Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-255
350 254. országos ülés június 4. 1886. Fordultak elő esetek, midőn egy hazamenő család, 10—12 nő s aztán egy dajka tolva a kis kocsit, melyben a kis gyermek ült, menekülve a lovas rendőrök elől, bemenekültek egy kapu alá és mi történt ? A rendőrök utána mentek és kiverték őket a kapuból s azután a többi rendőrlovasság ismét rájuk tört. Több társammal saját szememmel láttam, a mint egy nőt gyermekével, a ki előlük menekült, egy lovas rendőr pálczájával végigverte, mig a másik mintegy satyrizálva monda, kíméljétek az asszonyokat. (Felkiáltások a szélső bálfelől. Gyalázat! Nagy zaj. Mozgás.) Ennek is szemtanuja voltam ugyanazon helyről, midőn 10 óra tájban a nemzeti színház közönsége kijött a színházból, nem lévén informálva az eseményekről, nagyobbára nők meg álltak, körülnéztek, szó nélkül nekivágtattak a lovasrendőrők, mert erre parancsuk volt felsőbb helyről. Itt kijelentem, e munkában bravourral dolgozott a 162. sz. gyalogrendőr mert megjegyzem 9 óráig fenn voltak a rendőrök számai. A lovassági rendőrség parancsot kapván minduntalan a járdára rohanni, sokszor minden oldalról egyszerre rohant meg 15—20 békés polgárt és ha elérték, ütötték, sokat pedig elfogtak és elzártak s volt eset rá, hogy mig az egyik, menekülendő a lovasrendőrök patkói elől, egy ház mellé, másik a kapu alá húzódott s az egyiket levagdalták a másikat keresztül szúrták, ugy hogy még az éjjel meg is halt. T. ház! Én láttam a keleti rendőrség brutalitását, láttam az esetet, mikor az 1869-kicubai felkelés alkalmával Havannából Fernando Po szigetére deportálták a lázadók vezéreit, e miatt Havannában forrongás és zajongás történt. A spanyolok összefogdosták a forrongókat és 2 óra múlva főbe lőtték, de a brutalitás ily módját nem láttam sem keleten, sem nyugaton, ez csak nálunk történhetett meg. Mi volt ez tulaj donképen? A rendőrség sportot, juxot űzött (Igaz! JJgy van!) s kiállt vadászatot tartani a semmit nem tevő békés lakosság ellen. S én nem tudom miféle hivatalos jelentések fognak a ministerelnök ur elé menni, de daczára annak, hogy politikai hitvallásom homlokegyenest ellentétben áll a ministerelnök úréval és én bizalommal nem viseltetem iránta, mégis meg vagyok győződve arról, ha ő csak egy félóráig is látja ezeket, igazságérzetéről felteszem, hogy ma már fele nincsen helyén a rendőrtisztviselőknek. Én tudom azt, hogy milyen tanuk lesznek a rendőrök, de próbálja meg a ministerelnök ur, hogy a vizsgálatot elrendelvén, mondja meg, hogy a kik tudnak eseteket, jelentkezzenek; biztosíthatom róla, lesznek ott képviselők, királyi táblai birok, magasabb rendű miniszteri hivatalnokok, kik látták az eseteket. (Élénk helyeslés és tetszés szélső bálfelől. Mozgás jobbfelől.) Az elfogatásokról szólva, kijelentem, hogy én csak egy elfogatási esetnek voltam tanuja. (Halljuk! Halljuk!) És miért történt ez? (Halljuk! Halljuk!) Mikor az illető rendőrtiszt azt mondta, hogy ha az urak képviselők, hát ugassanak a képviselőházban ; (Nagy zaj! Mozgás!) bizonyos jogérzettel biró fiatal ember egész szerényen azt monda, hogy egy képviselőnek és egy törvényhozónak nem szabad azt mondani, hogy ugassanak: erre a válasz előbb puskatus, azután pedig bekisérés volt. (Nagy zaj és nyugtalanság bal- és szélső bálfelől. Mozgás jobbfelől.) Ezek után, t. ház, csatlakozom azon kérelemhez, a melyet Irányi Dániel t. képviselő ur terjesztett elő s ugy a t. belügyminister úrhoz, mint a ház t. elnökéhez azon kérdést intézem, vájjon van-e módjukban és hajlandók-e arra nézve intézkedni, hogy a rendőrség ily brutalitásától meg legyenek kiméivé a főváros polgárai és az országos képviselők és hogy ez utóbbiak miként most, szándékosan ne támadtathassanak meg a rendőrség által. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel t. képviselő ur arra hivatkozott, hogy ő barátja a rendnek és szabadságnak egyaránt. (Halljuk! Halljuk!) Ezt nyilatkoztathatom ki én is a magam részéről (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Mozgás bálfelől) és biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ha a rendőrség visszaéléseket követett el, ha az a kellő szigor mellett a humanismusról megfeledkezett, ha törvényes jogkörén túlment: azok, a kik ezt tették, el fogják venni büntetésüket. (Általános élénk helyeslés.) A vizsgálat iránt már is intézkedtem. (Általános, élénk helyeslés.) Bárki tud positiv adatot, t. ház, igen jól fogja tenni, hogy ott, a hol Ítélni lehet, bizonyítékokkal áll elő és bebizonyítja, (Általános helyeslés.) Senkit, t. h kire bármi hiba bebizonyosodik, védeni nem fogok. (Általános helyeslés.) De azt is meg kell jegyeznem, (Halljuk! Halljuk!) épen azért, mert a rendnek és szabadságnak is barátja vagyok, hogy nem lehet helyeselnem azt, ha napokon keresztül csoportulások és tüntetések zavarják a város békés polgárait. (Általános élénk helyeslés.) Különben is, t. ház, nem hiszem, hogy Irányi Dániel képviselő ur vagy mások, azt helyeselhetnék és óhajthatnák Magyarországon, hogy sorsa felett utczai tüntetők határozzanak, (Ugy van! jobbfelől) mert a mely ország odajutott. ... (Nagy zaj : Nyugtalanság szélső bálfelől. Halijuk! Halljuk! jobbfelől.) Azt mondám, t. ház, hogy nem hiszem, hogy Irányi Dániel képviselő ur vagy bárki is helyeselhetné, hogy utczai tüntetések akarjanak döntő befolyást gyakorolni az ország ügyeinek vezetésére, (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől. Mozgás szélső bálfelől) mert ez még a leghatalmasabb or
