Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-254
328 2B *. országos ülés június 4 1886. akkor is, ha az bizonyos országrészek érdekeit komolyan sérti. A pénzügyminister ur ugyanis tegnapelőtti nyilatkozatában azt mondotta — és el kell ismernem, hogy nyilatkozata egészen államférfiúi magaslaton áll és olyan, mely öntudatos kormány tagjának az államérdekek magaslatán tett nyilatkozatának látszik, pedig ebben a nyilatkozatban a legerősebb irónia foglaltatik, milyet valaha parlamentben hallottunk (Halljuk! Halljuk!) — mondom — akként nyilatkozott a minister ur, hogy hiszen nem lehet Erdélyben a részletes felmérések sorrendjét megállapítani, hiszen a birtokrendezési kérdések ott általában még folyamatban vannak, ott ez még nem befejezett dolog s ha akarná, akkor sem tudná a további teendőket elrendelni. Hogy ez a kijelentés milyen irónia, azt méltóztassanak abból mérlegelni, hogy 1878. óta, azon idő alatt, mig Erdélyben a birtokrendezési perek nem csak folyamatba nem hozattak, nemcsak meg nem indíttatak, a múlthoz képest, ezen kérdés elő nem mozdíttatottvagy csak kis mértékben—módom — ezen idő alatt egészen újonnan támadt országok képesek voltak birtokviszonyaikat és államhatalmi intézményeiket rendezni. Bulgária consolidálta magát, Boszniában pedig a telekkönnyvek behozataláig érkeztünk el. Erdélyben tehát csak oda jutottunk, hogy a telekkönyvek behozatalát épen azon kérdésektől tesszük függővé, melyek helyes és gyors elintézése, ha valakinek, épen a kormánynak volt kezében. Mert hiszen az erdélyi birtokviszonyok rendezése is első sorban a kormánynak lehetett kezében és nem azoknak, kik épen c, rendezetlenség miatt évek hosszú sora óta panaszkodnak, És akkor, mikor mindenki azon meggyőzőrlésben volt, hogy az oly baj, melynek orvoslására kell törekedni — és e tekintetben igen kevés segítség érkezett — akkor egyszerre csak azt halljuk, hogy ez nem orvoslandó baj, hanem uj baj okozására érv. Már most nem az a kérdés többé, hogy a birtokrendezés miképen eszközöltessék, hanem az, hogy a sorrend megállapításánál a birtokrendezési kérdés döntő lévén, a birtokrendezés az erdélyi részekben természetszerűleg későbben következik be, mint az ország bármely más részében. Már pedig, a ki az ottani viszonyokat ismeri, az tudja, hogy a birtokrendezés az ország azon részében sem három, sem tiz, sem ötven év múlva keresztül nem fog vitetni, tehát ez azt teszi, hogy addig a telekkönyvezés keresztülvitele is a sorrend szerint be neinkövetkezhetik. A ki ismeri az erdélyi viszonyokat, a legprimitívebb alapon mint az afrikai utazók leírásából Congo viszonyait, annak tudnia kell, hogy az úgynevezett Székelyföldön tagosítás utjáni birtokrendezés sem három, sem tiz év múlva bekövetkezni nem fog. Nem fog pedig bekövetkezni azért, mert a birtokviszonyok és a gazdasági viszonyok oly természetűek, hogy egyáltalában tagosítás által való birtokrendezést ott sem birtokos, sem pedig kisebb zsellér ember nem kíván s nem is próbál keresztül vinni. A ki e viszonyokat ismeri s ennélfogva én hivatkozhatom arra, hogy az egész Háromszékben, Csík-. Mai os-és Udvarhely székben mióta a birtokrendezési kérdések fel vannak vetve t. i. 1848-tól fogva, összesen tiz tagosítási eset fodnlt elő. Tovább megyek s rámutatok a Királyföldre. Az egész Király földön, hol hasonló birtokviszonyok vagy ha nem egészen hasonló, hanem igen conform viszonyok közt, mióta a birtokrendezési kérdésekről szó van, három commassatió nem vitetett keresztül, sőt többet állítok, a valódi Királyföldön egyetlen egy tagosítás sem hozatott folyamatba. Tehát azt lehet mondani, hogy a birtokrendezés keresztülvitele, melyet ott megmagyaráznak, hogy miből áll: az arányosítás és tagosítás, annak az országrésznek legabább egy harmadrészében soha sem fog következni. Ma a viszonyok olyanok. A többi részben pedig nem lehetnek tagosítások azért,mert fölötte költséges ezekneka keresztülvitele és ebben a tekintetben évenkint mindinkább hiányzik azon eszköz, melylyel a tagosításokat keresztül lehet vinni, ezt az eszközt pedig nevezik, ott ugy, mint itt: pénznek. Az arányosítási kérdés úgy a székelyföldön, mint a Királyföldön nagy financiális kérdés. Hiszen azon roppant erdőségek és legelők, melyek a déli és keleti Kárpátokban vannak, egyáltalában nem valami jövedelmező területek. Ott vannak egyes legelők, melyeket az ottani lakosság bir bizonyos fokig, csekély mértékben értékesíteni. De a jelenlegi vámháború folytán a Romániával való forgalom megszűnte után ezen erdőségeknek az értéke tetemesen csökkent. Eddig is az arányosítások és birtokrendezések azon nagy havasi legelőkön és erdőségeken nem azért nem vitetnek keresztül, mintha ott is mindenki nem törkednék rendezett viszonyokra, hanem azért nem vitettek keresztül, mert ezeknek a költsége oly magas volt, hogy az attól nyerhető jövedelemmel arányban nem áll. Ez volt a természetszerű oka annak, hogy az egész déli és keleti Kárpátokon az arányosítás kérdésében, a legelő és erdőelkülönítés kérdésében is a lakosság részéről vajmi kevés történt, egyáltalában hozzá sem fogtak. De az országnak nagy részét, az ország déli és keleti határát attól függővé tenni nem lehet, hogy a birtokrendezések vagy folyamatban vannak vagy meg sem indíttattak. Hiszen minden tiz évben támad egy arányosítási per. így meglehet, hogy a mig rendeztetni fognak ott a birtokviszonyok, mig az arányosítások keresztül fognak vitetni, mig az utolsó is be fog következni, meglehet, a magyar nemzet második ezredéves ünnepét fogja ülni.
