszaélések többé ne történjenek. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Egyenes kérdésre egyenesen felelek ? (Halljuk ! Halljuk!) Az instructiók nem újak, de azt hiszem, olyanok, a melyek olynemű kihágásokat, minők itt elő hozattak, de melynek természetesen még bebizonyítása szükséges, általában nem igazolnak és arra egyáltalában nem utasítanak. (Zaj a szäső baloldalon. Felkiáltások: Hát akkor, hogy volt lehetséges a mi történt ?) Visszaélések lehetnek mindenütt, azokat meg kell büntetni; de arra nézve, hogy mit szándékozom tenni, elmondom, hogy mit tettem. (Halljuk!) Az egyik, a mit tettem, az, hogy elrendeltem, hogy a város közönsége figyelmeztessék, hogy ha netán ismét tüntetések lennének, azok a kik azokban részt venni nem kivannak, ne toluljanak oda, nehogy bajok történjék. (Nagy zaj. Helyeslés jobhfelől.) Ez az egyik, a mit elrendeltem s a mit, nem tudom miért, hibáztatnak önök, mert ez mindenütt meg szokott történni a közönség iránti tekintetből és kötelességből. (Helyeslés jobhfelől.) A másik, a mit elrendeltem, az, hogy az összes rendőri közegek újra szigorúan utasíttassanak, hogy kötelességeik teljesítésében magukat szigorúan a törvény és az utasításhoz tartsák. (Zaj. Félkiáltások halfelől; Mi van az utasításban ?) Engedelmet kérek, egy évek előtt készült utasításnak minden szakaszára nem emlékezhetem, de (Nagy zaj. Mozgás balfelöl) okvetlenül biztosíthatom a képviselő urakat, hogy a fegyver használhatása, valamint a közönséggel való bánásmódra nézve bizonynyal nem adnak több szabadságot, mint azon csendőri utasítások, a melyeket egyszer itt Irányi képviselő ur kérdése következtében bemutattam s a melyekről ő elismerte, hogy azok a kor igényeinek megfelelnek — mondom — ezek semmi esetre nem adnak több jogot, sőt talán kevesebbet. Én tehát azt tartom, hogy midőn egyfelől a nagy közönséget figyelmeztettem, másfelől a rendőrséget utasítottam azon eljárásra, a melyet követni kötelessége, akkor azt, a mit ma rögtön megtehettem, megtettem. (Ugy van! jobhfelől.) A vizsgálat el vau rendelve: ha bűnösök vannak, bűnhődni fognak. (Élénk helyeslés jobhfelől.) 45